Gloria és Moto-Moto beszélgetése a Madagaszkár 2-ből ugrott be elsőre, amikor kollégám megkérdezte, milyen. Mondom neki: nagy. Na jó, de milyen? Hááát… nagy. Oké, hogy nagy, de mégis, milyen? Hááát… ööö… nagy. Teszteltük a Pioneer által hordozható navigációs készüléknek aposztrofált multimédiás zsebtévét. Szigorúan kabátzsebbe ajánljuk!
Szóval nagy. Ez még önmagában messze nem elegendő, hogy levegye az
embert a lábáról, de mégis. Beépítve tényleg nem tűnik ekkorának egy
2DIN (hagyományos CD-s fejegység magasságának duplája) méretű képernyő,
de kézben tartva teljesen mások az arányok − a magamfajta régebbi
típusú autókat kedvelő és azokhoz szokott szemének sokkoló, hogy egy
LCD tv költözik a beltérbe. Az általam eddig használt PDA-alapú
navigációs eszközhöz képest is nagy a kontraszt, hiszen a Pio
képernyője két, két és félszer akkora, mint egy átlagos méretű
okostelefoné.
Általában
Kettős csomagolásban érkezik a készülék, az egyik belső dobozban
maga a navigációs eszköz a tartozékokkal, a másikban az erősítő, erről
később. Kritikus tartozékként a rögzítéshez használatos konzolt és a
töltőalkalmasságokat csekkolom először. Rövid, tömzsi tartó az óriás
tintahalnak is becsületére váló tapadókorongjával − megnyugszom. Ez nem
fog leesni, belengeni, rezonálni és egyéb módokon próbára tenni szemeim
fókuszálóképességét – csak tudjam majd lerobbantani a szélvédőről, ha
vége a kis együttlétünknek. Töltéshez egy hálózati és egy autós töltő a
csomagban, remek, pár órás szobai töltés után indulhatunk is.
Bekapcsolás után gyorsan feláll a rendszer, nincsenek hosszú, kínos
percek a nyitómenüre várva. A hardverspecifikáció részleteibe nincs
értelme belemenni, legyen elég annyi, hogy a teszt alatt nem volt
sebességprobléma: késlekedés, akadozás nem tapasztalható. Ez
valószínűleg annak is köszönhető, hogy a térképadatbázist saját
memóriában (flash) tárolja a gép, nem kell pl. külső DVD-egységet
elérni az adatokért. A kütyün a Navgate nevű szoftver fut, ezen belül
érhetők el a rendszer funkciói.
A menüszerkezet teljes egésze magyar (természetesen választható más
nyelv), ami örvendetes, mert a legtöbb nagy gyártó csak magát a
navigációs részt csináltatja meg magyar felületűre. Kellemes meglepetés
a magyar menünél, hogy még a hibaüzeneteket is szépen megfogalmazott
mondatokban kommunikálja, nem a „Kicsi akkumulátor áram, vigyázni!”
stílusú webfordítós kultúrából merítkeztek – nálam újabb piros
pont.
A képernyőre írt üzenetekről jut eszembe: a gép kedvence minden
bizonnyal „Az elem töltöttsége kritikusan alacsony…” kezdetű lesz, ezt
lehetett legsűrűbben látni. Nem sikerült kideríteni, egyedi esetről
van-e szó, de többórás hálózati töltést követően is csak fél órát bír a
masina, utána vagy a kikapcsolt képernyőt kényszerülünk bámulni, vagy
rádugjuk a szivargyújtóról működtethető autós töltőt. Utóbbi elég
masszív, de hosszú távra berendezkedve zavaró lehet az állandóan a
középkonzol előtt-fölött kígyózó kábeldarab, érdemes inkább a tartót
aktív töltőként szerelve kérni – merthogy ilyet is lehet.
A készülék két oldalán és hátlapján találjuk a különböző
csatlakozókat, ebből a lényegesebbek a ki- és bemeneti RCA-k, iPod- és
mini USB-aljzatok, SD-kártya bővítőhely, valamint a tolatókamera
csatlakozója. Feltétlenül meg kell még említeni az ISO szabványú
csatlakozót is, a később taglalásra kerülő többcélúság jegyében.
Amennyiben érdekli a dolog, kérjük, lapozzon!
Navigáció
Zabálja az akksit. Nem is csoda, hiszen a majdnem 6 colos
érintőképernyő, a beépített GPS-vevő, a hang, és az esetleg
használatban lévő kékfogú telefonkihangosítás mind-mind folyamatosan
szívja a telep erejét. Szerencsére fél pillanat alatt tudjuk alvó
üzemmódba küldeni és – ami fontosabb – onnan felébreszteni, ez pedig
praktikus, ha nem szeretnénk állandóan tölteni. Márpedig nem
szeretnénk, mert mi van, ha nincs a középkonzolban szivargyújtó, csak a
kézifék környékén, zavar a mindenfelé lógó kábel, útban van váltásnál
meg ha a napszemüveget keresem.
Sleep üzemmódból tényleg gyorsan ébred, és aktualizálja a képernyőt,
a GPS-vevő és a szoftver dicséretére legyen mondva. Ami klassz, hogy a
térképet is magyarul feliratozták, nem csak magyar utcákon látunk
hosszú ő-t. A hangbemondás is kellemes, semmi géphang-íz. Nekem évek
óta Moha bá’ mondja meg, hogy merre van az arra, de ezzel is tudnék
együtt élni, hosszú úton sem irritáló, így nem is fárasztó.
A térképről néhány kulcsszóban: 33 európai ország, 8,4 millió
kilométernyi út, másfélmillió POI kerül a kezünkbe a válaszfaltéglányi
készülékkel. A térképet nemcsak itthon, hanem külföldön is teszteltük,
egyszer vitt csak kerülőútra, de arról én tehetek – rossz POI-ra
sikerült rábökni hazafelé jövet. A beépített GPS mellé TMC-adás
vételére alkalmas vevőt is kapunk beépítve, ami
tavaly ősz óta itthon is használható.
A menüszerkezet logikus, egyszerű a kezelése, nem kell előtte fél
napig a felhasználói kézikönyvet bújni, hogy rájöhessünk, hogyan
szúrjunk be köztes pontot a Rácalmás−Tótkomlós viszonylatba. Van
választható 2D és 3D térképnézet, városban, illetve nagyobb
csomópontoknál az utóbbi praktikus. A nézetek automatikus váltása
beállítható, a közelítést mi is megadhatjuk.
Navigáció kapcsán egy zavaró dolog van: nappali színeknél bizonyos
főútvonaltípust pontosan ugyanolyan színűvel jelöl, mint a tervezett
nyomvonalat, ami főleg letérésnél tud érdekes szófordulatokat
eredményezni.
Jó viszont a Pioneer saját fejlesztésű iDrive-ja. Nem olyan nagy,
nem olyan bonyolult, a tartozéklistáról sem kell hozzá BMW-t venni,
egyszerűen azért jó, mert jó. A praktikussága az egyszerűségében
rejlik: a gomb (gyári szakzsargon szerint forgókapcsoló) − mily
meglepő! – forgatható és négy irányba nyomogatható, emellett a
körülötte lévő karima külön is elforgatható, így a térképnagyítástól a
hangerő megváltoztatásáig sok minden megoldható a menüszerkezetben való
turkálás és a képernyő olvasgatása, bökdösése nélkül.
Multimédia
Navigációs rendszerre gyúrtam, nem mindenesre. Azért így sem esett
rosszul, amit a masina nyújt grátisz − vegyük is sorra. Nekem az
egészben a legszimpatikusabb – és legpraktikusabb – a
telefonkihangosítás. Bluetooth-os mobil kell hozzá, és működik a
beépített hangszóróval-mikrofonnal, könnyen, gyorsan. Telefont
párosítani nem nagy mutatvány, ha telefonkönyvet is akarunk
szinkronizálni, el lehet vele kicsit szöszölni, de tényleg egyszerű, a
magyar menüvel pláne. Eddig ugye semmi extra, ennyit a kisebb navik is
tudnak, már az 50-60 ezres kategóriától felfelé. Na de nézzük a
többit!
Ha már megvettük a tévét az autóba, nézhessünk rajta élvezhető
műsort is. Így lejátszhatjuk a csatlakoztatott iPod vagy USB pendrive
tartalmát, legyen az zene vagy videó, nézegethetjük a tárolt képeket,
és az eszközre külső DVD-játszó köthető.
A lejátszott tartalmak hangját tűrhető minőségben visszaadja a
beépített hangszóró, de ha jó minőséget akarunk, van más lehetőségünk
is. A legegyszerűbb, ha fejhallgatót csatlakoztatunk közvetlenül a
készülékbe, de van ennél jobb megoldás is. A csomagban található
erősítő segítségével a készüléket aránylag egyszerűen összeköthetjük a
gyári audiorendszerrel, így az autó hangszóróin keresztül hallgathatjuk
a Pióra csatlakoztatott egyéb kütyükön lévő zenéket, filmeket vagy a
kihangosítót.
Összességében? Olyan, mint egy nagyra nőtt mp4-lejátszó. Túl nagy és
túl sokat tud. Viszont ha belegondolok, hogy most a forgalmazónál nem
sokkal kerül többe tolatókamerával együtt, mint egy jobb beépítetett
GPS-es, telefonos PDA, megéri. És a beépítéséhez nem kell szétbarmolni
a középkonzolt. Kéne.
További cikkeink
