Star Wars, tevék, skorpiók

2006.05.19. 08:40
Hófehér papír, semmi nyomtatás, se rács, se betű, az arab srác kézzel töltötte ki a beszállókártya minden nem létező rubrikáját. A német határőr hitetlenkedve forgatja, átmutatja a mellette ülő kollégának, felröhögnek, aztán végül vállat vonnak, és minden mindegy alapon kimehetek a reptéri senki földjére a német határon.

A Pirelli Frankfurtba rántotta össze az újságírókat menetrend szerinti gépekkel, innen mentünk tovább chartergéppel Tozeur-be, ami Tunéziában van, de egyáltalán nem a tengerparton. Egy nap oda, egy nap vissza, egy nap a sivatagban: hogy ettől majd több Scorpion ATR fogy-e, nem tudom, de jó mulatság volt.

Frankfurtig ugye másfél óra, ott három, onnan még két és fél, és már le is szálltunk Tozeur-ben, Tunézia legrégebbi, meglehetősen néptelen városában. 30-35 fok így tavasszal, 40-45% páratartalom: nagyon kellemes, csak az égető nappal kell vigyázni úgy tíz és hat óra között. Kicsi, de csinos reptér, szép épület, a sarokban takarosan egymás mellé tolva két Jumbo, amik már alighanem soha nem fognak felszállni. Megkérdeztem egy egyenruhás arab nénit, mit csinálnak ezek itt, nem tudta. Vagy nem tud hatta.

A tozeuri Boeingek

Erre van a net. A két gép Szaddam Husszeiné volt, immár inkább Iraké. Az Öböl-háború vége, 1992 óta tárolják őket Tozeur-Neftán, állítólag az iraki 747-esek után nem fizetnek parkolási díjat, csak úgy szívességből adnak nekik helyet a reptéren. Félévente jön egy iraki karbantartócsapat, és rendbe teszi a repülőket. Az egyik gépről azt is tudni vélik a 747-rajongók, hogy 1982-ben készült, mindössze 1970 órát repült, 688 felszállással.

Egy másik forrás szerint (a 13. ponttól vág témánkba) a gépeken az iraki megszállók által gyakorlatilag ellopott, a kuvaiti légitársaság tulajdonában lévő alkatrészeket menekítették Tunéziába. Az egyik gép egyik motorja is Kuvaité. A 2005. szeptember 16-i keltezésű ENSZ-jelentés szerint folyik a cuccok visszaszállításának szervezése. Mivel mind a két gépen négy-négy hajtóművet láttam, a munkatempó eléggé ráérősnek tűnik.

Egy egyenruhás, rendkívül mogorva arab bácsi beíratta velem a statisztikai adatlap Maiden name, azaz Lánykori név rovatába az anyukám nevét, aztán bent voltam az országban.

Busszal mentünk a szállodáig. Még egy afrikai vicc: SofitelPalm Beach hotel , vagy száznyolcvan kilométerre a tengertől. Jó széles beach. Szóval sivatag közepe, poros utcák a belvárosban pazar szállodákkal, kicsit kijjebb szép, de alighanem adózási okokból befejezetlennek tűnő épületekkel, a peremkerületekben lepukkant, kívülről bunkerszerű házikókkal. A főbb utak aszfaltozottak, mellettük járda itt-ott oszladozó térkőburkolattal, rajtuk üldögélő, esetleg sétáló, de soha nem siető, hozzánk képest többnyire piszkos és szegény, de - ugyancsak hozzánk képest - elégedett, boldog és vidám arabokkal.

Az utcaképet a beszűkült autóbuzi számára elsősorban a rengeteg Toyota LandCruiser határozza meg, részint a most futó, részint az előző generációból. Ezek a kocsik túlnyomórészt bérautók, vagy a turisták szaharai fuvarozására szolgáló vállalkozási eszközök. A helyiek inkább Isuzu pickupokkal, még inkább rettenetesen lestrapált Peugeot 404 pickupokkal járnak. A francia gyarmati sors következménye, hogy a személyautók legnagyobb része francia gyártmány: R4-esek, Peugeot 504-ek, 305-ösök, de akár viszonylag új modellek, Thaliák, 206-osok róják a városok utcáit, sőt, egy étterem előtt egy 407-est is megpillantottunk. Láttunk azonban öreg cápa Ötös BMW-t, egy-két 123-as Mercit és egész sok Fiat Paliót és VW Polót is.

A rengeteg egyforma autó elemzését egy idő után elunja az ember, felnéz, és meglátja, hogy a citylight plakátokat díszes csempékkel rakták körbe. Hogy számtalan helyről tekint le ránk atyaian Zine el Abidine Ben Ali elnök úr, aki 1987 óta vezetgeti népét. Hogy a kerteket nem nádfonattal, hanem datolyapálma-levélből készített kerítéssel védik a homoktól. Hogy az utcán valamiért hatalmas köcsögök és aranyozott szobrok állnak. Szóval mindenféle érdekeset.

Az igazi arab turistaközpontokban megszokott agresszív utcai árusítás nincs, de a boltokból az utcára kifolyó szőnyeg, cserépedény és sivatagi gipszvirág-halmok mellől időnként ki-kifut az ember elé egy jókedvű árus, "Hello, my friend, where are you from?" kérdéssel, ezután akár egy-két magyar mondattal, majd remek ajánlattal: "I give you a special price". Ebből a felét azonnal, további negyedét némi huzakodás árán le kell alkudni, és már meg is van az áhított szuvenír.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Az érkezés estéjén már csak egy sajtótájékoztatóra és vacsorára futotta az időből, a városnézés igazából másnapra, a sivatagi túra utánra maradt.

A Pirelli Scorpion ATR

Mielőtt beszámolnék a sivatagi túráról, essünk túl a fájdalmas, ám kötelező részén: gyorsan elmondom olvasóinknak, amit a Pirelli szeretett volna tudomásukra hozni rajtam keresztül. Elvégre nem azért vittek el Afrikába, hogy három napig csak úgy jól tartsanak a sivatag közepén. Jöjjön hát a fordított metamorfózis. Az elkövetkező hat bekezdés megírása előtt a Totalcar újságírója, e gyönyörű, ezerszínű pillangó bebábozódik, magányában csendesen elmajszolja a hivatalos sajtóanyagot, ezután hipnotikus álomban felidézi a prezentáción hallottakat, majd kisvártatva a gubóból nyálkás nyomot húzva előmászik egy szürke kis kukac, hogy az Önök ámuló szemei előtt furcsa, tekergő mozgással a monitorra írja a Pirelli üzenetét.

A neves és virágzó gumi- és kábelgyártó vállalat, melyet 1872-ben alapított Milánóban Giovanni Battista Pirelli, olasz mérnök, virágzik ám! Tavalyelőttről tavalyra 11,7%-kal növelte forgalmát, 19%-kal adózás előtti eredményét, 144-ről 146 millió euróra emelte K+F kiadásait. A cég pár évente megújítja abroncsválasztékának egyes csoportjait - most a SUV-gumikon volt a sor. Hölgyeim és uraim, íme, a Pirelli Scorpion ATR!

A Scorpion család 25 éve született. Nem akármilyen autóra, de egyenesen a félelmetes méretű, megkapóan ronda félig katonai - félig luxus terepjáróra, az LM 002-es Lamborghinire készült az első, méghozzá defektmentes Pirelli terepgumi. Innen a gumik, az anyagok, a futófelületek fejlesztése folyamatos volt, hiszen az autók teljesítménye és tömege egyre nőtt. Ahogy a terepjárók, SUV-ok, pickupok egyre nagyobb és százalékát tettek ki az autópiacnak, ahogy megjelentek az új járműkategóriák, az univerzális terepgumiból is specializált változatokat fejlesztettek. A klasszikus terepgumi mellett lett sárra (Scorpion MUD), hóra (Scorpion Ice and Snow), aszfaltra (Scorpion STR), magas teljesítményre (Scorpion Zero Asimmetrico) optimalizált változat. Aztán, ahogy lenni szokott, a divergencia konvergenciába fordult, megjelent az igény arra, hogy egy abronccsal lehessen mindent csinálni. Most tehát, 2006-ban itt az ATR - a középutas SUV-abroncs.

Az ATR kifejtése: All Terrain, bármilyen terepre. A Pirelli eljátszott kicsit a betűkkel, így lett az ATR szlogenje Another Tyre Revolution (Egy újabb Gumiabroncs Forradalom). Brrr. Ráadásul olyan rémes diák készültek a prezentációra, mint amelyik az " Advanced technology and materials", " Tread, traction, wear and noise optimization", " Revolutionary performance" (Fejlett technológia és anyagok, Futófelület, trakció, kopás és zaj-optimalizálás, Forradalmi teljesítmény) kifejezésekből rakta össze az ATR-t. Vagy amelyikből megtudtuk, hogy " Advanced studies", " Testing worldwide", " Rally and UHP technology" (Fejlett elemzési módszerek, tesztelés világszerte, a Rali és az Ultra Magas Teljesítményű technológia) kellett ahhoz, hogy az Scorpion ATR olyan tökéletes legyen, amilyen (a Pirelli szerint).

Az ATR szerkezetéről is számos diát mutattak be nekünk. A részletekbe hadd ne menjek bele, mert valami szörnyű hülyeséggel valószínűleg nagyon hamar elárulnám tudatlanságomat. Legyen elég annyi, hogy a szerkezet kellően merev a nagy tömeg elviseléséhez, de kellően rugalmas a komfort biztosításához. A futófelület egyszerre képes jó úttartást adni aszfalton, jó trakciót terepen, jó vízelvezetést esőben, remek tapadást kanyarokhoz és fékezéshez - persze minimális zajszint mellett. És öntisztul, mindig igyekszik kiszórni barázdáiból a sarat, homokot. Mondja a Pirelli. Aki többet szeretne tudni az ATR-ről és valamelyest ért angolul, töltse le bátran a teljes PDF-et a prezentációról (21.6 MB).

A Scorpion ATR mérettáblázatában Jimnyre, LandCruiserre, L200-ra, Hummerre és a Ford F-sorozatra egyaránt akad abroncs. A mérettáblázat 205/70 R 15-től indul, 305/45 R 22-nél ér véget. Az árról egyelőre semmit nem tudni: hiába faggattuk este pár pohár bor után a langy sivatagi szellőben Erikát, a Pirelli magyar PR-munkatársát, kitartott amellett, hogy még ő sem tudja egyelőre.

Kialudtuk a sajtótájékoztató és a 0,25-ös dobozos, 0,3-as üveges helyi sörök, igazán finom helyi borok fáradalmait, megreggeliztünk, és indultunk meghódítani a Szaharát. A Pirelli sok-sok Toyota LandCruisert bérelt nekünk, meg a látvány kedvéért néhány kevésbé strapabíró, de érdekes terepjárót. Volt a konvojban Ford F150, Hummer H3, Dodge RAM, és egy új Mitsubishi L200, aminek itthon még hírét sem hallottuk. El is kértük a túra felénél, le is fényképeztük, hamarosan meg is jelentetjük a menetpróbát a Totálsárban. De ez itt most a Scorpionról szól.