Minek nekem autó? Vagy bárkinek?

2010.05.26. 08:26
0 hozzászólás
Egy normális helyen az embernek nincs szüksége autóra. Ha nagyon vágyna rá, persze hobbiból lehet, de milyen kretén egy hobbi már az autózás?!

Definiáljuk a normális hely fogalmát, ha már így összejöttünk. Itt van például New York, ahol persze még nem jártam, de a film- és szappanopera-élmények alapján ott egy nem létező dolog az autó. Az utcákon közlekednek autók, de a szereplőknek soha nincs. Nagy orrú banya a Szex és New Yorkból? Mindig taxival szállítják haza, amikor halálra shoppingolta magát, esetleg limuzin megy érte, mert akkora sztár. Vagy Joey a Jóbarátokból: panaszkodott valaha, hogy nincs autója? Szóba se került, pedig szerepe szerint rendszeresen válogatásokra járt. Metró vagy taxi, így tolják. Vagy ott volt a Lesz ez még így se című film, melyben Melvinnek (Jack Nicholson) volt egy autója, ami valami egészen nagy csodaszámba ment. Ilyen egy normális hely – ha valaki dolgozik, a taxi nem tétel neki, az autó meg folyamatos felesleges szívás.

feljebb húzzák egy egész metró kultúrszintjét

Ott van például a madridi metró: az a szembeötlő, hogy egyáltalán nem proli. Rendes emberek kapaszkodnak rajta, már úgy értem, lehet, hogy éjjelente kéjgyilkosokká vedlenek, vagy gyermeket molesztálnak, esetleg láncfűrésszel kergetőznek, ki tudja, de itt a metrón normálisan vannak felöltözve. Nagyjából úgy, mintha nálunk a drágább autókkal járó népek egyszerűen átülnének buszra-metróra-villamosra, és a drágaautósok alatt nem kigyúrt kopaszokat értek, hanem olyan Bajnai Gordon-szerű fazonokat (ha libázni mersz a komment posztban, egy évre moderállak ki). Az öltönyös, újságot olvasó népek valahogy feljebb húzzák egy egész metró kultúrszintjét, ahogy például az éjféli misén se jutna eszébe senkinek összegraffitizni a Szent István-bazilika főoltárát. A madridi metró teljesen természetes közlekedési megoldás: láthatóan nem azért használják a spanyolok, mert csórók, hanem mert hamarabb odaérnek vele és nem kell a parkoláson stresszelniük.

Londonban 11 metróvonalon járhatunk be 400 kilométert. A budapesti viszonyszámok 3 és 31,4. Ha a hétmilliós Londonhoz arányítjuk, a ... na hagyjuk is a számokat, a „Budapest tömegközlekedése szar” megállapítás egy bizonyításra sem szoruló axióma.

Autót fenntartani horror drága

Van tehát egy rakás normális hely, ahol nem vesznek azért autót, mert az ember egy olyan állat, akinek autója van. Egyszerűen felesleges. Ha más városba, országba, földrészre utaznak, az úgyis repülővel történik, különlegesen normális helyeken, mint például Amszterdamban gyakran közlekedő, kényelmes gyorsvasút visz a városközpontba, onnan meg már nem horror a taxi akárhová. Vonaton lehet olvasni, enni-inni, ki mit nyom, ismerkedni, laptopon dolgozgatni, netezni. Nem kell kamionokat előzni, tankolni, pisiszüneteket beiktatni, aggódni a jobb első kerék felől érkező furcsa búgás miatt, vagy hogy a mindenit, nincs pótkerekünk, jaj, csak defektet ne kapjunk. Egy barátom, akinek jogosítványa sem volt, egyszer kiszámolta, mennyibe kerül neki a közlekedés alapvetően taxival, néha közösségi közlekedéssel. Csak egy nagyon kicsivel volt olcsóbb a taxi, de a nagyságrend stimmelt. Autót fenntartani horror drága, és – a már említett normális helyeken – felesleges is. (én egyszer adtam össze csak a kötelező szervizeket).

A ritkábban lakott helyek természetesen normálisak akkor is, ha ott tényleg kell autó. Egy átlagos magyar, lengyel, amerikai vagy afrikai faluban nehéz autó nélkül meglenni. Az autótlan ember röghöz kötött, kiszolgáltatott, a közösségi közlekedés a munkába járásra van kitalálva, de nagyon ritka két ember, akinek tök ugyanolyan a munkabeosztása. Egy busz reggel, egy busz este – egyszóval falun az autó inkább létszükséglet. És hát nem is falun okoz problémát a csúcsforgalom, maximum, amikor a tehenek hazafelé ballagnak a főutcán.

busszal már vernegyula-kategóriás kaland

Szerencsés vagyok: 4 kilométerre lakom a munkahelyemtől. Autóval tíz perc. Metróval-villamossal 40–45, járatsűrűség függvényében. Gyalog tehát rendes tempóban legfeljebb öt perccel tartana tovább, egyébként szeretek is hidakon át futni-sétálni, de az Árpád hídon történetesen elviselhetetlenül nyomasztó a gumik surrogása. Szóval simán járhatnék gyalog, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyivel tart tovább, mint a tömegközlekedés. A tízperces autóúthoz képest persze egy ökör volnék, ha a metrót és a villamost választanám, és akkor még nem is számoltam bele, hogy délutánonként át kell gurulnom a Pasaréti térre rádiózni, ami busszal már vernegyula-kategóriás kaland, abból is a kétkötetes.

Hogyan is néz ki egy autómentes élet? A városban, ahol családommal élek, elég nagy a forgalom. De akkora, hogy tényleg hatalmas, leginkább mert a belváros nagy része le van zárva az autóforgalom elől, és egyszerűen könnyebb a mozgás autó nélkül. Az ember hétköznap nem is visz magával nagyobb tömegű és kiterjedésű cuccokat. Oké, Borisz Jelcinnél mindig volt egy böszme nagy atomgomb, de most ne a kivételeken rugózzunk, úgyis mindenki tudja, mit akarok mondani. Egyetlen gyenge pontot látok az autómentességben, a nagybevásárlást. Akinek nincs autója, munkából hazafelé beugrik a boltba, és megveszi, amit kell. De ha van autónk, inkább megspóroljuk ezeket a napi félórákat és inkább kéthetente megyünk el szombaton a Corába. Már ha van autónk. De nem tudom elképzelni, hogy ne érné meg jobban bevásárlólistát adni egy kiscsávónak, aki a szakadt Swiftjével mondjuk ötezer forintért elintézné az egészet, és fel is cájgolja a szajrét a harmadikra. Ilyet speciel nem láttam a Szex és New Yorkban, de igazából elég kevés Szex és New Yorkot láttam úgy általában. És akkor most nézzünk néhány életszerű példát, miként zajlik a polgári középosztály élete autó nélkül – egy normális helyen.

Meglátogatjuk a nagymamát faluhelyen, gyerekekkel

attól kezdve nem a mi gondunk

Ó, hát annál mi sem egyszerűbb: az ütemes menetrend miatt még csak neteznünk-telefonálgatnunk sem kell, mikor megy a vonat. Valószínűleg drágábban jövünk ki, mintha saját autóval tennénk meg az utat, de a saját autós megoldást mindig csak mint benzinköltséget számoljuk, az éves fenntartás összes tételét sem pénzben, sem időben nem mertük még összeadni. A vonatot ugyanakkor nem karcolják meg, nem lopják el. Na jó, tudjuk, megkarcolják és el is lopják, legtöbbször nem külsős tolvajok, hanem maga a menedzsment, hogy aztán pártkasszába csorgassa át a Miskolc Intercityt. De ha a vonatot választjuk, nem kell hétpróbás biztosítási szakértőkkel csatároznunk az apró betűs bekezdések felett, amiben csak mi maradhatunk alul, hiszen neki az apró betűs bekezdések a szakmája. És egy becsületes, hozzáértő vonatszerelőt se nekünk kell keresnünk, ha a Szergejen elment az alapjárat. Leszálltunk a vonatról és attól kezdve nem a mi gondunk.

Nyaralni megyünk

lesz-e egyáltalán parkolóhely

A családi nyaraláshoz ugye már csak kell egy rendes, kényelmes autó, amiben négy ember és a csomagok elférnek. Nézzünk csak körül a neten: 13 napra napi 8300 Ft-ért Fiat Stilo, vagy tudok Opel Merivát 10 500-ért. De az autó egy családi nyaralásnál legalább akkora rabság, mint amennyi szabadságot jelent. Találunk-e majd parkolóhelyet a szálloda közelében? Mennyire húznak le a szálloda parkolójában? Lesz-e árnyékos parkolóhely a strandon, vagy lesz-e egyáltalán parkolóhely, ahonnan elviszik-e, megnyomják-e, meghúzzák-e ezek a gyanús külföldiek, vagy még gyanúsabb, hozzánk hasonló turisták? Egyébként meg fapadossal, jegyet időben lefoglalva sokkal érdekesebb helyekre lehet eljutni, olcsóbban és gyorsabban.

Egy Opel Astra amortizációja fél év alatt olyan félmillió forint. A listaár és a féléves Astrát kínáló hirdetésekben nagyobb különbség is lehet, de a listaárból engedni szokás, úgyhogy maradjunk a félmilliónál. Ennyiből azért megoldható egy-két nyaralásnyi autóbérlés, márpedig nagyon sokan cserélik újra a két-három éves autójukat. Csak a járulékos költségekről feledkeznek meg – nyilván szellemi önvédelemből.

Veszünk néhány bútort

pihenten több pénzt keresünk majd a rendes munkaidőnkben

Bútorvásárláshoz kell az autó. Meg a tetőcsomagtartó. A lapra szerelt, nem túl vastag, de ólomnehéz tömbökkel valahogy lekacsázunk a parkolóba, bénázunk, szerencsétlenkedünk, pusztítjuk az autót, az árut, néhány horzsolás nekünk is becsúszik. Aztán hazaszállítjuk, jó esetben nem esett le semmi a tetőről, nem csapódott fel a csomagtérajtó és nem szakadt el a gumipók, hogy csinos horpadás kíséretében pusztítsa a lakkot. Mondhatnám, hogy esetleg valamennyit megússzuk, de az elég életszerűtlen, főleg mert még ki kell málházni az autóból és fel kell vinni a lakásba. Elég sok ilyet játszottam úgy 25–30 éves korom táján, valaki vagy valami mindig rosszul járt. Az a helyzet, hogy egy normális világban túl képzettek vagyunk az ilyen agyatlan culágermelóhoz; még akkor is jobban járunk anyagilag, ha csak heverészünk, míg a tehertaxi házhoz szállítja a cuccokat, mert pihenten több pénzt keresünk majd a rendes munkaidőnkben.

Láthatjuk tehát, hogy a legtöbb autó egyszerűen felesleges. Mármint egy normális helyen. Magyarország nagy részén autó nélkül halott vagy, de legalábbis nyomorult helóta. Nem azért, mert lenéznek, bár le is néznek, hanem mert nem bírsz megmozdulni, vagy a fél napod elmegy az ingázással. Autó tehát kell, pedig nem kéne sok ahhoz, hogy több százezerrel csökkenjen a kényszerből tartott autók száma. Normális hellyé változnánk, be lehetne vezetni mindenféle dugódíjat, bár dugó már nem is nagyon lenne, és csak az autóbuzik tartanának autót, meg azok, akiknek szüksége van rá. És nem olyanok, mint én, akinek ha az 5 literes hengerűrtartalmú, V8-as, benzinből 20 liter körül fogyasztó veteránautójától nagyvonalúan eltekintünk, még mindig marad egy böszme SUV-ja akkora alapterülettel, amin Hongkongban több munkáscsalád is elél. Na ja, Magyarországon megtehetem ezt a böszmeséget, szeretem is ezt az országot. De ha nem tehetném meg, akkor se lennék öngyilkos – annyi más idióta hobbi van még a világon...

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!