Felszámolhatók a használtautós átverések

2011.02.16. 06:59 Módosítva: 2011-02-16 09:26:51
0 hozzászólás
Megvan a tökéletes megoldás a futásteljesítmény hamisításának visszaszorítására, mégsem használjuk.

A múltkor hallottam egy horrorsztorit az óratekergetésről. Kétéves Zafira, kifogástalan állapotban hatvanezer kilométerrel talált gazdára, persze friss importból. Hihető, nem? A pofára esés a megvásárlást követően történt, amikor lekérdezték a németországi szervizadatokat, és kiderült, hogy az autó pár hónappal korábban jelent meg a 360 ezer kilométeres szervizen. Nem túl bonyolult számolás, 300 ezer kilométert tekertek vissza az óráján – Németországban szállítottak vele delegációkat, két évig, napi 500 kilométert tettek meg autópályán.

Márpedig ezzel az autóval héttel többször kerülték meg a Földet az Egyenlítő mentén, vagy százhéttel többször tették meg a Budapest–Domsjő távolságot, mint azzal a képzeletbeli és nemlétező Zafirával, amit valójában meg szeretett volna venni az átvert vásárló. Képzeljük csak el, mennyivel többször szorultak a fékbetétek a tárcsákra, mennyivel fordult többet a főtengely, hányszor nyílt ki az üzemanyag-betöltő nyílás, és mennyi gázolajat kellett nagy nyomással befecskendezni és elégetni ekkora távolsághoz?

Egy autó értékvesztésének leegyszerűsítve két nagyon fontos tényezője van, az egyik a gyártása óta eltelt idő, míg a másik a futott kilométereinek száma. Mivel a gyártás vagy az első forgalomba helyezés időpontját nehéz módosítani (ezért is szűnt meg a kasztnicsere intézménye), marad a másik, az extrém futásteljesítményű autó olcsó felvásárlása, visszatekerése, majd normál áron való értékesítése. Esetleg egy normál futásteljesítményű autó – jó optikai állapot esetén – extrém keveset futottnak beállítása.

Mi számít normális futásnak, honnan tudom, hogy átvernek?

Durva egyszerűsítés következik: egy átlagos autó egy jóléti társadalomban évi 30 ezret megy. Egy taxi 50–70-et, egy furgon 100-at, egy kamion végtelenül sokat.

Tehát a svájci orvos tulajtól hirdetett ötéves kocsiban legalább 150 ezer lesz, ha ugyanitt nincs ott az orvos szó, akkor 250–350 ezer. Függetlenül attól, hogy mennyit mutat az óra.

Tehát minden autó gyanús, amiben kevesebb van ennél a szabálynál, kivéve, ha minden kétséget kizáróan bizonyítható ennek az ellenkezője: lekérdezett szervizadatok, műszaki adatlapok, javítási számlák, vezetett költségek, és sehol egy stikli. Na akkor esetleg. Ja, és az eladó nem nepper, hanem az első tulajdonos.

az adott márkának is sokat árt

A mutyizó kereskedő nem csak a vevőt lopja meg, hanem az adott márkának is sokat árt, így szabadulnak el a hiedelmek, hogy a hatvanezer kilométert futott Zafirának kopott a motorja, cserélni kell a teljes üzemanyag-ellátó rendszert, a kerékcsapágyakat, a fékeket, mindent, így hisszük, hogy a Merci első CDI motorjai 250 ezernél tönkremennek, pedig nem, csak épp az óra sokkal kevesebbet mutat, mint a valóság. A kereskedőnek mindegy, ő röhög a markába, hiszen nehezen bizonyítható, hogy ő tekerte vissza, szemrebbenés nélkül azt fogja mondani, hogy itt csak bizományban volt, vagy ő is így vette. És lehet, hogy igazat mond.

Tőlünk nyugatabbra is akkora biznisz a tekergetés?

Tudjuk, hogy Magyarországon jó néhány esetben még az újonnan vett kocsi számlálóját is manipulálták, és csaknem lehetetlen visszatekerés nélküli használt autót szerezni a piacon. Vajon tipikusan közép-kelet-európai tevékenység a hamisítás, vagy máshol is vernek át ártatlan vagy hozzá nem értő vevőket? Tőlünk nyugatabbra is akkora biznisz a tekergetés? Ott is könnyű milliókkal becsapni a vevőket? A válasz sajnos igen.

A világ talán legjobban motorizált országában, Németországban, az ADAC adatai szerint az autók 30%-a manipulált futású. Hoppá. Pedig komoly büntetés jár érte, ha valakit rajtakapnak: pénzbüntetés, egy év szabadságvesztés, de jellemzően csak felfüggesztetteket osztogatnak. Egységes visszakereshető rendszer nincs, a műszaki vizsgaállomásokat hívogatva lehet adatokhoz jutni, ugyanis ott rögzítik az óraállást.

Angliában sem sokkal könnyebb

Angliában sem sokkal könnyebb használt autót venni: 600 ezer darab visszatekert órájú kocsiról szól a BBC híradása, sőt, ha a motorokat és a teherautókat is idevesszük, 700 ezer feletti a manipulált órás járművek száma. Pedig Angliában már volt példa letöltendő szabadságvesztés kiszabására ilyen esetekben.

Ausztria a tekerés mekkája

Ausztria a tekerés mekkája, ott tekertet a német is, mióta otthon a letöltendő a tét, de az osztrák a hazaival is kíméletes, csak, ha kifejezetten csalási szándékkal történik, és bizonyítható, magyarul, ha ott ülnek a laptoppal az anyósülésen, a szervizkönyvön meg éppen szárad a pecsét. Ha akkor jön egy ellenőrzés, baj van. Amúgy nincs.

Svédország, a demokrácia és a szociális háló örökös bezzeggyereke 6 évet oszt, visszavásárlásra kötelez, ugyanakkor közlik, hogy mióta nem állami monopólium a vizsgáztatás, kezd kialakulni a fejetlenség ott is, hiába lehet a tulajdonost rendszám alapján lekérdezni akár SMS-ben is. Az USA-ból ismert Carfax kezdte meg ott a működését, de egyelőre nem túl megbízható.

Amerikában csak alvázszámmal érdemes hirdetni

El is jutottunk a földgolyó túlfelére, az Egyesült Államokba. A korábban említett Carfaxtól vagy az Autocheck nevű szolgáltatótól lehet lekérni az adatokat. A lényegük: a biztosítási eseményeket is megmondják, valamint a tulajdonosváltásokkori és műszaki vizsgánál rögzített kilométeróra-állást is. Épp ezért Amerikában csak alvázszámmal érdemes hirdetni.

Látható, hogy a retorzió önmagában, a lebukás csekély valószínűsége miatt maximum visszafogott kuncogásra kényszeríti a csalót. A helyes út nem ez. Hiába akarunk mi is a Btk.-ra hivatkozva különösen nagy értékre elkövetett csalás és hamisítás miatt vádat emeltetni, ha csaknem bizonyíthatatlan a cselekmény. Nem, a szél szerintünk nem innen fúj.

A belga példa a tökéletes

A belga példa a tökéletes, ezt kellene meghonosítani itthon. A Car-Pass nevű dokumentum a titok. Ezt minden adásvételnél ki kell állíttatni, 6,50 euróba kerül (pont, mint nálunk a sokat kritizált eredetiségvizsga). Minden nagyobb javításnál, műszaki vizsgánál, adásvételnél kötelező bejelenteni a Car-Passnak az óraállást, és kész. Ők meg 6,50-ért megmondják, hogy eddig mi és hol lett bejelentve.

Persze ott is emberek dolgoznak, de lokálisan, a szerviz nem fog kevesebbet vagy többet mondani néhány ropogós bankóért, hiszen a működését kockáztatja. Ha meg ott derül ki, hogy hoppá, két hete még több volt benne a Car-Pass szerint, már elő is lehet venni a forgalmiba az adott időben bejegyzett tulajdonost.

Szavazzon!

  • 25122
    Vezessék be a belga-rendszert
  • 1854
    Magyarország, én így szeretlek

A 2005-ös bevezetés óta tudják, mi történt? Belgiumban 0,2 százalékra esett vissza tekert autók száma, magyarul ezerből kettő. És ezt nálunk is meg lehetne csinálni, hiszen a vizsgakor, a biztosítási eseményekkor, a hitelezéskor, az adásvételkor rögzül az óraállás. Csak egybe kell fésülni, és kereshetővé kell tenni az adatokat, és máris látszik, ki mikor huncutkodott. Olcsó és jó. Kedves törvényhozás, tessék a jó példát honosítani!

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!