2011.07.27. 07:34

A rettegett sárga lámpák országában élünk – bólogattunk a szokásos szerkesztőségi raporton a múlt heti cikk után. Időközben megkaptuk az ORFK-tól azokat a szempontokat, amelyek alapján a közlekedési rendőrök bizonyító erejű felvételeket készíthetnek a lámpás kereszteződésekben sárgán vagy piroson áthajtó autókról.

Nem lennénk a közlekedési rendőrök helyében. A megfelelő sorozat elkészítéséhez meg kell tanulniuk a fényképezés alapjait. Csak akkor tudnak ugyanis értékelhető felvételeket készíteni, ha az objektív az út szögével huszonöt-harminc fokos szöget zár be, a képeken egyértelműen olvasható a gépjármű rendszáma, látható a jelzőlámpa, és a képkivágásban felismerhető néhány tereptárgy is, melyekkel pontosan azonosítható a környék. Olyan hitelesített viszonyítási pontra vagy jelzésre is szükségük lesz, amellyel megállapítható a biztonságos megálláshoz szükséges fékezés megkezdésének helye.

Mivel néhány napja arról álmodtam, hogy egy százezres bírságcsekket fizetek be a postán, és a hölgy megjegyzi, ha kártyával fizetek, az készpénzfelvételnek számít, figyelni kezdtem magamat autóvezetés közben. Szomorú következtetésekre jutottam. Ha úgy adja ki, vagy sietek, szinte mindig kreatívan értelmezem a KRESZ-t. Nem állok meg, ha zöldről sárgára vált a lámpa. Arra is rájöttem, miért. A beidegződéseken túl a közeg tehet róla.

Igen, önök, sebességsárga Swiftjeikkel, fenyegető GL Mercedeseikkel vagy víz-, gáz-, fűtésszerelés feliratú furgonjaikkal. Szabályszegésre ösztönözzük egymást, először szelíden, aztán Zsukov marsall könyörtelenségével. Lendületet veszünk fékezés helyett, anyázunk és gumit csikorgatunk, ha valaki nem vesz részt a játékban, majd érintőgázzal sunnyogunk, ha felbukkan egy reggeliért siető, kéklámpás Mondeo.

Képzeljék el, milyen hülyén érzi magát egy nem csupán rendszámában külföldi autó, ha ebben az országban próbál közlekedni! Biztosan nem érti, miért tör mindenki az életére, ha betartja a szabályokat. Egy történelem szakon végzett ismerősöm említette egyszer, hogy a régészek bizonyos tárgyakra azért mondják, hogy kultikus célokat szolgált, mert nem állapítható meg pontosan az adott kultúrában betöltött funkciója. Magyarországon a közlekedési lámpa máris kiérdemelte a státust.

Belgiumban, ahol az elmúlt években több ezer kilométert autóztam és motoroztam, sokáig nyomasztó volt, hogy szinte minden kereszteződésben, de még a Brüsszel mellett lévő erdőn átvezető út mentén is vannak telepített kamerák. Arrafelé nem csak a dobozra futja, hanem szinte mindenhol beszerelik és élesítik a technikát, ezért a legváratlanabb helyeken és időpontokban, erdőben, kisvárosban, főút mentén villan a vaku. Mostanra mélyen rögzült a helyiekben, hogy nem érdemes nagyon pattogni, mert garantáltan ugrik pár száz euró.

Amikor viszont megállítanak egy autót, a rendőrök nem hobbikötekednek mindenkivel, nem az izzókészlet érdekli őket, hanem büntetnek, lefoglalják az autót, bevonják a jogsit, legfeljebb azt lehet eldönteni, flamandul vagy franciául kéri az autós az eljárás lefolytatását. Mindez egy olyan országban, ahol csak a hatvanas évek óta létezik vezetői engedély, eleinte csak el kellett menni érte az önkormányzathoz, és még ma is ott poroszkálnak az utakon az autós pályafutásukat autodidaktaként kezdő jaguaros nénik és lemezfelnis porschés bácsik. Ennek ellenére a kétszer háromsávos belvárosi körgyűrűn is egyenletes tempóban haladnak a kocsisorok, egyszerre lassítanak, egyszerre gyorsítanak, sőt megállnak, amikor kell. Ki nem találnák: azt is majdnem pontosan egyszerre. Motiválja őket, hogy nem akarnak bírságra költeni.

Papp Tibi Romániával példálózik. Ott bizonyos kereszteződésekben villogó zöldet kap a kanyarodósáv, ilyenkor szétnézés után át lehet menni. Időszámláló mutatja, hány másodperc van még a sárgáig, így sokkal könnyebb felkészülni a lámpaváltásra. Nekünk pedig eszünkbe jutott, hogy ugyanez a helyzet Ausztriában is, ott is kiválóan működik a megoldás.

Jól bevált megoldásokért Magyarországot sem kell elhagynunk, hiszen például Veszprémben, Debrecenben, Miskolcon és Kecskeméten is működnek olyan közlekedési lámpák, melyek mellett visszaszámlálót helyeztek el. Így pontosan tudni lehet, mikor vált majd a lámpa, meddig érdemes áthaladásra játszani és mikortól kell felkészülni a fékezésre. Az ezzel kapcsolatos olvasói levelek tehát már megvalósított ötlettel kerestek meg bennünket.

Amikor fényképezőgépünkkel kiálltunk a Szentendrei út egyik kereszteződéséhez, elég volt lenyomva tartani az elsütő gombot és várni, amíg megtelik a gép memóriája a sárgán, majd piroson átsuhanó autókkal. Négy-öt jármű biztosan gyorsított, amikor sárgára váltott a lámpa, akik előttük mentek, szintén nem tehettek mást. Várható, hogy a rendőrség sok értékes felvételt készít majd, ha úgy igazán rászánja magát a szigorított bírságolási szisztéma alkalmazására.

Budapesten az elmúlt hónapokban szaporodni kezdtek a közlekedési lámpával védett kereszteződések, pénz tehát biztosan van az ilyen típusú fejlesztésekre. Innen csak egy lépés volna a lámpaváltásig visszaszámlálók felszerelése, feltéve, hogy nem éppen a megemelt összegű bírságokból futja az új közlekedési lámpákra.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!