Tetűnek nem jár piros pont
Nem vagyok káoszpárti és nem szeretnék rendőrállamban élni. Valahová e két véglet közé tenném azt az optimumot, ahol jól érezhetné magát az ember. Nem szeretem a gyogyis szabályokat, de elismerem, hogy szükségünk van pár sarokkőre, amihez igazodnunk kell az életben. És a közlekedésben is.
Azon lehetne vitázni, hogy a sebességkorlátozás is része-e ennek, de ez a kérdés megmarad elvinek.
Sebességkorlátozás már vagy negyven éve van (tessék elképzelni, cirka 1973-ig nem volt, igaz, akkortájt kerültem kiscsoportba, lehet, hogy rosszak az emlékeim), és együtt kell élnünk vele. Persze mindenki úgy gondolja, hogy én bezzeg tudnék gyorsabban menni, a sebességkorlátozásra a többi balfék miatt van szükség. Mindegy, ez van.
Erre épül a traffipax-ipar, továbbá az államok közlekedési-bírság ágazata. Azonban szeretném a rendőröket egy kicsit a védelmembe venni. Valójában csak nekik köszönhetjük, hogy ebben az országban még van embernek jogosítványa. Persze ha bevonnák az összeset, büntipénz sem lenne, meg jövedékiadó-bevétel sem. Valahol tehát meg kell találniuk az egyensúlyt, és tessék elhinni, nálunk még egész elviselhetőek a rendőrök.
Ezt már akkor megfogalmaztam magamban, amikor először írtam traffipaxokról. Elmentem hozzájuk, elmutogattak mindent, és már a kilencvenes évek végén olyasmiket tudtak a cuccaik, ami egy kis gonoszsággal használva lényegében megszűnhetne az összes dugó, sőt, a teljes közúti forgalom is. Legyünk hálásak nekik, hogy csak néha bújnak el, amúgy a törzshelyeiken használják a berendezéseiket, amelyek azóta még modernebbek. Nyugodtan lelőhetnek bárkit olyan messziről, hogy még nem is látja a rendőrautót, de még a szemből jövők villogását sem.
Vezessünk rettegésben? Ugyan már. Igaz, mostanában rettenetes büntetési tételek zubognak ránk a hírekből, de a kiérdemlésükhöz rettenetesen gyorsan is kell menni. A mostani riogatásoknak sajnos van egy kellemetlen hozadéka. A tötymörgők tábora drámai méretűre duzzadt. És ők már nem elvből, benzinspórolási céllal vagy vezetni nem tudás okán tökölnek. Egyszerűen félnek a gyorshajtási büntetéstől.
Már régebben sem értettem azokat, akik a traffipax előtt a megengedettnél hússzal lassabban mentek el. Ma viszont már traffpiax sem kell nekik. Szeretném rávenni őket, hogy győzzék le démonjaikat, és aknázzák ki a megengedett sebességben rejlő perspektívákat. Nem kell rettegve vánszorogni sehol. A sebességmérő amúgy is többet mutat, a rendőrök pedig mifelénk nem 51-től mérnek városban, 91-től országúton – satöbbi. A rettegett autópályás dobozok – ha jól tudom – 130-tól fotóznak, ahol 100 a határ. (De ne tessék rám hivatkozni, ha mégse, de amúgy nem győznék kiküldeni a büntetéseket.) Vagyis, semmiképp sem indokolt 90-nel menni itt. Külön felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy az úgynevezett sebességjelző táblák (tudják: „Az Ön sebessége xx km/h” felirattal a villanyoszlopon) nem traffipaxok, nem kell cammogni előttük és semmi ok a vészfékezésre. Még akkor sem, ha masszív vörös fénnyel villog, hogy „lassítson”. Egyébként is, vegyük észre a stiláris finomságot: nem azt írják, hogy „taposd tökig a féket, te barom!” csak azt, hogy lassítsál. Elég lelépni a gázról.
Higgyék el, ha lassabban mennek, akkor sem kapnak piros pontot, nem javul a gyorshajtási bónusz-málusz besorolásuk és nem kapnak gumicukrot a kiintő motoros rendőröktől sem. Egyszerűen menjenek annyival, amennyivel szabad, és kész. Ja, hogy ehhez kicsit oda kéne figyelni, mit mutat a sebességmérő és milyen korlátozás volt kinn?
Hát igen.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
Címkék:
A Totalcar címlapjáról ajánljuk
Megjött a Peugeot dácsiája
