Ezt mi kötelezővé tennénk!

2011. augusztus 21., vasárnap 08:23
Ezek kellenek nekünk, nélkülük nem veszünk autót! Mire van szüksége a Totalcar szerkesztőségének? Néhány ötletet meg sem merek említeni…

Korábbi cikkünk, melyben megtiltanánk bizonyos dolgok használatát és beépítését az autóba, nagy vitát kavart – a szerkesztőségben is. Nem hagytuk abba, hanem azonnal tovább is szőttük a végtelen fonalat: mi lenne az, ami nélkül számunka nincs autó? Mi az, ami nem hiányozhat a tökéletes autóból? Nem versenyautóról van most szó, nem kell 500 ló, csak a szokásos napi használat: elvisszük a gyereket az óvodába és elmegyünk dolgozni, hétvégén meg hazaszállítjuk a nagyszülőktől a fél malacot.

Az első, amellyel szinte mindenki egyetértett, a jármű műszerezettségének tökéletesítése, mert például a 10%-ot csaló sebességmérő már vicces kategóriába esik az olcsó GPS-ek világában. Igen, a sebességmérő valós értéket mutasson, eltérése legyen egy százalékon belül, legyen akár GPS-támogatott, akár kerékmérethez kalibrálható, nekünk mindegy. Hasonlóan a vízhőfokmérő is valós értéket mutasson, ne olyan legyen a karakterisztikája, hogy hetventől kilencven fokig középen áll, ahogy a mai autókon szokás. Régebben még az is látszott a műszeren, ahogy nyit és zár a termosztát a hűtőkörben, ma meg úgy állnak a mutatók, mintha oda lennének ragasztva. Egyébként oda is vannak, egy egyszerű elektronikai trükkel. Alapvetően minden műszer pontos és valós értéket mutasson, a tank szintjelzője hangsúlyozottan. A fogyasztásmérők is kalibráltak legyenek, így a kalkulált hatótáv is pontos tudna lenni.

Komfort és biztonság témakörben az állítható kormányoszlop és a minden irányban állítható ülés alapvető, hiszen az emberek egyre nagyobb szórást mutatnak antropológiailag. Szintén a témakörbe tartozik a maximális holttér meghatározása, így a sokat takaró oszlopok mehetnek a levesbe, ahogy a lőrésnyi ablakok és a hátra kilátást gátló magas csomagtér is. Vagy ha igen, akkor egy tolatást segítő, működő radar kell, nem egy feleslegesen csipogó vészmadár. Maximalizálnánk a műszerfal méretét is a szélvédő alatt. Ez ugyanis egy hatékony napcsapda, amely képes még órákig fűteni és rontani a légkondicionáló hatékonyságát miután a napon parkolt az autó. Hölgyeknek tükröt mindkét napellenzőbe, megvilágítva.

Az alapáron járó és kötelező, jól működő Bluetooth kihangosító sokunk vágya, ez is a biztonságot szolgálja, az USB csatlakozó minden hangrendszerhez pedig a kényelem és praktikusság oltárán gyújt egy sokunk által kívánt gyertyát.

Többen viccesnek tartjuk, hogy nincs az autókban internet és az érintős, konfigurálható infopanel sem terjedt még el. A HUD-ot, azaz a Head Up Displayt, amely a fej elfordítása nélkül az üvegre vetít információkat, azt azonnal kötelezővé tennénk. Ezek ma már filléres dolgok és sokat javítanak a kényelmen, és az aktív biztonsági berendezésekhez hozzátartoznak.

A külső felszerelések között a tisztességes lökhárító, melynek kis részlete olcsón cserélhető, ha sérül, valamint a csúnya, de nagyon hasznos, legalább A5-ös méretű sárfogó lap került szóba. Talán ide sorolhatjuk az automata fényszórómagasság-állító berendezést és az automata távfénykezelőt, amelyet kötelezően írnánk elő, nem csak ívkisüléses fényszórókhoz. A nappal bekapcsolt, úgyfelejtett távfényt hanggal jelzi a rendszer. Egyébként az izzókat könnyen lehessen cserélni, ne a kerékdobból vagy lámpa-, lökhárító-leszereléssel.

A szereléshez kapcsolódva üdvözölnénk azt is, ha az alkatrészeket a lehetséges szintig szétbontva lehetne megvásárolni és nem kellene az 5 éves autó értékével összevethető részegységeket cserélni egy kis alkatrész meghibásodása miatt. Vicces, illetve siralmas, hogy a filléres alkatrészekből felépülő, megbízhatatlan elektromos egységek aranyáron mennek. Egy fojtószelepházban miért nem lehet külön cserélni a helyzetérzékelő potenciométert?

Annak ellenére, hogy az elején definiáltuk, hogy most nem örömautózásról van szó, hanem a praktikus haszonállatot határozzuk meg az autónk képében, nem maradhattak ki a dinamikával és haladással összefüggő részek sem. Az autó személyenként maximálisan 250 kg lehet, valamint 2 személyesnél nagyobb autó esetében személyenként 100 liter csomagtartó-térfogat kötelező. Nem a tulajdonképpen elméleti nulláról százra gyorsulást kellene teljesíteni adott idő alatt, hanem a 60-ról 100-ra, valamint a 80-ról 120 km/h-ra adott fokozatban történő gyorsulást. Az ötszemélyes, 1250 kg-os száraztömegű autónak ezt nem nehéz teljesíteni, nem kellene 300 lóerő.

A fogyasztásmérésnél egy életszerűbb ciklust definiálnánk és belevennénk azt is, hogy ezen ciklusban nulla fok környezeti hőmérséklet esetén mennyi idő alatt kell az utasteret 20 fokra felfűteni. Ha a motor ezt nem tudja normál veszteséghőből, akkor jöhet a kiegészítő fűtés, oldják meg, mert sajnos a mai korszerűnek tekinthető dízelek ebben a versenyszámban nagyon szánalmasak. Ha takarékosan vezetjük őket, akkor kell 20 km, hogy fűteni kezdjenek, kevés kivételtől eltekintve.

Egyébként nyilvánvaló, hogy valamiféle felmérést kellene csinálni a gyártóknak, mielőtt egy-egy modell alapfelszereltségét és formáit megalkotják. Legutóbb egy európai motorkerékpár-gyártó készítette úgy a 125-ös modelljét, hogy a célcsoportot, a 18-25 évesek véleményét megkérdezték és meghallgattak jó néhány vágyat és tanácsot.

Ha ezt a felmérést elkészítené mindenki, nem születnének olyan autók, amelyeket aztán csak úgy lehet eladni, ha erős árengedménnyel és extra garanciákkal próbálnak rá vevőket toborozni. Hiszen csak a feltett kérdéseket kell megválaszolni, de abból sem mindet.

Ismernek bevált módszereket? Ismerős volt valamelyik? Osszák meg velünk a cikk blogposztjában!