Az emberek kretének

2011.12.14. 06:10
0 hozzászólás
Tizenegy év autós újságírás után néhány hete ültem az első olyan tesztautóban, amiben nem volt a hifin tökig nyomva a mély és a magas. Az autó tesztjét láthatták a Totalcar múlt vasárnapi adásában, de a gyorsabban kombinálók valószínűleg már rájöttek, hogy a Caterham volt az.

És igen: a Caterhamben egyáltalán nincs hifi. Egyébként mintha valami íratlan törvény volna, hogy a zene dönögjön és ciceregjen egyszerre. Ott bubog a paraszt boyracer autójában a David Guetta, krákog a kalaptartó kárpit, ő pedig boldogan gyakorolja a kormány mögött a szigorú nézést, mert végre eleget tett a társadalom elvárásainak: sok mély, sok magas.

Van pár elmebeteg autóhifista, mint például a gyermek Nínó Karotta volt, akik olvasnak, számolnak, mérnek, fúrnak és faragnak, erősítőket próbálhatnak komponens szettekhez, miközben ők is tudják, hogy autóban igazán jól zenét megszólaltatni gyakorlatilag lehetetlen. De ők azért megpróbálnak minél közelebb jutni ahhoz a hanghoz, ami a legjobban megközelíti azt, ami kijött a lemezstúdió keverőpultjából. Elfogadható kompromisszumok léteznek, mint ahogy az autógyárak is eleve az átlagautós fülének tervezik a beépített hangrendszereket. Amik olyanok, mint egy ízfokozókkal tömött hatszáz forintos kínai menü: azonnal megvan, nem is drága, finomnak tűnik, csak ha sokszor esszük, eltelít a sok nátrium-gutamát. Az autóhifi ízfokozója a loudness: feljebb nyomják a mélyet és a magasat, ettől dinamikusabbnak, dögösebbnek tűnik a hangzás.

Ilyenre csinálják a gyári rendszereket, hogy jobban érezzük magunkat, bár vannak kifinomultabb megoldások. A BMW egyik mérnöke például elmondta, hogy egyes nagyobb modellekben, amelyeknek idősebb a vásárlóközönsége, a gyári hifiben több a középtartomány. A középből ugyanis idősebb korunkban egyre kevesebbet hallunk. A boyracer meg nyilván azt hiszi a régi Bimmer hifijére, hogy szar, mert hiába tolja fel ősi szokás szerint a mélyet és magasat, még mindig nem úgy bubog, ahogy elvárná tőle. A BMW-n kívül pedig kifejezetten loudness-esre hangolják a gyári autóhifiket.

Alapvetően tehát jobb hallgatni egy kellemesen komponált loudnesst, mint valami steril, natúr hangot. Már legalábbis egy átlagos fülnek. Vannak tehát a jó, barátságosan loudness-esített gyári hifik, ebben például igazi bajnok a Volvo, remekül szól, úgy, ahogy van, de önök szerint hány Volvo jutott el hozzám alapbeállítású hifivel? Igen, ön nyert: nulla. Mindegyiken maximumon a mély, meg a magas, hát persze. Mint aki a kínai büfébe visz magával húsz deka nátrium-glutamátot.

Ami számomra igazán aggasztó a feltolt mélyekben és magasakban, hogy tovább lehetne menni egy menüponttal, és bekapcsolni a loudness gombot, de az valószínűleg túl bonyi a magyarnak. Vagy az emberiségnek; máshol még nem vezettem sok tesztautót. A lényeg azonban nem is ez – annyira sem értek én az autóhifihez, hogy valami értelmeset kérdezni tudjak a témában. Viszont megfigyeltem, hogy a tesztautók nagy részében nem egyszerűen felnyomják a mélyet és a magasat, de a közepet is +10-re nyomják. Tetszik érteni?! Komoly munkavégzésbe kerül nekik, hogy ugyanaz a hangkép egyszerűen hangosabban szóljon. Ha csak úgy felhangosítaná, az nem lenne jó, inkább belép a tulok-equalizerbe, bass +10, treble +10, middle +10. Szíve szerint a balance-t és a fadert is +10-re tolná az ökör, de azokat csak jobbra-balra, meg előre-hátra lehet, így azokat néhány másodperc homlokráncoló értetlenség után békén hagyja.

És most lássunk egy újabb elméleti kérdést. Az átlagos autós újságíró hülyébb, mint az átlagos autós újság olvasó? Ügyvezetőnk Bende Tibor szerint az újságíró óhatatlanul kevésbé hülye, mint az olvasó, mert nagyobb rálátása van a dolgokra. Általában vége helytálló lehet a feltételezés, de akkor tizenegy év alatt már el kellett volna jutnia hozzám egy olyan tesztautónak, amin nem volt a mély és a magas +10-es. Márpedig ilyen nem volt. És ha az újságíróknál 100% a hülyeség-penetráció, ez csak magasabb lehet, mint az olvasóké, akik között biztosan számosan vannak, akik soha nem piszkálják a rádió hangszínét. Mellesleg a volvósok pont ilyenek – épp a szervizesektől tudjuk, hogy a Volvo-tulajdonos semmit sem piszkál, minden beállítást úgy hagy, ahogy volt, gyakran még a klíma hőfokát is. Ellentétben az autós újságírókkal, akik legszívesebben +20-ra nyomnák a basszust meg a magasat, csak a skála nem tart olyan sokáig. És minden teszt-Volvóban azonnal pánikszerűen a hangszín-menübe kell rohanni, ha az ember nem akarja, hogy úgy bubogjon, mintha egy villanybojlert húztunk volna a fejünkre.

A legnagyobb baj a tökig nyomott mindennel az, hogy a tökig nyomott minden nem a betegség, csak a tünet. A letagadhatatlan, csalhatatlan jele annak, hogy az emberek mind hülyék. Megveszik az autót hitelre, aztán a bankot kurvaanyázzák, meg a svájci frankot, mert nem értik meg azt az igen egyszerű dolgot, hogy olyasmiket vásárolunk, amire van pénzünk. Ha hitelből veszünk valamit, arra nincs pénzünk.

Megveszik az új autót, hitelre.

Nem munkaeszközt, ami behozza az árát, hanem sima személyautót, ami már a vásárlás napján automatikusan vesztett az árából akár fél-egymillió forintot. De azt hiszik, mivel reklámozva van a tévében, és nem tiltja a törvény, akkor az már normális dolog. Kólát itatnak a gyerekükkel, mert fogalmuk sincs, a cukron kívül mennyi koffein van a kólában. A koffein pedig olyan erős doppingszer, hogy egy maratoni táv utolsó tíz kilométerén simán keresztültol egy amatőr futót. Oda se neki, hadd igya a gyerek, mert karácsonykor még a télapó is azt reklámozza. Meg egyébként is, a többi gyerek energiaitalokat iszik. Hadd pörögjenek, legfeljebb megpofozzuk, oszt' elnyugszik.

Hitelt vesz fel a Providenttől?! És persze nem érti a cigányt, aki annyira hülye tud lenni, hogy eladósodik egy uzsorásnak. Elmegy választani, és Orbánra szavaz, hogy jaj, a Gyurcsány takarodjon, vagy Gyurcsányra, mert szegényt mindig bántják. A sok hülye megveszi az ásványvizet, mert abban ionok vannak, és eszébe se jut, hogy egy hónapokig plasztikba zárt folyadék nem lehet friss, főleg ahhoz a vízhez képest, ami néhány óra alatt eljut a vízműtől a fogyasztó csapjáig. Szegény, hülye emberek olyanokra képesek, hogy megvesznek egy negyven éves amerikai autót, mert elhiszik, hogy olcsó hozzá az alkatrész, és könnyű javítani.

Ilyeneket csinálnak az emberek. És ráadásul  - ezt kapja ki – kommentelnek! Osztják az észt bármiről, leginkább autószerelési ismeretekről, amiket valahol a neten szedtek össze, vagy a havertól hallottak, de lehetőleg valami idióta közhelyet szajkóznak, mint például a féket nem piszkáljuk, vagy valami hasonló marhaság, amitől komoly, felelősségteljes szakértő benyomását keltik. Mindezt álnéven, tetszik érteni.

Aztán beülnek az autójukba, és most, hogy ebből a cikkből megtudták, a mélyen és a magason kívül létezik még egy loudness gomb is a menüben, azt is bekapcsolják. Aztán csukott szemmel élvezik, hogy a télapó a nyakukba öntött fél tonna nátrium-glutamátot. Hát ezek közt autózunk nap mint nap. Nem csoda, hogy még élünk?

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!