Miért hazudnak az autósiskolák?

2012.02.15. 06:15
0 hozzászólás
A rendszer tökéletesen működik. Sem az oktatóknak, sem a hatóságnak nem érdeke, hogy a tanulóvezetők már az elején megtudják, Magyarországon hónapokba telik a jogosítvány megszerzése, a költségei pedig kiszámíthatatlanok. A felárakról az elején mindenki hallgat, a hivatali átfutási idők a húsz évvel ezelőtti állapotokat idézik.

A középkorú úr hangja rettentő izgatott volt. Hiába kérdeztem, nem válaszolt, de elbúcsúzni sem engedett, és húsz perc alatt csak a bevezetésig jutottunk. Pedig a kérdések egyszerűek: miért kezelik ilyen nagyvonalúan a magyar autósiskolák a jogszabályban előírt gyakorlati óraszámokat? Miért van az, hogy csiricsáré weboldalaikon általában éppen a jogosítvány valódi ára nem derül ki? Hogyan lesz az olcsónak és gyorsnak szánt B125 jogosítvány megszerzése sok helyen lassú és drága?

A pécsi autósiskola tulajdonosa egészen belelendült, hagytam hát beszélni. A kötelező és szükséges óraszám problematikáját boncolgatva húsz percen belül olyan bizalmas viszonyba kerültünk, hogy elárulta, döntött, elhagyja az országot, nem asszisztál tovább ahhoz a gyalázathoz, ami itt folyik. Ki tudja, talán már el is utazott. Nem merném újra felhívni.

Rájár a rúd az autósiskolákra. Sok baj és bánat, egyre kevesebb tanuló, és ezt nem csak a vidékiek, de a pesti nagymenők is érzik. Félteni mégsem kell őket – nagyon kreatív közösségről van szó. A meghirdetett tanfolyami díjak hagyományosan alacsonyak, autójogosítvány esetén 60 ezer forintnál ritkán írnak többet. Végül valahogy mégis sokkal többet költenek a jelentkezők, hisz a vizsgadíjakat még telefonon is csak nehezen böffentik be, az oldalaikon, hirdetéseikben pedig végképp ritkán írják ki a végösszeget. Aztán egy dramaturgiailag tökéletes pillanatban, amikor az áldozat egyetlen szóra önként megölné akár Frank Drebint is, erősen ajánlják a pótórákat.

Még így is óriási szerencse, hogy az oktató jól ismeri a vizsgabiztost, ugye értjük. A tanulóvezetők pedig alázatosan fizetnek, repkednek a meglepetés-tízezresek, a rendszer rugalmas. Jobban jár, aki nem adja össze a számokat, amikor két hónappal később kiköpi a gépezet. Aki elégedetlen, és tanfolyamot váltana, azt néha az apró betűs záradékokkal szórakoztatják. Fizessen tízezret, különben nem adják ki a papírjait.

Ezekkel az ügyes trükkökkel vernek át ki tudja, hány embert, általában fiatalokat, akik rutinos magyarként nem bajlódnak a részletekkel, lendületből aláírják, amit az orruk alá tolnak. Szerződési feltételek? Ugyan már, vágjunk a közepébe.

Megértő hümmögésem miatt balszerencsés módon majdnem barátok lettünk az izgatott oktatóval. Itt minden nagyon el van baszva, simogatott a szavaival. Erről a politikusokon kívül a mocskos újságírók is tehetnek, persze én nem, és a Totalcar sem. Miközben beszélgettünk, néha beszúrta, a következő lehetőségnél jobbra, illetve, hogy lassabban. Ezt először nem értettem, végül leesett, éppen oktat, és nem csak engem. Egy zseni.

Mivel a motor- és autójogosítványomat összesen négy lépcsőben szereztem meg, meg sem lep, hogy egy vérbeli oktató akkor is képes összeszedetten nyilatkozni, amikor valaki elfehéredő ujjakkal szorítja mellette a kormányt. A szakma nagyjai kivételes pszichológusok, és ha kérem, a pécsi disszidens írásba is adja, amit mondott. Nem kérem.

Aki évtizedek óta nyomja a városi iskolaköröket, végül multitálentummá érik. A pálya csúcsán nem csak járműkezelési, de életvezetési tanácsokat is ad, közben ügyeket intéz, befizeti a csekkeket, megáll a hentesnél, hazaugrik megnézni, mivel üti el az időt a család. Sofőrre nincs gondja, és még a benzint sem ő fizeti.

A pécsi úr teljesen ártatlan. Ha hagyta volna, elmondom neki, hogy egy olvasónk levele nyomán hívtam fel. Tudni szerettem volna, valóban szabotálják-e a helyi iskolák a B125-kezdeményezés sikere nyomán létrejött A1-es jogosítványt. Valóban eldöntötték-e, hogy a találomra felhívott fővárosi iskolák 30 ezres átlagárainak kétszereséért vállalják csak a tanfolyamot, vagy egyáltalán nem vállalják.

Az olvasó azt írja, két ottani iskoláról is visszapattant, de nem árulja el, melyik kettőről. Én is választottam néhányat. A zaklatott úrtól nagy nehezen megtudtam, nincs felelős oktató, aki vállalná, hogy öt óra után motoros vizsgára küldi a tanulóit. A másik helyen egy hölgy 11 óra kötelező gyakorlatról és 60-70 ezer forintos árról beszélt. Mert értsem meg, képtelenség ennél rövidebb idő alatt megtanulni egy 125 köbcentis motor vezetését. Egyiküknek sem okozott gondot, hogy az autójogosítvány már eddig is elég volt egy 50-eshez, de azokkal gyengeségük és a kretén, negyven kilométeres sebességkorlátozás miatt nehezebb közlekedni. Ráadásul a kismotorok vezetését senki nem tanítja, és senkitől nem kérik számon.

Mivel imádok a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal és a Nemzeti Közlekedési Hatósággal levelezni, ismét írtam nekik, hátha elárulják, elkészült-e már a könnyített A1-es jogosítványhoz tartozó végrehajtási utasítás. Ez is kell, hogy márciusban elkezdődhessenek a motoros vizsgák a gyorsított rendszerben. Az NKH rövid válaszából kiderült, az iskolák szabadon emelhetik a kötelező óraszámot, nem kötik őket szabályok.

Közben az NFM is megírta, hogy napokon belül feltöltik honlapjukra az új tantervet, amelyben a B kategóriás jogosítvánnyal megszerezhető A1-es jogsira vonatkozó rendelkezések is benne lesznek. Állítólag eddig is válaszoltak annak, aki kérdezett.

Nem merek találgatni, mikor lesz egységes szabályozás vagy valamiféle rend, ami segít eligazodni annak, akinek még van pénze jogosítványra.

Minek is sietni, egy csomó időnk van még márciusig, ráadásul most kisebb gondja is nagyobb a minisztériumnak. A teljes állomány a Malév romjait söprögeti, a többieknek szabad foglalkozás, lehet gyurmázni jogszabályokkal. Mivel a törvény megengedi, hogy az iskolák átírják az óraszámokat, a kevésbé szívbajosak szabadon blöffölhetnek az árakkal. Érdemes figyelni, mert ez nem fog változni, senkinek nem érdeke. Jobb, ha tudomásul vesszük, hogy a jogosítvánnyal – az óraszámtól függetlenül – csak a vezetés alapjait sajátítjuk el.

Ha helyreáll a rend, minden megy majd a régiben, és tudják, mit? Önök ennek is örülni fognak! Azért ha tanácsolhatok valamit, aláírás előtt alaposan olvassák el a szerződést. Higgyék el, nem ezzel veszítik majd a legtöbb időt, és örüljenek, ha barátságosan néz a vizsgabiztos. Lehet, hogy akkor olcsóbban megússzák az egészet.

Van egy másik ötletünk is. Ha jogosítványt szeretnének, keressenek egy szimpatikus iskolát, ahol azt ígérik, az oktatók nem enerváltak, nincs lehúzás, és kiszámítható a várakozási idő.

Ha találtak ilyet, okvetlenül írjanak nekünk, és ne feledjék elküldeni az autósiskolával kötött képzési szerződés másolatát sem. A szerződéseket jogásszal is megvizsgáltatjuk, hogy mindenkinek jusson a tanulságokból.

Aki levelet küldene, kattintson: IDE

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!