Kerékpárt vett. Hülye ez?

2013.06.05. 06:47 Módosítva: 2013-06-05 07:27:19
0 hozzászólás
Onnan tudom, hogy megszerettem bringával dolgozni jönni, hogy azt találtam mondani a Rita asszonynak, hogy látod drágám, ott mennek a boldog biciklisek, mi meg itt szenvedünk a dugóban.

Kora ősszel letettem a cigit. Ebben a mondatban az előbb még ott volt a végleg szócska, amit egy felsőbbrendű mosoly keretében kivettem. Ugyanis nem szeretek már cigizni, nem kell ez a fajta plusz megerősítés. Pár hónap után ráröffentettem egyre, valami munkahelyi krízist követően, de nem éreztem azt, amit előtte. Addig szerettem cigizni, de már nem.

Eltelt a tél, és napról napra jobb lett a vitálkapacitásom. Nem csoda, középiskola óta szívtam, és egyéb bajaim is vannak, tényleg ideje volt abbahagyni. De az első napsugarakkal együtt jött a vágy: mozogni akarok. Mozogni. Érezni, hogy áramlik az ereimben a vér. A munka mellett erre sajnos nincs elég idő, ahogyan az elmúlt tizenöt évben nem volt, most se lesz. A viszonylag logikus gondolatfolyam vége az volt, hogy akkor a munkába menet és hazafelé kell megoldani a testmozgást. Erre való a kerékpár. Tökéletes rekreációs eszköz.

Pár hét tudományos alapú döntéselőkészítési folyamat eredményeképp megvettem a legkreténebb biciklit, amit valaha láttam. Gt Aerostream. Szíj hajtja, váltója sincs még, mert kell valami közdarab, amit itthon nem kapni. Ennél mélyebb technikai részletekbe most nem mennék bele, itt egy link, akit érdekel, kattintson.

A Népligettől járok Óbudára, és nem szeretek a kocsik között tekerni, mert beszari vagyok, váltó nélkül lassú is. Valahogy átcsordogálok a nyolcadik kerületen, van, hogy az Orczy kerten át, van, hogy utcákon. A körúton belül már le merek menni a kocsik közé, annyira nincs forgalom, a Kálvin tértől pedig enyém a világ, házig hoz a bringaút. A táj ráadásul viszonylag sík, befelé csak a Szabadság-híd és előtte pár tíz méter a Fővám-térből emelkedik, visszafelé a híd előtti rész, maga a híd, és a Baross utca egy szakasza. A szelet lassan megszokom, autósként és gyalogosként ez nem volt szempont.

Az első egy hónap tapasztalata, hogy az autósok nem köcsögök. A balkézszabályt is megadja, mert vagy empatikus, és tudja, hogy bitang dolog elfékezni a nehezen megszerzett mozgási energiát, vagy nem tudom. Első nap egy óra volt az út. Aztán elkezdtem optimalizálni az útvonalat, 12 150 méterről 11 kilométerre tudtam csökkenteni az utat, ezzel már önmagában is menetidőt spórolva. Az utolsó mért adatom 11 060 méterről és 46 percről szól az Endomondo szerint. Ezzel elégedett vagyok, tudom, ha lesz végre agyváltóm, hol tudok majd jobban haladni.

Nem izzadok, nem hajtom le magamról a menetet, csak barátkozom a saját képességeimmel. És még egy bátorító szó a döntés előtt állóknak. Első hónap, mínusz tíz kiló.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!