2013.07.17. 06:41
0 hozzászólás
Számomra egyre inkább úgy tűnik, hazánkban a sebességkorlátozó táblák funkciója más, mint más országokban. Nem okvetlenül a betartandó és biztonságos sebességet jelölik. A sebességkorlátozások lelkiismereti hatása a lényeg: ennyivel kellene menned, ha szabályos szeretnél lenni úgy, ahogy mi gondoljuk. Ennélfogva a magyar sebességkorlátozás pont olyan, mint a magyar adó. Túlzó módon előírunk valamit, és ha a fele teljesül, már mindenki boldog.

Induljunk ki abból a - magyar államunk számára láthatóan értelmezhetetlen - tényből, hogy a közlekedők többsége feltételezhetően:

a. nem akar öngyilkos lenni

b. nem szeretne megölni senkit

c. utálja a tohonya, tehetetlen, arrogáns, valójában csak pénznyelésre alkalmas biztosítókat, valamint nincs ideje ostoba eljárásaikra,

d. értelmes ember, aki látja és érti, hogy mi folyik körülötte, képes járműve vezetésére és uralja a helyzetet. Lendületesen, de biztonságosan akar célba érni.

IQ mínusz 80-as agyi képességekkel is vígan elboldogulnék

Az állam értük érzett aggodalma azonban láthatóan olyan mértékű, hogy egy 93000 négyzetkilométeres közlekedési parkban érezheti magát az ember. Ha úgy akarnék közlekedni, ahogy a kint lévő sebességkorlátozó táblák lehetővé teszik, IQ mínusz 80-as agyi képességekkel is vígan elboldogulnék, vagy állandóan rendkívüli időjárási helyzetnek kellene lennie. Vagy tanuló vezető is lehetnék. Önmagában idegesítő, hogy nyílt, jól belátható útszakaszokon – pl. M0 északi fele –  80-as sebességkorlátozással szenvedünk, rendőrségünk pedig előszeretettel támogatja a költségvetést az e helyeken felállított, közlekedésbiztonsági szempontból teljesen felesleges traffipaxokkal, modern kori útonállásként. A Megyeri hídon lévő 80-as korlátozást végre hősiesen felemelték 100-ra  – amúgy kb. ennyivel használta mindenki, amióta megnyílt –, de hogy előtte-utána miért nem, azóta sem tudok rájönni.

Ráadásul semmi nem változott, a hídon sem. Mi tartott ennyi ideig? Miért is e módosítás? Ugyancsak értelmetlennek és túlzónak tűnik a korlátozás az M5-ös ki- és bevezetésénél, ahol amúgy szinte zárt közlekedési folyosó van. Hogy minek két 50-es tábla a befelé jövő oldal kellős közepétől - ráadásul miért pont ott? Persze azt leszámítva, hogy a bokrok takarásában a jobb oldalit amúgy sem látni jól, tökéletes lehetőség a pénzbehajtásra, nem igazán értem.

pszichológiai kísérlet

A 70-es városi autópálya-maximum a gyakorlat ismeretében sok esetben ugyancsak alacsonyabb érték az általánosnál. A Szentendrei úton a laza kilencven a szokásos, nem beszélve az Árpád-hídról, ahol ugyanez a tempó. Az M7-es kivezetésének a Sasadi úttól kifelé eső 70-es korlátozása majdnem életveszélyes, mivel a fél város nem tartja be. Ha valaki mégis, maga is veszélyforrássá válik a többiek számára. Ha az ember meglát egy autópályát, nyilván felgyorsít, ha kiért rá. Minek ezzel várni a városhatárig? Ha az állna a tábla alatt, pszichológiai kísérlet, még talán érteném. Az ember életszerűen közlekedne, annyival, amennyivel az adott hely és út biztonságosan lehetővé teszi.

Győzzenek meg: igen, ennyire fegyelmezetlen a magyar, és ennyire rossz vezetők vagyunk – valamennyien. Hogy igenis szép dolog ötvennel szenvedni egy háromsávos út belső sávjában, vagy akadályozni a renitens őrülteket hetvennel az M7 kivezetésén, szigorúan belül haladva. Miért kell folyamatosan hülyének nézni ésszel és gyakorlattal közlekedő polgárokat, és indokolatlan helyeken, irreálisan alacsony értékeket előírni számukra, amikor az élet láthatóan egészen máshol húzza meg a sebességhatárokat, amúgy a statisztikák alapján aránylag helyesen?

A fél ország állandó gyorshajtásban él

Miből gondolja bárki is, hogy a korlátozás önmagában gyógyír a gyorshajtás eredendő okaira: az állandó teljesítménykényszerre, a frusztráltságra, a végsőkig hajtott életekre, a lehetetlen gazdasági körülményekre és teljesíthetetlen feltételekre? Miért kell abból kiindulnunk, hogy az emberek többsége életveszélyesen akar közlekedni, és a célja nem más, mint maga és környezete állandó fenyegetése? Vagy, hogy a szabályzás sokuknál bármilyen tényleges hatást is elér? A fél ország állandó gyorshajtásban él – már rég meg kellett volna halniuk a sebességkorlátozások ismeretében.

Az igazi kérdés: a tényleges biztonság sebességhatára egészen más dolog, és sokszor köszönő viszonyban sincs a táblákkal. Ráadásul értéke állandóan változik, adott esetben szigorúbb, mint a kint lévő korlátozás. Ráadásul egészen más egy motoros és egy autós biztonságos sebességhatára adott helyszínen és időjárási körülmények között. Nagyon szimpatikus számomra a német gyakorlat, a sebességhatár nélküli autópályákkal. Nem azért, mert - látszólag - mehetek mint az állat, egyáltalán nem. A dolog bizalmi része tetszik: úgy tűnik, feltételezik, hogy értelmes, belátásra képes, döntésre alkalmas és felkészült az, aki adott esetben 180-nal száguld.

A dolog bizalmi része tetszik

Az átlagos német autópályán 140-160 a szokásos sebesség annak ellenére, hogy elvileg nincs, vagy nagyon tág a felső határ. Gyaníthatóan azért, mert ennyi a ténylegesen biztonságos, és az átlag német – hasonlóan az átlag magyarhoz – élni akar, miközben élvezi a tempót, nem is beszélve a célba érésről. A különbség talán annyi, hogy gyaníthatóan ott az állam szemében is felnőttek vezetnek. Az is tény azonban, hogy a németeknél szabálykövetőbb, de fantáziátlanabb társaságot nem nagyon találhatunk közlekedés-ügyben. A német 50 szigorúan annyi, szemben a magyarral.

Ez volna az igazi ok? Erről hamarosan megkérdezünk néhány szakértőt.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!