Tízmillió villanyautó országa leszünk?

2014.03.25. 17:59
0 hozzászólás
Már a meghívó is titkos tippként érkezett: a Napi szomszédos szerkesztőségéből szóltak át, hogy lesz egy sajtótájékoztató arról a Jedlik Ányos programról, amely konkrétumait és egyértelmű vállalásait már két hete is csak osztatlan lelkesedéssel tudtuk fogadni. A Jedlik-programból ugyanis egyelőre csak a sűrű tömjénfüst látszik. Ott a helyünk - gondoltuk, itt az alkalom, hogy két marokkal szórjuk a hamut a fejünkre, mégis komoly tervekről van itt szó, most végre beharangozzák, hogy mikortól, mennyi pénzt tömnek kinek a zsebébe, mondjuk európai mintára a villanyautó-vásárlókéba, akik magukat nem kímélve fontos társadalmi küldetést vállalnak helyettünk.

Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a nagy bejelentés időpontja előtt két órával felhívtak a vonalason, hogy egy órával előrébb hozták és áthelyezték. Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de erre a taktikai manőverre még Erwin Rommel is elismeréssel csettintett volna, ha az ellenséges újságírók távol tartása a cél. De minket nem olyan könnyű kicselezni, egy jól irányzott pontra fékezéssel percre pontosan ott termettem az Akadémia sarkánál.

Oszlopavatásra? - kérdezte egy kolléga. Frászkarikát, villanyautó-töltőoszlopot már láttam eleget, engem a Jedlik-program érdekelne, de nagyon. Különben is, mintha ez az oszlop már itt lenne egy ideje, már a parkolóhelyek zöld felfestése is kezd lekopni. Nem érdekes, tudjuk, hogy működik ez: hol máshol lehetne szépen szónokolni az elektromos mobilitásról, mint egy töltőoszlop tövében?

Dr. Kövesdi Zoltán, az Elmű követe kisvártatva meg is kezdi a sajttájt. A háttérben természetesen az a szolgálati Mitsubishi i-Miev, amely néhány éve kötelező szereplője a legtöbb ünnepélyes oszlopavatásnak. Újdonság, hogy már nem egyesével, hanem tízesével avatják az oszlopokat, a mostani alkalom ugyanis tíz új villanyautó-konnektornak szól, amelyekkel 34-re nőtt az összlétszám. Dr. Kövesdi kijelenti, ezzel megteremtették az elektromos autózáshoz szükséges infrastruktúrát.

Illúzióink azért ne legyenek, hogy mostantól tökön-dinnyén át vágtázhatunk a Teslánkkal az országban, az Elmű-oszlopok többsége ugyanis Budapesten van, vidéken mindössze öt pontot építettek ki, a 34 között a gyorstöltők száma pedig nulla. Gyerekkarnyi vastagságú kábelek, amelyekkel egy Nissan Leafet például fél óra alatt 80%-ra fel lehet tölteni, egyelőre csak az Istenhegyi úton, illetve Siófokon találhatók - ezek nem tartoznak az Elmű érdekeltségébe.

Ettől függetlenül örülünk, hogy Budapesten már ennyi helyen lehet villanyautót töltögetni, és hogy az Elmű továbbra is jófejségből, ingyen nyújtja ezt a szolgáltatást, de talán még nagyobb ajándék az ingyen parkolás az oszlopok mellett - én legalábbis ennek örültem a legjobban, amikor egy bevásárlóközpontban felfedeztem a zöldre pingált parkolóhelyet, ahol az akku pár százalékos ingyen töltése mellé grátisz várakozási lehetőséget adtak. Saját bőrömön éreztem a haladás lágy fuvallatát, amely az EU-s támogatásokból ide sodort nekünk egy kis jót. Kár, hogy egy villanyautó ma Magyarországon óriási luxus.

De majd most! Jön Szatmáry Kristóf, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, és elmondja, hogy hány milliós támogatással szándékoznak kedveskedni a kalandvágyó elektromosautó-vásárlóknak. Hiszen mi mást lehetne még bejelenteni? Látszik, hogy a villanyautózás ott terjed el, ahol néhány ezer euróval beszáll az állam az elektromos járművek jelenleg elég húzós árába. Ha mi is erre az ösvényre szeretnénk lépni, nincs mese, ez a megoldás.

Ehelyett sajnos csak a szokásos frázisokat kell végighallgatni, 2030-as céldátumokról, teljesítendő százalékarányokról, az EU-s elvárásoknak történő megfelelésről szól a beszéd. Állok értetlenül, mint elsőáldozó a swingerklubban. Mi lesz a Jedlik-programmal?

Minden reményem az Opel Ampera szolgálati autójával érkező Dr. Illés Zoltánban, aki a Vidékfejlesztési Minisztériumot képviseli. A témában tájékozott emberként realista felütéssel kezdi a beszédét: „Nincs tökéletes megoldás, csak rossz és kevésbé rossz.” Tökéletesen egyetértek vele. Abban is, hogy a tömegközlekedést és az olyan alternatív közlekedési módokat, mint a kerékpározás vagy a rollerezés az elektromos autózás elé helyezi. Ám ő is csak akkora intergalaktikus tűzerejű bejelentésekkel tud szolgálni, mint hogy a következő ciklusban támogatni kívánják az elektromos autózás háttériparát, és ösztönözni szeretnék az elektromos, illetve hibrid autók vásárlóit is.

Lerántják a selyemabroszt az oszlopról, a tévések még gyorsan vágóképeket készítenek a bedugott Mitsubishiről, aztán oszlásnak indul az amúgy sem túl nagy tömeg. Becsatlakozom a Dr. Illés Zoltán körül kialakult klikkesedésbe, hátha itt szivárognak ki a légoltalmi bunkert is szétrepesztő tervek. Az államtitkár úr egy diplomáciai tájékoztatót lobogtat, amelyben olyan meglepő tények szerepelnek, mint hogy a szomszédos Ausztriában akár 4000 euró támogatást is adnak villanyautóra, ha zöld áramból tankolják. Nagy-Britanniában az állami hozzájárulás kétmillió forintra is rúghat. Igen, Magyarországon is van realitása ilyen nagyságrendű támogatásnak, mondja Dr. Illés. Hoppá!

Sőt, meg kellene nyitni a buszsávokat is a villanyautóknak, és az ingyen parkolást komolyan kellene venni. A magánparkolókat például törvényben kellene kötelezni arra, hogy bárki ingyen odaállíthassa elektromos autóját. A bevásárlóközpontokat szintén a törvény szigorával kellene arra sarkallni, hogy napelemmel fedjék be parkolóikat, ahol nem csak díjmentesen sorakozhatnának a villanyautók, de közben napenergiával töltődnének is. Én azon morfondírozok, valójában mennyire környezetbarátak a gyenge hatásfokú, ám gyorsan öregedő napelemek, és hány focipályányi felület kellene egy kisebb villanyautó-flottilla gyorstöltéséhez, de az államtitkár úr már belelendült.

Tegyük fel, hogy kétmillió forint támogatást ad egy villanyautóra az állam, és mondjuk csak egy morzsányi, húszmilliárdos összeget különít el a célra. Húsz millióból tíz autó, kétszáz millióból száz autó - meghökkenve konstatálja a néhány újságíróból álló kör, hogy nevetséges húszmilliárdból tízezer elektromos autó jelentős támogatását lehetne finanszírozni. Az már szép mennyiség lenne, bizony, csak honnan kerítünk az évi ötvenezer körül vegetáló újautó-piacon ennyi vállalkozó kedvű autóvásárlót?

Dr. Illés is óvatosságra int: egy ilyen léptékű terv kidolgozásához minimum egy év kell, vagyis legkorábban 2015-ben születhetne meg a döntés, ami azt jelenti, hogy a 2016-os költségvetésben szerepelhetne esetleg.

A rövid, de lelkes szárnyalás kemény földet éréssel végződik. Nem baj, legalább avattunk egy jót a kellemesen melengető tavaszi napsütésben. Végülis két hét múlva választások, mikor, ha nem most?