Ha tudnád, hányan tuningolnak...
A köztudatban az autótuning a „nagy felni, nagy zene, nagy kipufogó” hármasságként ágyazódott be. Pedig a tuning sokkal több, és sokkal kevesebb is lehet. Tisztán a tuning szóból kell kiindulnunk az első szintű megértéshez: hangolást jelent. Ebből eredően bármilyen apró módosítást végzünk az autónkon, személyre szabjuk, magunkra hangoljuk, az már nyugodt szívvel nevezhető tuningnak.
Így aki az autószalonban megrendeli a dekorkészletet az autójához, már belépet a halmazba, mint az a fiatal srác is, aki az öreg kocsiján feketéről színesre fest alkatrészeket – mert a csórók tuningja alapvetően a festék. És a tuning ennél jóval több is lehet, az adott autó képességeinek az összehangolt, tudatos fejlesztése. De mindkettő mögött az igény ugyanaz: az eredetit úgy módosítani, hogy jobban megfeleljen a tulajdonosnak, akár önkifejezésként, akár mert jobbat szeretne autózni.
Bár már a motorizálódó Európában az ötvenes években elindult a népnek szánt, szélesebb körben elérhető autótuning – gondoljuk csak Kamei hókotrójára a Bogarakra, vagy Oettinger motortuningjaira -, igazán a tuning felívelő virágkora a nyolcvanas évek volt. Ekkorra már kialakult a tagozódás is, meglettek azok az alapok, amik máig azonosíthatók. Nagyjából el is különültek a tuning vállfajok szerint a gyártó cégek: futómű, motor, karosszéria, utastér, autóhifi. Mindnek lett specialistája.
Ne feledd május 15-én Parkoló Parádé, és a tuningé a főszerep!
A május 15-ére időzített, idei első Parkoló Parádéra összeválogatunk tíz, általunk érdekesnek gondolt épített autót, amelyeket kiállítunk a pavilon előtti díszkőre. Hogy pontosan miket, az legyen egyelőre titok, pár ismerős autó biztosan lesz, amiről olvashattatok már a Totalcaron. És lesz meglepetés. Senki se értse félre, bár az épített autóké a főszerep, nemcsak azzal lehet jönni, a Parkoló Parádé továbbra is mindenkit szeretettel vár, akár céges Octaviával, akár telepi Ladával, akár Ferrari F40-nel érkezzen. Szóljon ez a szép tavaszi nap az autózásról, az érdekes műszaki megoldásokról, meg főleg az emberekről. Ráadásul már sem maszk, sem oltási igazolás nem kell a részvételhez. Bővebb információkat a Parkoló Parádéról ide kattintva olvashatsz!
Ha visszaemlékezünk, a dicső hetvenes-nyolcvanas években olyan tuningcégek nőttek fel, amelyeket utána autómárkák vásároltak meg: Abarth, Cosworth, AMG, hogy csak néhányat említsünk. Igazán ekkoriban már a tuningirányzatok is kialakulóban voltak, hiszen már tudható volt, kitől kaphat az ember látványtuningot és kitől gépésztuningot. A kilencvenes években még jobban felszaporodtak a tuningcégek, és még több- és több stílus alakulhatott ki.
A tuning Magyarországon is jelen volt, már a szoci-autós időszakban is, hiszen volt kitől tanulni, láttuk a nyugati újságokat és a nyugatról érkezett nyaralók autóit. Másrészt a honi autóparkot szűk tucatnyi autótípus adta: érthető, ha felbukkant az elkülönülés vágya, és sokan igyekeztek valamit tenni az autójukkal. Az ilyen irányú vágyakat itthon a tulajdonosi ügyesség mellett a kisipar támogatta, például a Kesjár és a Polux spoiler a műanyag idomokkal, a Koppány a kipufogóival, Kárászy a keményített gátlókkal. És ment a variálás a szoci autótípusok között, így kerülhetett a Ladákba kispolszki kormány, a csomagtérfedelükre Dacia 1310 TX gumispoiler, az ezerkettes hátsólámpák helyett a kései Zaporozsecek hátsó lámpája, vagy éppen Ikarus 200-as lámpatestek. Mindegy, csak dögösebb legyen, és ne gyári.
A rendszerváltás után áramlottak be a nyugati kocsik és autós holmik. Ez szinte Kánaán volt a korábbi évekhez képest, legalábbis autóbuzi szempontból. Mégis, a németek világához hasonló tuningélet nálunk nem tudott kialakulni, aminek elsősorban a gazdasági-anyagi dolgokat hozhatjuk fel okként. Társadalomarányosan a németek sokkal szélesebb köre tarthat hobbiból autót, vagy cserélheti sűrűn a kocsiját, és szánhat tuningcuccokra. Bizony, ahol az orvos felírhatja a Recaro ülést, ha gerincpanaszos a páciens...
A legközelebb a kétezres években jutottunk a mintát adó németekhez – jöttek a tuningtalálkozók, felszaporodtak a tuningholmikat kináló boltok és műhelyek, sőt olyan egyedi átépítők léptek a porondra, akik élvonalbeli gépeket készítettek, és hogy ez így volt-van, azt bizonyítják a nemzetközi találkozókról elhozott trófeák. Aztán jött 2008, és jól seggbe rúgta ezt a világot.
Az addig megvásárolt kocsik elkezdtek rászáradni a tulajdonosaikra, a megunt autó már nem izgalmas, nem vesznek rá tuningcuccot, de hát az ilyen úri huncutságra költhető összegek is jelentősen megcsappantak. A válság nevű gazdasági akció előtt egy pörgős tuningbolt egy hónap alatt kiárult egy konténernyi cuccot, lámpákat, kipufogókat, spoilereket, utána fél év alatt sem ment el. Be is zárt a java.
Ennek megfelelően a nagyon megépített autókat váltották az egyszerűbb megoldások. Ültesd porig, dobj fel egy matricabombát, aztán hajrá. Ha ügyes vagy, akkor szert tehetsz egy jó felnire, és máris kész a vonulós autó. De alapvetően ezzel sincs semmi baj, mert a tuning lényege, hogy aki teszi, az érezze utána jól magát a kreálmányában. Ha pedig ügyesen teszi, akkor jönni fog az elismerés, ha kevésbé ügyesen, akkor a cikizés.
És most jöhet a színvallás, mert valami irányt csak kell mutatni. Ember, bármit teszel az autóddal, az legyen jó és profi. Ragaszd fel egyenesen a matricát és mosd le előtte a felületet. Ha nagy féket akarsz, gondold végig, vagy beszéld meg ügyesekkel, hogy mikor jó, és milyen a jó. És ha tetszik egy stílus, akkor nem szégyen kérdezni a többiektől, hogy mitől lesz a kocsid cool, mert egy kis hiba is elég, hogy bojlerként végezze.
És a legalapvetőbb tanács: mielőtt bármire is pénzt, gondold át, hogy nem kéne-e inkább arra költeni, hogy az autó jó karban legyen! És utána nekilendülni. Minek a csiptuning, ha kiesik a futómű, és minek a nagyfelni, ha a vezérlés cseréért kiált?
Köszönjük mindenkinek, aki kijött az év első Parkoló Parádéjára! Úgy látjuk, igen jó bulit sikerült összerakni!
A tervek szerint a következő Parkoló Parádé 2024. szeptember 8-án lesz!
