hirdetés

Nem, anyám nem hallotta, szólt a rádió. Egyébként is, kurvára nem
volt fémes hang, néhány kilométerrel korábban vezettem az autót, meg
hát az
új Suzukik nem
arról híresek, hogy több liternyi olajat zabálnának be a tízezres
szerviz előtt, főleg nem 68 éves mamák vezetési stílusánál. Na mindegy,
mamának lenni veszélyes dolog. Villamoson is egy mama retiküljét
a legegyszerűbb lenyúlni, főleg a lebukást követő üldözés kilátástalan
volta miatt. A mamák esetleg már nem jól látnak-hallanak. És persze nem
nagyon értenek az autókhoz.

Anyám se.
Hiába könyörgök neki évek óta, hogy tanulja meg ellenőrizni a
guminyomást, inkább vár hónapokig, hogy megcsináljam én, mert ő
nem ért hozzá. A benzinkutasról meg akár természetfilmet is
lehetne forgatni (forgattak is, mint később kiderült), amint a
betonos-neonos élőhely friss reggelén prédára les. És meglátja a
mammert. Hoppá!

Ajjaj, de csúnya fémes hangja van! Ajjaj, tönkre ne menjen a motor!
Ajjaj, legalább egy liter kéne bele, mert aztán
tönkremegy, és elvész a garancia! Ajjaj! Na mindegy. Jé,
véletlenül van is ilyen olajunk, rá is van írva, tetszik látni, Shell
Helix, ide van írva, a címkére a motorházban, akkor betöltsem? Anyám
nem ért az autókhoz, leginkább a hagyományos női kényelmesség okán, de
hülyének nem nevezném, például több diplomája is van. Gyanús az lett
neki, hogy a benzint fizethette kártyával, az olajat viszont
készpénzzel kellett rendezni, "mert vasárnap van, és még nincs
bekészletezve".

A banális történetet csak azért írtam le, mert van egy nagyon fontos
tanulsága. Benzinkutas ne érjen az autónkhoz.
A benzinkutas társadalom alapjában véve becsületes, őszinte és
rendes, és kiveti magából a nem becsületes benzinkutasokat. De amíg
sikerül kivetni az összes trükköző bűnözőt, márpedig ez még eltart egy
ideig, addig bizony oda kell figyelnünk, benzinkúton bárány vagyunk az
éhes oroszlánok közt, nem árt észnél lenni.

Amikor a szerkesztőségben elmeséltem anyám sztoriját,
mindenkinek volt kapásból legalább két, benzinkutas-átkúrásos
sztorija. A benzinkutasok alapjában véve becsületesek, de hallottam
olyanról, hogy nemhogy fizetést nem kapnak, de napi tizenötezret le
kell adni, a többi
bevételt tarthatják meg.

Kik dolgoznak benzinkutasként? Simán el tudom képzelni, hogy későbbi
Nobel-díjasok egészítik ki az ösztöndíjukat, egyébként azonban nem
feltétlenül értenek többet az autókhoz, mint bárki más.
Benzinkutasok. Nem autószerelők. Annyit értenek az
autószereléshez, mint egy pultoslány az élelmiszeriparhoz, csak benzint
könnyebb csapolni, és nem kell hosszasan smúzolni a vendéggel, hogy jól
menjen a hely.

Vegyük végig, mit csinálhat egy benzinkutas az autónkkal.

Lemoshatja az ablakot. Ezzel okozhatja a legkevesebb kárt. Én
ugyan nem szeretem, mert ha maszatosra sikerült, legalább okolhassan
magamat. Egyébként támogatom az ablakomosást, mert így adhatunk jattot,
hiszen a benzinkutas, ha épp nem az anyánkat rabolja ki, a borravalóból
él. Tehát ablak igen, többi nem.

Tankolhat. Van ez az ötezerért legyen szíves-módszer, ezt ne is
részletezzük; elemi. Dízelt nem tud rakni a benzines autónkba, mert a
dízel pisztoly átmérője nagyobb, nem fér bele a benzines autó
nyílásába.
Fordítva viszont hibázhat: dízelbe simán tölthet benzint. És
akkor mi van? Siet bárki a benzinkút részéről kártalanítani minket? Én
már több ilyen félretankolós sztorit hallottam, általában azzal
végződtek, hogy visszaadták a tank benzin árát.
Tréler-szerelő-miegymás, az bizony hosszas pereskedést igényelne.

Még valamit tessék elképzelni:
mennyi időt tölt a benzinkutas a benzinkúton? 8-9 órát.
Bármennyire egyszerű dolog, nagyon oda kell figyelni a dízel-benzines
dologra. Önök szerint ki a veszélyesebb? Aki egy-két hetente
egyszer figyel oda, mit tankol, vagy aki naponta
százvalahányszor dug csövet autókba?

Aztán ellenőrizheti a keréknyomást. Egyszer régen, egy távoli
galaxisban én is rábíztam a benzinkutasra. Akkor még
Golfom volt, azzal a
legendás futóművel. A benzinkutas ellenőrizte. Én meg az Éles-sarok
felé mentem, és annyival kanyarodtam, amennyivel ki szokta adni. És nem
adta ki. Jól megszeppentem, aztán bementem az első benzinkútra, mert
defektem láthatóan nem volt, és ellenőriztem a guminyomást. Bal
első: 3,2, jobb első: 1,4. Ha meghalok, esetleg megölök valakit,
abból neki baja nem lesz, egy Kojak-Columbo-Derrick-Linda dream team
nem nyomozná ki, ki a gyilkos.

Tényleg,
miért bízzuk az életünket egy vadidegenre? A mi életünk, a
családunké, meg az esetleges további ártatlan áldozatoké. Egy
diagnózist esetleg többször is ellenőriztetünk, mert nem bízunk az
orvosban, aki hat évig tanulta a szakmát, és nyilván van
elhivatott benzinkutas, de valószínűleg ritkább, mint az elhivatott
orvos. A benzinkutasban miért bízunk? Miért bíznánk? Egy rossz
guminyomás bizony bárkit megölhet, sokkal kevésbé áttételesen, mint
amikor egy patkószög miatt elveszett az ország. Az össze-vissza fújt
gumik miatt leesünk az útról és kész, nem kell hosszú mondóka.

Aztán lehúzhatja a hitelkártyánkat. Ilyen irányú tapasztalatom
nincs, de többen mondták már, hogy ha kártyával fizetek, ne turkáljak
közben a rágók között, mert van valami másik lehúzó, vagy mi. Ez az
elmélet nekem kicsit már meredek, de én azt se értem, hogyan lop egy
alkalmazott a boltból, pedig ez állítólag alap, mindenesetre igyekszem
nem turkálni a rágók között hitelkártyás fizetéskor.

Hát ennyi.

Ön, kedves olvasó, igen, aki most ezt itt olvassa, valószínűleg nem
rest az autójával közelebbi kontaktusba kerülni. Elvégre most is egy
autósújságot olvas. Tehát önnek szinte feleslegesen is írom mindezt.
Illetve mégse: kérem, azonnal képezze ki közeli hozzátartozóit
a négy alapvető dologra. Tankolás, keréknyomás, olajszint,
hűtővíz.

Én most már nem hagyom anyámat angolnaként kisiklani az oktatás
alól. Van ez a borzalmas értelmiségi idegenkedés minden effajta
titokzatos, és persze kicsit piszkos dologtól. A nagyon konkrét
megfejtést még nem dolgoztam ki, mert a mocsoktól anyám egyáltalán nem
irtózik, ha a kertben, érett marhatrágya formájában kacsint rá. Azt
hiszem, inkább
a gyűjtögetéses ősközösségből eredeztethető, a vadászást és
barkácsolást a férfiakra hagyó tradíció továbbéléséről lehet szó,
de nem is ez a lényeg. Legközelebb addig nem hagyom anyámat élni, amíg
meg nem tanulja megnézni az olajszintet, keréknyomást. Ha máshogy nem
megy, post iteket ragasztok az autóba, hogy guminyomás 2,2 bar, bar, és
nem psi, valamint nívópálca a nyíl irányában 47 centiméter.
Hűtővíz-kiegyenlítő tartály a sarok után balra.

És hogy van egy fontos érvem: mama, nem kell hozzá diploma.

A konkrét helyszín természetesen nem fontos, ha valaki nagyon nem
bírna magával, íme a koordináták: szélesség (lat):, N 47° 30,1026'.
hosszúság (lon):, E 18° 55,1322', tengerszint feletti magasság: 220 m
(És nem az Esso az, hanem szemben). Ahogy anyám végigmondta a sztorit,
jól nevelt gyermekhez méltón azonnal vérre szomjaztam, de csak
pénteken volt időm, hogy kimenjek helyszínelni. Igazából arról
ábrándoztam, hogy személyesen futhatok össze a benzinkutassal, és
milyen jó érzés lenne alaposan megpofozni.

Hülye ötlet: a benzinkút be van kamerázva, és ha eltörik az orra,
amire jó esély van, ha még valamit be is ugat, az súlyos testi sértés,
márpedig akkor már
én vagyok a
vádlott.
Egyébként is, micsoda prolivircsaft ez a pofozkodás?! Tehát
éljen a törvényesség. Kimentem a Toyota Mayerhez, elhoztam a tök
fölösleges kurblit az
Ekkora Ökör Vagyok rovathoz, majd délnyugatnak fordultam, és szépen tankoltam.
Ennyire egy precíz csávó vagyok: elhatároztam, hogy kérem a vásárlók
könyvét, amire nincs apelláta, hiszen tankoltam, vásárló vagyok.

Két pénztár, az egyiknél szőke csaj, a másiknál egy normális
kinézetű csávó. A csaj névtábláját nem látni, tehát nem tudhatom, az ő
neve szerepel-e a blokkon - az egyszerűség kedvéért nevezzük Szőke
Csajnak. Tehát a benzinkútvezetőnél kerülök sorra.
Az 5-ös kút lesz, meg kérem a vásárlók könyvét. Elmondom, miért.
A vásárlók könyve többé nem kerül szóba, viszont menjünk be az irodába,
nézzük meg a videót.

Videót? Még megvan? Persze, egészen májusig. Zseniális. A blokkon 8
óra 07, hamarosan látom is a monitor kicsi, de használható képén, hogy
a fehér Swift beáll, anyám kiszáll, benzinutas ólálkodik, géptető
nyílik, matatás a motorházban, tető lecsuk, aztán anyám kiveszi
Micikét... Micsoda?! Morzsát bent hagyja? (Utólag azt hozza fel
védekezésül, hogy Micikének hasmenése volt.)

A kútvezető abszolút készséges, már rögtön az elején azt mondja, ez
ellen küzdenek, amin egyrészt kis híján elröhögöm magam, másrészt a
kutas tőle is lop ilyenkor. Nincs bekészletezve? Ja. Meg persze
remélem, hogy a flakonban legalább valami szar motorolaj volt, nem
kacsazsír, és nem teszi tönkre a világ legmegkíméltebb Suzukiját.
Hiszen a zárógyűrű roppanására százból száz magyar mama nem figyel,
tehát szabad a vásár.

Lényeg, hogy a kútigazgató szólt a szőke csajnak, vegyen ki a
pénztárból 5400 forintot, egy doboz Shell Helix árát. Ezt átadta nekem,
adjam a mamának. Mondom, oké, de ne írjak alá valamit, hogy átvettem?
Á, nem kell. Viszont adjam meg a számomat, majd elmondja a
végkifejletet, mert ez valószínűleg azonnali elbocsátás a kutasnak.
Szolidan
próbálok rá célozni, hogy ezt a vasárnapi bekészletezés-dolgot a
Szőke Csaj mondta anyámnak, tehát a céget elsősorban ő lopta meg,
Nürnbergben az ilyet egyenesen szigorúbban vették.

Mire visszaérek Újpestre, már hív is a főnök: igen, kirúgta a
benzinkutast. A tevőleges bűnsegédről, a csajról nem esik szó,
gondolom,
a megfelelő szőke csaj nem olyan gyorsan pörgő fogyóeszköz, mint a
kutas. És bár van egy kicsi, nagyon kicsi lelkiismeretfurdalásom,
hogy kirúgattam egy benzinkutast, hol lopja össze ezentúl a betevőt, de
inkább nyugtalanító, hogy a tiszta kezek-program gellert kapott a
macánál.

Mindegy: az autónkhoz egyikük se nyúljon, abból baj nem lehet.