Ha valaki eleget foglalkozik autókkal, előbb vagy utóbb belátja,
hogy a hatvanas években gyártották a legemlékezetesebb kocsikat. Voltak
persze érdekes típusok a harmincas, az ötvenes, meg a nyolcvanas
években is, de a nagy gyártók jó ideje a negyven évvel ezelőtti
formákhoz nyúlnak vissza, amikor retrós elemek után kutatnak. Mert azok
a formák ma is működnek.
A hetvenes évek közepétől minden autó szögletes lett, talán azért,
mert megbukott a virágos hippimozgalom, bár lehet, hogy csak a
fénykorát élő LEGO hatott ki mindenre. Figyeljék csak meg a második
szériás Ford Escortot, a Fiat Ritmót, az első és a második VW Golfot, a
Volvo 240-est és a 760-ast, a nyolcvanas évek elejéről származó Opel
Kadett D-t és az Ascona B-t, a Citroen Visát és a BX-et, vagy akár az
Alfa Romeo 75-öst. Derékszögben találkozó, egyenes vonalak, lapos
felületek, itt-ott kicsit megtrükközve egy kis döntögetéssel, töréssel.
Annyi vonalzó kopott akkoriban a vezető tervezőstúdiókban, hogy a
Rotring simán magasba emelkedett a burjánzó igények hullámán.
Szerencsére a mérnököknek eszébe jutott, hogy a golyó áramvonalasabb
a kockánál, mellesleg pedig az élesen megtört fémlemez az hajlításoknál
gyorsan rozsdásodni kezd. A korszak kocsijainak siralmas korróziós
hajlamát látva (hiszen autók soha nem rohadtak olyan intenzíven, mint
abban a bő évtizedben) elvetették a simára vasalt karosszériákat.
igaz-e ez a megállapítás
Aztán ősi emberi szokás szerint átestek a ló túlsó oldalára. Minden
kerekded, ovoid, tojásdad, sőt labdadad lett. Mazda 121, Hyundai
Lantra, Mitsubishi Carisma, Ford Ka, Fiat Punto I-es, Kia Sephia, de
még az akkori 5-ös BMW is - olybá tűntek, mintha folyós plasztilinből
formázták volna őket. A különbség csak annyi volt közöttük, hogy a
kisebb, olcsóbb autókat a súlytalanság állapotában, a nagyobbakat,
sportosabbakat pedig a Jupiter gravitációs mezejében tervezték. De
egyetlen markáns formai elem, megjegyezhető ripli nem akadt a
karosszériákon. Azaz dehogynem. Például a Fiat Coupén azok a kis ferde
vonalak a kerekek fölött - bár ne lettek volna ott. Ne nyissunk vitát,
ízlésbeli dolog, kinek, milyen forma tetszik, léteztek akkor is
abszolút szépségű autók - például a Mazda Xedos 6. De tény, hogy
autóink csak valamikor a kilencvenes évek vége felé öltöttek újra
határozott, megjegyezhető alakot.
Egyik úttörője volt ennek a mozgalomnak a napokban
használttesztünkben is bemutatott
Mitsubishi Galant,
amely sem műszaki, sem kényelmi vonalon nem hozott sokat, de merész,
határozott formája miatt mégis meglehetős siker lett. Akkoriban
európaibbnak tűnt az európaiaknál. Aztán a Ford dobta be a New Edge
Designt, amely a Focusnál már tényleg különlegesnek látszott. Utána
lassan mindenki megtért. A BMW lement Bangle-be, jöttek a régi kocsik
paródiái, a Beetle, a PT Cruiser, a Mini, vagány éleket növesztettek a
Mazdák, a Volvók pedig megvállasodtak a
Peter Horbury-féle kokszkúrán.
dolgot: imidzs
Szerintem az autós formatervezés sokadik aranykora volt ez (talán a
negyedik?), majd húsz-harminc év múlva látjuk, hogy igaz-e ez a
megállapítás. De mostanában mintha széthasadtak volna azok a jó kis
vitorlák a designer-viharban, hiába jó a szél, a haladás megállt. Újra
az egyformásodás réme lengi be az iparágat. Méghozzá most éppen azok
ássák a kreativitás sírját, akik korábban újat alkottak. Kötelező
megjegyzés: tisztelet a kivételnek.
Manapság minden az arculatról szól, fitnesz- és szoliképes irodista
stílusban úgy is hívják ezt a dolgot: imidzs, imázs, még imágót is
hallottam. Amelyik gyártónak nincs, az mostanában gőzerővel kalapálgat
magának (japánok, koreaiak, de még az Opel, a Ford, a Fiat, a Skoda és
a VW is ebbe a kategóriába esik), és ha sikerül koherens stílust
kialakítania, azt minden modelljére ráhúzza. Tökéletesen illik ide a
régi pesti vicc:
Halotta, hogy önborotva-készülékeket állítottak üzembe a Körúton? Ne
mondja! De hiszen minden embernek más és más a fejformája! Csak
előtte_
A Seat például az egyik legborzalmasabban egyformásodó autómárka
napjainkban.
Walter da Silva
valamikor az ezredfordulón megrajzolt két lendületes oldalvonalat,
firkantott egy vagány orrot, azóta pedig a minden spanyol autóra
rákalapálják ugyanazt a nyomóformát. Én már meg sem próbálom
megkülönböztetni őket.
Nem sokkal jobbak azok a márkák sem, amelyek ugyan képesek előtúrni
valami emlékezetes elemet a múltjukból, de nem is olyan régen még nagy
ívben letojták ezt az arculatnak nevezett izét, és pénzsóvárságukban a
divat után mentek. Ezek a gyártók mostanában hangosan bizonygatják,
mennyire mélyek is a gyökereik (Cadillac, Chrysler, Lancia, Maserati),
milyen régi is az a formai elem, ami összeköti a modelleket. Ám a
szemük rángatózásából lemérhető: tudják, hogy blöffölnek.
De a friss arculatkeresők kedvesen bénák, az utóbbi kategóriába
sorolandó bűntudatosok és gerinctelenek pedig legalább emberiek; nem is
lehet igazán haragudni rájuk. Ha jön egy újabb divathullám,
számíthatunk arra, hogy valamennyien azonnal utánaerednek. Viszont
addig sem zavarják az életünket harsogó önbizalmukkal.
Sajnos éppen azok között fordulnak elő az autós formákat a dögunalom
és a megkülönböztethetetlenség irányába vivő elemek, akik eddig a
legkövetkezetesebben ragaszkodtak a hagyományaikhoz. Milyen távolságból
tudja a kedves olvasó megkülönböztetni egymástól az S40-es, S60-as és
S80-as Volvókat? Még nehezebb feladvány következik: a régi S80-ast a
mostanitól? Az új C30-as igazán egyedi, nagyon szép autó, nem vitatom.
De guggoljanak csak le elé, nézzék teljesen szemből - mivel néznek
farkasszemet? Egy S40-essel. Vagy V70-essel, alapvetően mindegy.
És láttak-e már új Jaguar XJ-t a forgalomban? Valószínűleg igen,
csak azt hitték róla, hogy az a régi. A forradalmi, alukarosszériás,
hipermodern mostani verzió és a negyvenéves múltra visszatekintő
korábbi megkülönböztetésére a legjobb eszköz a belső zsebben hordott
colstok - az új ugyanis sokkal nagyobb. Megsúgom - messziről én a kicsi
X-Type-ot és a nagy XJ-t is simán összekeverem.
nyitok topicot
Jó német szokás szerint az Audi meg a generálzósze receptjéhez nyúl
minden újabb autójánál - az A3-ast, A4-est, A6-ost, meg ezek mindenféle
alfaját bizonyos szögekből alig lehet megkülönböztetni egymástól. Még
jó, hogy van Q7, meg R8 is, ezek mutatják, hogyan lehet a bevált
elemeket úgy alkalmazni, hogy az autók azért markánsan eltérőek
maradjanak.
Chris Bangle
BMW-iről pedig inkább nem nyitok topicot - ezek tényleg eléggé eltérnek
egymástól, mégis látni bennük valami közöset. Kár, hogy az a bizonyos,
közös dolog nem formai elem, hanem valami antiautós dac szublimális
megnyilvánulása minden elemben. Emiatt meg egy bármilyen korábbi
nagyobbacska BMW vagányabb a mostaniaknál (Z4 Coupé, M6 - bocs' az
általánosításért), tehát az irány nem okvetlenül szerencsés.
Hál'istennek a BMW-nek nem ártanak ezek az őskonzervatív nézetek, az
amerikaiak például egyenesen zabálják a Bangle-designt. Hiába, a világ
a szőrtelen férfi mellkasok és a borotvált kukik irányába halad, az
USA-ban meg gyorsan felkarolják az új trendeket.
A gömbölyödő A-, a tehenesedő B-, valamint a kissé
mongolidiotizmusban szenvedő S-osztállyal a Mercedes is elindult ebben
a hormonzavaros, klimaxos irányban, de az új C-vel, úgy tűnik, mégis
visszatalált a helyes útra. Íme egy vagány, messziről felismerhető,
egyik másikhoz sem hasonlító Mercedes. Ez legalább egy jó darab. Meg
azért az SLR sem rossz.
anyukájukba.
De az olaszok is elmehetnek az édes, jó anyukájukba. Elismerem, hogy
formatervezésből a doktorit az Alfa Romeónál érdemes letenni manapság,
de ez a 159/Brera/Spider-féle egyenorr-sematizmus, amit újfent
elővezettek, szomorúan lehangoló. Legalább eggyel kevesebb lámpája
lenne annak a szerencsétlen 159-esnek, vagy tettek volna egy kötényt a
Brerára. Így viszont állandóan a seggeket kell sasolni ahhoz, hogy
tudjuk, melyik melyik.
Tudják mit? Nem vagyok valami nagy franciaautó-fan, de mostanában
egyre jobban tetszik a formájuk. Ezek a sajtrohasztásban profi,
raccsolós soviniszták még mindig tudnak valamit. Nézzék csak meg a
Citroenek újkori arculatát - a C1-től a Picassón át a C6-ig mind
felfűzhető egyetlen szálra, és nem kell ahhoz autószpotternek lenni,
hogy meg tudjuk őket különböztetni egymástól. Néhány egyszerű,
következetes elem erősen eltérő autókra rábiggyesztve - működik. Aztán
a Renault-k is: ott van a vasaló-Mégane (3/5 ajtós), meg az elegáns
Mégane (a szedán), meg a nagy doboz Mégane (Scénic), mind jó, mind más.
Meg a markáns arcú Clio is megér egy szót, a drabális eleganciájú,
kicsit visszataszító, de mégis érdekes Vel Satis, és az örökzöld Laguna
is észrevehető. És mind rönó.
Csak a Peugeot esik az Audi hibájába - lassan minden autóján tetten
érhető az előre megfontolt, erőszakos arcráhúzás. Annál is zavaróbb ez,
mert amíg az Audinak még viszonylag elfogadott és egyedi az arculata,
addig a Peugeot a tátott szájas Ferrari 612 Scaglietti maszkját
koppintja, ami egyébként nem is néz ki jól így, az első tengely elé fél
méterrel belógatva.
Szerencsére a Fiat mostanában menti a latinok becsületét: a Grande
Punto után most a Bravo is harmonikus, emlékezetes formatervnek tűnik.
Aggodalmaim azért vannak. Utóbbit például nem láttam még élőben. Már
most félek, hogy nem tudom majd megkülönböztetni az új Puntótól_
További cikkeink
