Békésen tűrt szipolyozás

2006.08.30. 08:18
0 hozzászólás
Benzinár, regisztrációs adó, eredetiségvizsgálat, átíratás költsége, súlyadó, biztosítás, fizetőparkolás - könnyű a siránkozáshoz társakat találni, ha az autósokat sújtó terhekről van szó. Ennek ellenére semmi nem történik, ha holnaptól kétszer annyi lesz bármelyik. Mi, a hálás birka nép mindent eltűrünk, az állam pedig teszi a dolgát: elvesz. Jó ez így?

Tessék megfigyelni: reform az oktatásügyben? Országos felháborodás, egységfronton az egyébként egymást mélységesen utáló oktatók és diákok. Átláthatóbb, takarékosabb egészségügy? Az addig síró-rívó orvosok azonnal védelmére kelnek a rogyadozó, éppen ezért könnyedén fosztogatható társadalombiztosításnak. Vonalbezárások a vasúton? 20 éve vonaton nem ült polgármesterek üvöltöznek a régiójukat sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen. Drasztikusan emelkedik az autók fenntartási költsége? Mély, alázatos hallgatás.

Eddig egyetlen széles körben ismert megmozdulás történt a méltánytalanul emelkedő költségek okán. Sokan emlékszünk még az 1990. októberi taxissztrájkra, a megbénított hidakra, az elszánt barikádépítőkre. Meg Horváth Balázs belügyminiszterre, aki Ceausescu utolsó nyilvános fellépését megirigyelve amolyan néptribunként, a parlament ablakából kívánt szólni a néphez.

van nekünk még egy zászlóvivőnk, a Magyar Autóklub jogásza, Kovács Kázmér

Az egyszeri lázadókon, az arctalan taxisokon kívül van nekünk még egy zászlóvivőnk, a Magyar Autóklub jogásza, Kovács Kázmér. Sokat és szívesen szerepel a médiában - nem hiába, a legnagyobb, sőt, bátran kijelenthetjük, az egyetlen autós érdekvédelmi szervezet áll a háta mögött. Dédelgetett vesszőparipája neki is az üzemanyag ára. Nagy garral nyilatkozott oda a luxusprofitot realizáló benzintársaságoknak - hogy minél nagyobb reklám mellett indulhasson az Autóklub diszkont kúthálózata. Továbbá "mindenképpen az autósok jelentősebb támogatására lenne szükség, ami növekvő számú klubtagságban (...) kellene megnyilvánuljon" ( forrás). Muhaha, fizessen a nép tagdíjat, és akkor hatékonyabban lobbizunk.

Kár, hogy más témákban kisebb aktivitásra emlékezhetünk az Autóklub részéről. Pedig mozgolódnak, szentigaz. Óvatosan, a meleg almot nem túl sokáig elhagyva. Most legyek demagóg, és mondjam azt, mit várunk a szocialista rendszer egykori szolgáltatójától? Hát persze, hogy nem ordibálnak hangosan, mégis kínos lenne, ha aztán a következő bálon vagy egyéb rendezvényen majd a minisztériumtól megkérdezik: "te, mi volt ez a vircsaft, Oszikám?"

Általában az üzemanyag árán háborgunk. Nem mondom, 300+ Ft/liter költség hálás téma, de ez ellen még védekezhetünk: kevesebbet közlekedünk, netán takarékosabb eszközt (pl. robogó) választunk, horribile dictu, tömegközlekedésre szállunk. Nem tudom, ezt látja-e a szipolyozásban oly' hatékony államszervezet, de mostanában inkább a statikus terhekre utazik.

Milyen nagyszerűen tálalták annak idején az eredetiségvizsgálat bevezetésének szükségességét. Megfékezi majd az autólopást, miegymás. Valóban, egy fokkal macerásabb forgalomba helyezni az így szerzett járművet. De régóta köztudott, hogy alkatrészbázisnak lopják az autót - az ellen pedig az égegyadta világon semmit nem használ a minden (!) átíratásnál megismételt hevenyészett ellenőrzés. Ja, a lényeg: kik is birtokolják ezeket a milliárdokat fialó cégeket? Akikről az jut az ember eszébe, hogy ejnye, de közel lehettek azokhoz, akik kitalálták az egészet.

De mi az úristen keservét adnak érte? Semmit: adózott pénzt adóztatnak újra.

A gépjármű névre íratása - meg egyáltalán, a köré szervezett hivatalnoksereg - megint fantasztikus találmány. Törzskönyv, forgalmi egyenként hatezerért (nemrég még 4000 volt, csak nem érdemes apránként, évi pár százalékkal emelni, inkább rögtön a másfészeresére ugrott) már önmagában is felháborító. Az igazán émelyítő lenyúlás az ún. tulajdonszerzési illeték. Tetszik tudni, amit köbcentinként, ráadásul progresszív skála alapján számítanak. De mi az úristen keservét adnak érte? Semmit: adózott pénzt adóztatnak újra. Remek, önfenntartó bürokrácia az egész: hivatal a hivatalért. El ne feledjem: jövőre még 20 százalékot dobnak rá - megtehetik, némi magányos duzzogáson kívül senki nem szólt ellene.

A regisztrációs díjon lovagolt már mindenféle gépjármű-importőri szervezet. Hát hogyne, őket érinti a leginkább, hirdették. A fenéket, azt is a végfelhasználók fizetik. Piszkál minket az unió is. Merev nyakú hivatalnokaink pedig állják a nem túl erős noszogatást. Pedig senki nem lobbizhatna értünk, az állampolgárokért jobban, mint a nagy ívű karriert befutott adóügyi biztos, Kovács László. Kedves Laci bátyám, kicsit csördítsen már a makacs magyar állam nyakába, ha kérhetjük.

Súlyadó? Már a népi elnevezés is felállítja az ember hátán a szőrt. Mire, miért? Ha nem a feneketlen kútként működő helyi önkormányzatok bamba kerekseggűiért és tékozló főnökeikért. A jövő évtől életbe lépő adónem még méltányos is lehetne - ha az egész nem azt célozná, hogy két-háromszoros legyen a bevétel. Külön cikket érdemel, figyelje a TotalCart.

a magánszemély vagy vállalkozás tartozását adók módjára hajthassák be, minden képzeletet felülmúló szemétség.

A biztosítás nem állami bevétel, de a kötelező mivolta eleve iszonyatot kelt. Élnek és vissza is élnek vele a T. Társaságok: annyival és úgy emelnek, ahogy akarnak. Társadalmi, divatos szóval: civil kontroll nincs és nem is lehet (a cégek magánügye a keletkezett nyereség), állami beleszólás pedig nem indokolt. Nem is említeném, ha eközben nem élősködnének az ügyintézőkkel összejátszó csalók ezrei ezen a pénztömegen. Amit ugye mi fizetünk, mindannyian. Ja, és akinek tényleg kára van, jó eséllyel hónapokig vár a pénzére. Ami összegszerűen általában kisebb, mint járna; ha nem tetszik, menjen pereskedni.

Parkolni a belvárosban - szerintem se legyen ingyen. Most gondoljunk bele, mindenki háztól házig akarna autózni. De hogy ezek a parkolási társaságok ki tudták lobbizni, hogy a magánszemély vagy vállalkozás tartozását adók módjára hajthassák be, minden képzeletet felülmúló szemétség. Vagyis iszonyatos bambaság a részünkről, hogy ezt megelőzően nem gyújtottuk rájuk az irodákat, nem törtük le a derekát annak az ostoba (megvett?) illetékesnek, aki ezt keresztülvitte.

Mert megoldás lenne, de sosem lesz. Egy lelkes civil szervezet (tőlem akár az Autóklub, ha levetkőzi a régi ruháját), aki keresztbe fekszik, tárgyal, hisztizik a médiában, ha a terhek további emelését tervezi kedves vérszopó kormányunk. Aki addig piszkálná a biztosítókat, míg kiadnák, mennyit kaszálnak évente a kötelezőn. Akitől meghőköl a vastag arcbőrrel megáldott hivatalnoksereg. Á, reménytelen.