Játsszál szépen, vagy elveszem!

2007.06.27. 08:18
0 hozzászólás
A közúton nagyon-nagyon veszélyesen gyorshajtók kezelésére volna itten egy javaslat. Ha kihúzom alóluk a kerekeket, egy darabig legfeljebb repülővel, TGV-vel mehetnének 200-300 fölé.
Egy bizonyos határ felett [a gyorshajtás] mások életének szándékos veszélyeztetése.

Volt egy Bumeráng valamelyik reggel, ahol BochkorBoros azt fejtegette, mivel lehetne igazán hatni a gyorshajtókra, szabálytalankodókra. Megállapították – és teljesen egyet is értek velük –, hogy az épp ámokot futó autós, motoros nem félti az életét, nem nagyon nyugtalanítja a pénzbírság lehetősége, nemigen merül fel benne, hogy megölhet másokat. Egy dologtól fél: hogy megsérül a járműve. Talán még jobb lenne, ha attól félne: elveszik tőle.

Az éppen aktuális motoroshalál kapcsán a hétfői Kékfényben is foglalkoztak a járműelkobzás lehetőségével. Aszongya: a jogszabályi lehetőség megvan a bűncselekmény elkövetésének eszközének lefoglalására. Csak épp eddig 35 év alatt egy járművet koboztak el, mert a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a gyorshajtás önmagában nem mások életének szándékos veszélyeztetése.

Szerintem meg egy bizonyos határ felett az. Nyilván nem vagyunk egyformák, vannak, akiket jobb reflexekkel áldott meg az ég, de én úgy tapasztaltam, nyílt kétsávos országúton 150 körül, forgalmas sztrádán 200 körül van az a tempó, ahol még látok annyira magam elé, hogy tudjak reagálni, ha valami váratlan történik. Autóval talán egy kicsit magasabbak ezek a határok, mert nem kell energiám 90 százalékát kapaszkodásra fordítani, meg négy kerék mégis stabilabb kettőnél.

Egy kiugró őzre persze már ekkor sincs válasz, de ha mondjuk elkezdenek előttem előzni, még le tudok lassítani. Szóval: szerintem aki mondjuk a Mecsekben hétköznapi forgalomban 150 fölött motorozik, autózik, veszélyezteti mások életét.

...a rendőrségnek a szöges útzárat ajánlom.

Kobozzuk hát el a járművét! Jó napot kívánok, ön a megengedett sebességnél bő másfélszer gyorsabban hajtott, kérem a jogosítványt, forgalmi engedélyt, kulcsot, viszontlátásra. (Az elkobzásra persze nem adhat okot vasúti átjáró előtti 46 km/h, ha én lennék a király, abszolút határokhoz kötném a szörnyű retorziót, mondjuk 100 városban, 150 a sztyeppén, 200 sztrádán.) Az elvett motort, autót meg lehet bezúzni, nem kell újraértékesítetni, zálog fejében kiadni: mintha sose lett volna. Így, ha a motoros újra száguldani akar, vehet másikat, nő az ipari termelés, pezseg a kereskedelem, pörög a gazdaság.

Jó, az autókat még csak meg lehet állítani, de hogy fogod meg a motorost, kérdezték a kollégák. Még azonosítani se tudod, a legtöbb wannabe ghost ridernek bowdennel felhúzható, vízszintesre tört, vagy nemes egyszerűséggel fel se szerelt rendszámtáblája van.

Én sehogy sem fogom meg, de a rendőrségnek a szöges útzárat ajánlom. Kiállni a radarral, mérni. Ha belefut a motoros, leinteni. Ha nem áll meg, de láthatóan észrevette, hogy meg akarják fogni, és olvasható rendszám híján azonosítani se lehet, a párszáz méterrel feljebb álló bajtárs már guríthatja is elé a tüskés szőnyeget. Elesik, meghal? Egy időzített bombával kevesebb a forgalomban.

Jó, de hogy veszed elejét a korrupciónak? A megállított motorosnak nem öt-tízezret fog érni, hogy a rendőr ne jelentse fel, hanem százezreket, hogy ne vegyék el a játékát.

Na és, kérdem erre én. Legalább kicsit jobban él majd szegény Kovácskettő tizedes, a versenyzőknek meg jobban fog fájni egy-egy razzia. Ha persze hatalmi szándék is lenne a korrupció felszámolására, akkor meg ott a lehetőség a videodokumentációra. Amíg a sebességmérés tart, a kamera forog, a főnök meg majd este visszanézi, volt-e zsebre büntetés.

Jó, de az igazi dúvadak úgysem a trafi előtt fognak kétszázzal menni, a mecseki balesethez hasonló esetekben nemritkán oda-vissza motoroznak a donorok, tudják, hogy hol nincs veszély.

Tudják, én is tudom, a rendőrség is tudja (ha gonosz lennék, azt mondanám: sok motoros rendőr műszak után is szokott ám motorozni a saját Hayabusájával). Debrecenben például évekig rendeztek a helyi menők minden este egykerekezős, háromszázazós bemutatókat a 47-esen. Aztán elpusztult valaki, érdekes módon napok alatt felszámolták a bulit. Csak akarat kell, az információ megvan. Meg az eszköz is: az elkobzás. Az utolsó szó jogán csak annyit még: tekintetes bíróság, tessenek elhinni, hogy 300-zal tépni országúton, 200-zal városban nem kevésbé veszélyes a társadalomra, mint mondjuk Kalasnyikovval lőni éjjel a rendőrszékházat.