hirdetés

Ha valaki jogszabályok olvasgatásával tölti idejét, és nem jogász,
az alapvetően hülye. Viszont van egy jogszabály, amiből jogi doktorátus
nélkül is közel mindenki kénytelen levizsgázni, és amit „1/1975. (II.
5.) KPM-BM együttes rendelet” néven jegyeznek a magyar
törvénytárak.

Már a neve mindent elmond. Ez ugyanis a KRESZ. Mindenki így hívja,
és bárki
letöltheti,
enélkül „a Magyar Köztársaság területén levő közutakon és közforgalom
elől el nem zárt magánutakon” még fingani sem szabad, Bözsi néni
tehenei kizárólag eszerint vadulhatnak meg, Józsi bácsi csak eszerint
aludhat részegen a biciklijén (nehogy ellopják), satöbbi.

Már a név is gyanús, meg az évjárat is, mintha valami régi,
felpúposodott turistakrém került volna elő egy régi osztálykirándulás
poggyászai közül. Ezt az érzést tovább erősíti a következő mondat,
rögtön az elején: „A közúti közlekedés szabályait - a Minisztertanács
felhatalmazása alapján - a következők szerint állapítjuk meg.” Vannak
elméletek, hogy Magyarországon nem sok minden változott a köztársaság
kikiáltása óta, de lássuk be, 1975-től 1989-ig, (a Minisztertanács
megszűnéséig) 14 év telt el, 1989-től pedig 2008. június 17-éig, amikor
ezt írom, tizenkilenc. Ez mindent elárul a betűhalmazról, ami
elméletileg a közlekedésünk alapja. Modernség?! Ugyan már.

Kezdjük rögtön az alapoknál. Az ember letölti a magyarorszag.hu
oldal linkjéről a szöveget, és rosszul lesz. Az úgynevezett
versenyszférában (tudják, ahol a tulajdonosok rendes munkát várnak az
alkalmazottaiktól) bárki ilyen szintű dokumentumot tenne az internetre,
úgy rúgnák ki, mint macskát nagydolgozni. Viszont a magyar
államigazgatásban, ahol egyes vélemények szerint 350 ezerrel többen
dolgoznak a kelleténél, és ahol péntek 11 után már nem veszik fel a
telefont – szóval, ebben a szférában ez a norma. Magyarország
csúcsweblapján, minden érvényes jogszabály tárában.

Érdemes végigfutni a táblák képét: tessék elképzelni, a KRESZ
alkotóinak nincs rendes minőségű képe a táblák többségéről, pár helyen
látszik, hogy nyomtatott könyvből szkennelték. Azok a jobbak, amiket
lefotóztak. Az viszont végképp vérlázító, hogy sokszor a táblát nem
sikerült pont oda rakni a dokumentumban, ahol a leírása van. Oké, nem
nagy kunszt ábraszám szerint azonosítani, de miből állna?! Íme egy
briliáns példa:

Ez olyan nagy dolog lenne? Vagy tévedek? Biztosak lehetünk benne: ez
a KRESZ-doksi drágán került fel a netre. Valószínűleg versenyszférás
árakon. Tévedés ne essék, a nagyra tartott nyugaton is a drágán dolgozó
haver kapja a megrendelést, viszont ott meg kell csinálni rendesen. (Ha
netán mégis éhbérért dolgozó közalkalmazottak csinálták volna péntek
éjjelente, elnézést kérek tőlük. Éhbérért jó.)

Azonban ez a kis írás nem ezért született, hiszen mindenki össze
tudja rakni fejben, milyennek is kellene lennie valóban a tábláknak,
tele van velük az utca. A fő baj inkább az, hogy a KRESZ nem magyarul
íródott. Na jó, magyarul, csak épp ómagyarul, meg szóvivőmagyarul A
lényeg: semmit sem úgy hívnak benne, ahogy az életben, semmit sem úgy
írnak le, hogy azt bárki megértse, és tele van olyan jogi ide-oda
hivatkozásokkal, amelyekre egyrészt semmi szükség, másrészt végképp
lehetetlen vállalkozássá teszi a szöveg értelmezését.

Hogy miről beszélek? Az életben nem úttest, hanem út van; nem
kijelölt gyalogátkelőhely, hanem zebra; én speciel parkolóhelyen
szoktam parkolni, és nem várakozóhelyen, ha pedig ki akarok onnan
jönni, akkor kitolatok, nem pedig hátramenetetet végzek. Ha fizetős a
hely, ott nem várakozást ellenőrző óra van, hanem parkolóóra. Ez az
egyetlen pont, ahol a törvényalkotó gondolt a magamfajta
gyengeelméjűekre, és megmagyarázza: parkométer.

Talán a Tihanyi apátság alapítóleveléből szedték (eredeti alakja
parkou meterou).

Ha valami marha feldühít, nem hangjelzést adok, hanem dudálok.
(Többnyire emberélet múlik rajta. Ha nem dudálhatnék, megütne a guta.)
Ha látok egy táblát, amely rövidebbik oldalára állított kék téglalap,
benne fehér alapon W és C betűk, akkor tudom, hogy budi, klozet,
klotyó, vécé van a közelben. De semmiképp sem nyilvános illemhely. Az
illemhely szó még csak a passzív szókincsemnek sem a része, és sejtem,
a privát klotyókat nem táblázzák ki.

Még egy szóhasználat: a gyalogos nem közlekedik, nem áthalad.
Eláruljam a megfejtést? Megy. Meg úgy általában a többiek is. Az
útkanyarulat pedig nem más, mint kanyar. Arról nem is beszélve, hogy a
járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készüléket magyarul
jelzőlámpának hívják, az irányjelzést pedig indexelésnek. Ha
megfeszülnek uraim, akkor is.

Persze bárki mondhatja, hogy nem mindig zebra jelzi a kijelölt
gyalogos-átkelőhelyet, satöbbi, satöbbi, és ebben igaza van. Ám mindez
csak definíció kérdése, a KRESZ ezeket a hülye, élettel össze nem
egyeztethető fogalmakat rögtön az elején, hosszan definiálja. Ha tehát
jönne egy okos ufonauta bámulatos memóriával, igazából tökéletesen meg
tudná tanulni a közlekedés szabályait, különös tekintettel az ide-oda
utalgatásokra. Mert őt nem zavarná a magyarnyelv-tudás.

Az utalgatásokra rögtön álljon itt egy példa:

„autóbusz forgalmi sáv: útburkolati jellel jelölt forgalmi sávban
levő „BUSZ” felirat, amely azt jelzi, hogy a forgalmi sávban csak az
erre vonatkozó külön szabályok [36. § (8) bek.] szerint szabad
közlekedni;”.

Letört volna a kezük, ha itt is felsorolják, hogy menetrendszerinti
busz, taxi, villamos (van más választása...?), néha kerékpár, meg azok
mehetnek rajta, akik kibulizták maguknak (rendőrök, mentősök akción
kívül, stb).

Az állandó utalásoknak köszönhető, hogy ugyan a KRESZ kinyomtatható
egyetlen vékonyka zsebkönyvben, de megtanulásához irtózatos vastag
tankönyvet kell írni. A tankönyv írói nem tesznek mást, mint ugyanezt
elmagyarázzák emberibb nyelven. Meg vannak a képek, azért is vastag a
könyv. Talán a törvényben tilos? Miért nem rajzolják le például a
rendőri karjelzéseket, ahelyett, hogy megpróbálják elmesélni. Így:

„c) ha a rendőr a jobb karjával maga mögé int, bal tenyerét pedig a
balról jövő forgalom felé fordítja, a jobbról érkező járművek - a
rendőr mögött - balra bekanyarodhatnak; a jelzés nem tiltja a jobbról
érkező járművek egyenes irányban való továbbhaladását vagy jobbra
bekanyarodását, de a többi irányból érkezők részére a továbbhaladás
tilalmát jelenti;”

De ezt is nyugodtan illusztrálhatták volna ábrával:

„A zárt pályáról az úttestre ráhajtó villamosnak az úttesten
közlekedő járművekkel szemben - a villamossal azonos irányban vagy
szemben haladó, irányt nem változtató járműveket ide nem értve -
elsőbbsége van.”

Meg lehet érteni, de minek, ha van sokkal egyszerűbb megoldás is?
Vagy nincs meg a kép? Talán kérjék el a KRESZ-tankönyv szerzőitől.
Mondhatnánk, hogy ez a briliáns logikával megalkotott szabályrendszer
azért ilyen, hogy aztán a törvény előtt könnyen rendezhetők legyenek a
vitás kérdések. Valóban? Akkor álljon itt egy újabb remek kis
idézet:

„Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási
szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autóbusznak és
trolibusznak a megállóhelyről való elindulását (a jobb szélső forgalmi
sávba való besorolását) - ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető -
lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz,
illetőleg a trolibusz vezetője azonban ilyen esetben is csak akkor
indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.”

Most akkor ki kell engedni? És mi van, ha nem engedik ki, hanem
nekimennek, és meghal három utas? Lesittelik a buszsofőrt? Ezt ugye
senki sem gondolta komolyan. Persze van, amikor porszem kerül a
gépezetbe: „A gyalogosnak tilos lánc-, illetőleg csőkorlátot, sorompót
kinyitni, azon átmászni, alatta átbújni, illetőleg azt megkerülve
elzárt területre (úttest, útszakasz, vasúti pálya stb.) lépni;”

Háhá! Átugrani nem tilos a korlátot, következésképp szabad. Szergej
Bubka előnyben. De a törvényalkotó javít egy másik helyen (érdekes,
ezzel nem fájt kétszer foglalkozni):

„A járda (járdasziget) szélén levő fekete-fehér színű lánc-,
illetőleg csőkorlát vagy más hasonló berendezés azt jelzi, hogy a
gyalogosnak az úttestre lépnie tilos.”

Viszont ha a korlát sárga-piros, akkor ugye mehetünk. Vagy az „más
hasonló berendezés”-nek minősül? Hát, ilyen az ómagyar KRESZ.
Kellemesen áthatja a militáns pártállami évek áporodott lehelete, ilyen
például a gyalogosok zárt csoportjának a közlekedését taglaló rész,
amely elég nyilvánvalóan a katonák és munkásőrök mozgását
szabályozza:

„Gyalogosok zárt csoportja az úttesten - annak menetirány szerinti
jobb szélén - közlekedhet. Hídon a csoport ütemes lépésben nem
haladhat.”

Ideje lenne már ráébrednünk, hogy ennek a katonai szabályzatokban a
helye, meg a fizika tankönyvekben, a rugalmas testek rezgési
sajátfrekvenciáját taglaló résznél. Mert épelméjű civilnek eszébe sem
jutna ütemes lépésben haladni (=menetelni).

Csakhogy ez a hatvanas években íródott, a hetvenes években teljesen
átírt, azóta az aktuális őrületeknek (mobiltelefonálás,
hamburgerzabálás menet közben) megfelelően toldozgatott, újra és újra
átírt, követhetetlen, szánalmas betűhalmaz. Amiből ki lehetne gyomlálni
egy-két őskori leletet, például az „Ólommentes benzint is árusító
üzemanyagtöltő állomás”-táblát. Merthogy csak ilyen benzinkút – akarom
mondani, üzemanyagtöltő-állomás van. Kérem, vegyék már ki! Ha már arra
lusták, hogy átírják közérthető, értelmes, magyar szöveggé. Az sem
lenne baj, ha alkalmazkodna a mai járművekhez, úthálózathoz,
életevitelhez és közlekedési normákhoz. Ha nem megy, szívesen
segítek.