Lámák az utakon

Autóban lehet a legjobban káromkodni. Egyrészt úgysem hallja senki, másrészt ok is van rá bőven. Ahol sok embert zárnak össze, ott nagy eséllyel kialakul valamiféle konfliktus akkor is, ha nem öleli körül a testüket színes, guruló fémdoboz, de ha igen, akkor még inkább. Ezeknek a konfliktusoknak sokszor olyan emberek az okozói, akik a légynek sem ártanának, híján vannak minden rossz szándéknak, viszont problémát okoz nekik a vezetés.

Könnyen eljár a szánk, és még igazunk is lehet sokszor, de gondoljunk csak bele, milyen érzés lenne, ha egyszerre ott találnánk magunkat az olimpiai döntőben, tökös ruhában a gyűrű két karikája alatt vagy a milánói Scala színpadán Othello jelmezében. A hasonlat sántít, mivel mi, átlagemberek nem kerülünk ilyen szituációba, de csak azért nem, mert nem muszáj. Vezetni viszont kell, legalábbis sokan csak azért ülnek autóba – annak ellenére, hogy utálják az egészet –, mert nehezen boldogulnának nélküle.

Hozzájuk szeretnék szólni. Nem a felháborodás hangján, inkább a segítőkészség szándéka vezérel. Édesanyám a legügyetlenebb sofőr, akit valaha láttam, rajta gyakoroltam: ha neki sikerült csiszolni egy keveset a gondolkodásmódján, esetleg másoknál is működhet a dolog. A következőkben néhány olyan forgalmi helyzetet fogunk leküzdeni virtuálisan, melyekhez nem kell ügyesség, gyorsaság, autóversenyzői múlt vagy fejlett térlátás, csak egy kis józan paraszti ész, ami vélhetően mindenkinek van, aki képes volt megszerezni a jogosítványt.

A felvezető sáv

A felvezető sáv az autós jó barátja. Azért találták ki, hogy fel tudjunk gyorsítani a megfelelő tempóra, és könnyebben be tudjunk sorolni a többi kocsi közé egy forgalmas, többsávos úton. Ha nincs olyan dugó, hogy az autók szinte egymás lökhárítójához érnek, a felvezető sáv nagyon hatékony segítséget nyújt, hogy az autós gyakorlatilag várakozás nélkül besorolhasson megszűnő sávjából az igaziba.

Sajnos azonban sokan megállnak a felvezető sáv elején, onnan néznek balra, és várják reményvesztve, hogy csituljon a forgalom. De a forgalom csak nem akar csitulni, hiszen pont ezért kanyarítottak oda felvezető sávot az okos közlekedésmérnökök, mert ők előre tudták mindezt, és segíteni akartak az autósokon! Ha valaki úgy érzi, képtelen megfelelően használni a felvezető sávot, mert a térlátása, reflexei megakadályozzák benne, hogy jó ritmusban átsoroljon, legalább ne az elején cövekeljen le, guruljon el a végéig. Ott ugyanúgy várhatja, hogy alább hagyjon a forgalom, de legalább a többieket, akik rendeltetésszerűen használnák a sávot, nem akadályozza a közlekedésben.

A körforgalom

A körforgalom, ha tudjuk használni, a lehető leghatékonyabb és legbiztonságosabb módon ereszti át az autókat egy kereszteződésen; mindenkinek csak annyit kell várakoznia, amennyi elkerülhetetlen. Nincs holt idő, nem torlódnak össze az autók a forgalmasabb úton, és nem világít az üres útra a zöld jelzés a kevésbé terhelt szakaszon.

Van azonban, aki előre elhatározza, hogy az életben nem fog átjutni ezen a fránya körforgalmon, és ennek megfelelően is cselekszik. Nem a körforgalom bejáratához áll, hanem attól két-három méterre feszeng, megakadályozva, hogy valaki beengedje, de azt is, hogy alkalomadtán flottul besorolhasson, hiszen ha messzebbről indulunk, úgy tényleg több időre van szükség, és tényleg nehezebb dolgunk lesz.

Mindenkinek, aki tart a körforgalomtól, három tanácsom van. Az első: ne féljen, a körforgalom jó barát. A második: álljon közel a bejárathoz, hogy minél kevesebb időre legyen szüksége a becsatlakozáshoz, ha eljön a megfelelő pillanat. A harmadik: a körforgalomban az autók lassan mennek, ezért egyrészt könnyen meg tudnak állni, ha mégis valami egetverő butaságot csinálnánk, de ami még fontosabb, nem kell megvárnunk, amíg az egész gyűrű kiürül, kétautónyi hely már bőségesen elég, hogy bebújhassunk. Az egész csak elhatározás kérdése.