Az ördögnek adod el a lelked

Volt nekem német rendszámos luxusautóm, egy Mercedes-Benz 560 SEC . Csikós tesztet is írt róla annak idején. Aki látta, mind imádta. Gyári állapotú, a komputer és a légrugó kivételével fullextrás. Még Németországban is utánafordulva integettek a jóval újabb CL-ekből.

A dicsfény, amivel körülölel a kocsi? Utánozhatatlan. Te vagy benne a király; minden pénisz minimum 5 centit nő, egyik hosszban, másik vastagságban. Elengednek a jobbkéznél, sietve rohan feléd a kutas, akit elzavarsz, előrehívnak a kézi mosóban, a többiek várhatnak. Nem állít meg a rendőr, de nem is szabálytalankodsz. Nem villognak rád, ha véletlenül a belső sávban ragadtál. A városban lassan tüntetően vonulsz vele. Az élet császára vagy.

És amikor nem látja senki, otthon bosszúsan számolod ki a csillagászati biztosítási díjat, morogsz az euróárfolyam miatt, hogy most se jött ki százezerből a negyedév. Előre rettegsz a környezetvédelmi adótól, ami félévente ismét egy százas. De ezt bőven megbeszéled magaddal, hiszen itthon mennyibe kerülne egy ilyen állapotú, annyi lóerős kocsi, meg a regadó, ugye, meg mégiscsak te vagy a legkirályabb, ilyenje másnak nincs. Büszkén tankolod tele 30 ezerért. Hetente. Ha ki se mész a városból.

Aztán elmennél moziba. A film hamarosan kezdődik, izzadó homlokkal keresed az őrzött parkolót. Azalatt a csajod, akit kitettél jegyet venni, ázik a mozi előtt. Utcán nem hagyod a kocsit, mert ellopják. Azonnal. Ez tapasztalat, szerencsére nem közvetlenül az enyém, de az is nagyon fájt, amit így elvittek. A parkolóban előre kifizeted az őrnek a várható díj dupláját − és könyörgő tekintettel próbálsz meg felsőbbrendű maradni −: figyelje, hogy ne húzza meg senki.

Lopás ellen rejtett kapcsolók? Étterembe mennél, de lemondod, mert nem az ablak mellé adják az asztalt, ahonnan látnád. Nem is vagy annyira éhes, a McDrive-ban meg ki se kell szállni.

Meghúzás? LOL. Elmész vásárolni? Esetleg valami hiper ? A parkoló legtávolabbi végébe parkolsz, nehogy valami barom új autós neki találjon menni. Csak egy lökhárító háromszáz. Aztán cipeled a szatyrokat, és már magadon röhögsz. De nincs vége, koránt sincs.

A plázákat felejtsd el. Soha többé nem mész plázába. Soha. Szűk a hely, biztos túl közel áll meg valami barom, oda a szép fényezés, indul a rozsda. Még mit nem! Mész taxival. Vagy busszal. Vagy anyád autójával. Ha odaadja. Olyan vagy, mint egy frissen érettségizett majom. Csak ez sokba kerül.

Hazamennél, mert sürgős, lélekszakadva telefonálsz, hogy ki vigyáz addig a kocsira, amíg otthon vagy és intézed. Szikrázik a szem. Az az egy nyomorult hely is foglalt, ami látszik a vécéből. Katasztrófa, most mi lesz? Beszarsz. Csak előtte felelőtlenül megállsz a ház előtt, és reménykedsz, hogy a mosógépes cég ne az orrára nyissa az emelőhátfalat, és ne mellette jöjjön rá a suhanc, hogy a kulcs milyen jól karcol. Ezt még megúsztad.

Eljön az átíratás, mert költözik a cég. Hetekig egyezteted a szabadságodat. A végén kiderül: még nem mehetsz, mert nincs meg minden meghatalmazás. Újabb hónap lebegés a törvényesség határán, addigra lejárt vizsgával. Végre mehetsz, egy százasból kijön, ha nem alszol drága helyen. Ha igen, akkor százötven.

A műszaki vizsga ehhez képest ajándék, időpontot egyeztetsz, odamész, megadja. Oda- és visszaúttal együtt ez épp kijön százból, ha a kocsival semmit se kellett csinálni. Mer’ ugye a luxusautó az sose romlik el.

Kivéve, amikor elromlik, vagy legalábbis időszakos karbantartás esedékes. Ha haverhoz viszed, nem ért hozzá. Ha máshoz viszed, könyörtelenül lehúz, de meg se mersz mukkanni, mert még direkt kárt tesz benne. Mosolyogva hagyod, hogy hülyére vegyenek. Minden olajcserénél, menetrend szerint. Az utángyártott hűtőből hirtelen kínai minőségű, de eredeti árú cucc válik. Lenyeled ezt is. Mindent lenyelsz, csak vele lehess.

Aztán veszel egy szaladgálós autót, mert ezt nem lehet bírni, anyád nem adja, a csajod hőbörög, hogy ennyi meg annyi. Elég volt. Veszel egy szaladgálós kocsit. És ezt nem használod többé. Szereted, imádod, a parkolóházba elmész először pár naponta, aztán hetente, aztán havonta megnézni. Megsétáltatod, leporolod. Fizetsz.

Aztán számolsz. Az, hogy ott áll, másfél minimálbér havonta. Mennyit is mentél vele az elmúlt fél évben? Hatszáz kilométert? Ennyiből Rollsot is bérelhettél volna arra az időre. Meghirdeted. Persze nemcsak itthon, hanem a mobilén is. Előkeresed a külföldön készült fotókat: véletlenül se derüljön ki, hogy Magyarországon használták. Akkor biztosan nem veszik meg. Fizeted a heti 10 eurót. Senki se jelentkezik – túlárazott autó, elfogytak ezek az elmúlt pár évben.

Ismét kellene biztosítást fizetni, ezért itthon is meghirdeted, német rendszámos duma, senki se érti, nem vesz meg úgy valamit, hogy nem lesz az övé. És ha átverés? Havonta felhív valami álmodozó. Nem érti. Van ilyen kétmillióval olcsóbban is. Akkor vedd meg azt, dörmögöd a telefonba, és viszlátot se mondhatsz, mert rád csapja. Némelyik eljön megnézni. Ilyenkor elmész a város másik a végébe a parkolóházba, ahol tartod. Lemosatod. Tankolsz bele, hogy mégse égjen a zsebmetsző. Eljön, körbenézi, bemondja a hirdetési ár felét, vagy egy kicsit villog a rendszerváltás előtti mercis városi legendákkal. Röhögsz magadban és nyugtázod, hogy ez se veszi meg. Darabja ötezer. A másik vevőtípus a „volt már ilyenem, csak dízellel”. Vagy gázzal. De fakormánnyal mindenképp. Pokolra kívánod mind.

Vészesen telik az idő. Hamarosan megint biztosítást és adót kell fizetni. Lázasan szervezel, addigra bevegye valami kinti használtautó-telep. Irány Drezda, ott legalább nem kérnek tárolási díjat. Ismerős ismerőse rendes srác. Ki akarsz szállni, elfogyott körülötted a levegő. Elég volt, bármi áron bármennyiért. Mephisto rajtad röhög, és ha van a pokolban iskola, ez ott a tananyag.

Az utolsó pillanatban betoppan a magyar vevő. Olyan, amilyet álmodtál az autódnak. Ő érti. Volt már ilyenje, de szeretne még. Új Mercivel jön. Van garázsa is. Az árat sokallja, és elmegy. Aztán felhívod, és kemény áralkut követően megveszi. Épp csak egy pár éves autó árát bukod el rajta, de a lelked többet ér. Legközelebb, amikor jön a kapuzárási pánik, majd megint veszel valami sportkocsit. Addig is a pénzedre és a lelkedre neked magadnak van szükséged.