hirdetés

A rendpárti maszlagra mindig vevő a nép. A politikusoknak nem valami
magas az IQ-átlaguk, de ezt nagyon tudják, legalább kétezer éve. Julius
Caesart halálra szurkálták − ugyanazért az államreformért, amiért
Octavianust kinevezték a haza atyjának. A különbség nagyjából annyi
volt, hogy Caesar karizmatikus figura volt, Octavianus meg egy unalmas
kis álszent csíra, akinek annyi esze azért volt, hogy az államreformot
rendpárti-konzervatív maszlagba csomagolja.

A rendpárti halandzsában az a jó, hogy a nép évezredek óta mindig
megeszi. Emlékeznek például Kondorosi Ferenc volt államtitkárra? Nemrég
hallottam is az Info rádióban : rettenetesen elégedett munkájának minden
mozzanatával. És nagyon szereti a
szerényen, becsülettel és a
tisztesség szavakat. Továbbá értelemszerűen fáj neki, hogy le
kell adni az Audi A6 V6 TDI kulcsait, meg oda a zsíros apanázs, de ugye
szerényen, de tisztességesen meg lehet élni a professzori
fizetésből is.

Az új rend kormánybiztosa nem sok mindent csinált, annak is kamu
volt a fele, de nem ez a lényeg. A lényeg a rendpárti lózung. A
kormánybiztosi állást beolvasztották egy minisztériumba, de attól még a
lehetőség ott van − lojális vagyok és demagóg, tessék velem számolni.
Tehát először ugye minden rendes alanyi Kondorosi úgy kezdi a műsort,
hogy
először a fejekben kell rendet tenni, aztán rájön, hogy ez
képtelenség, főleg, hogy az ő agya se egy IKEA-nappali.

A nagy hang irritáló, a zajterhelés fárasztó − én még a menzai
zsibongástól is kimerülök, mert úgy csivitel mindenki, hogy üvöltve
kell elkérni a sót. Tehát kezdjük a rendcsinálást a kipufogóhangoknál.
A legegyszerűbb az lenne, hogy a műszaki vizsgán nem engedjük át a
szabványosnál nagyobb hangerőt. Látott már valaki korrupt
vizsgabiztost? Végül is csak akinek kell, az lát, mer' okosba' bárki
bármit áttol a műszakin. Ezt természetesen tudjuk, de nem
hangsúlyozzuk, mert azzal hiteltelenné lennének rendcsináló
törekvéseink.

Inkább az irritációs felület felől közelítenénk meg a kérdést,
egyszersmind visszatérünk a fejekben történő rendrakáshoz. Mert ugyebár
vannak
jó zajok és rossz zajok , ezekkel rendes autógyáraknál kalkulálnak is. Nem önthetjük
ki a fürdővízzel a gyereket, mert élhető országot szeretnénk.

Betilthatnánk például a quadokat, ahogy vannak, de Iminek a
kormánypárti padsorokból komoly érdekeltségei vannak az üzletágban.
Inkább elrendeljük, hogy a quadok legyenek halkak, viszont a quadosok a
megfelelő kormányzati portálról különböző hangokat tölthetnének le a
kötelezően megvásárlandó MP3-lejátszójukba (állítólag az SZDSZ tud
ilyeneket olcsón, Tajvanból). Az induló szortiment ütvefúró,
légkalapács és sugárhajtómű.

Hang és hang között jelentős különbségek vannak, az AC/DC is
megmondta, hogy Rock 'n' roll ain't noise pollution. Egy szépen
artikulált, nagy V2-es ellen ugyebár senkinek nincs kifogása.
Cruiserrel különben is megállapodott, adót fizető adófizetők járnak,
akik amúgy is csak az alsóörsi Harley-fesztiválon használják. Az én
VMaxom hangja meg
speciel a világörökség része, ezen ne is nyissunk vitát. Öröm még
egy-egy Subaru kellemes, puha bubu-hangja, a turbós bubut amúgy is
hamar elváltják, mert felesleges pörgetni. Viszont ahogy bársonyos
dörgéssel közeledik, mindenképpen boldogság.

Aki egy kicsit is ért hozzá, mindezt könnyedén belátja.

A koppány-kipufogós Zsiguli hungaricum, erről vitázni felesleges
is.

Ferrari?
Ritka élmény, de
maradandó. Kell, hogy a jövendő nemzedékek is tisztában legyenek vele,
hogyan szól egy igazi Ferrari, és ehhez ne kelljen Forma 1-es versenyre
menniük, mert az amúgy is a halláskárosodás melegágya. A szánalmas,
MR2- vagy Fiero-alapokra épült replikák tulajdonosait természetesen
azonnal elviszi az ízlésrendőrség, amit egyébként az unokaöcsém fog
vezetni, államtitkári beosztásban.

A V8 az V8, ez is teljesen nyilvánvaló: Magyarországon különben sem
szignifikáns a V8-penetráció, hiszen itt még a régebbi A8-asokat is
képesek 2.5 TDI-vel venni a népek − na, ők ne is hangoskodjanak.

A V6 az már majdnem V8, sőt, néha soros hathengeresek is gyönyörű
pszeudo-V8 röfögést bocsátanak ki, megbocsátjuk hát nekik, ha kissé
hangosabbak. Soros négyhengeresek is szólhatnak szépen, de azokból elég
nagy a dömping, meg kinek melyik kedvesebb. Mondjuk a nagyobb
hengerűrtartalmú két vezértengelyesek tulajdonosai számára nyitva
hagyjuk a lehetőséget a vizsgabiztos megvesztegetésére.

Hogy mindez hülyeség?

Hogy a rendőrség szervezetileg alkalmatlan az operatív munkára, ez a
nagy gond. Volt a környezetemben több betörés, autólopás, felnilopás,
egyikben sem sikerült megtalálni a tettest. A felderítési százalék
tehát nulla. A rendőrségnek nyilván vannak mindenféle statisztikái az
egyre javuló mutatókról, de az létezik, amit látok, vagy már láttam, a
saját szememmel. Úgy értem, autóbalesetet sokat láttam már, attól
érdemes félni. Repülőszerencsétlenséget még egyet sem, attól tehát
félnem statisztikailag sem érdemes.

Kondorosi kormánybiztos például jó érzékkel mire ment rá? Amit egy
helyben állva el lehet intézni. Traffipaxos pénzbeszedés, ugye,
objektív felelősség címszó alatt. Meg a nagy zéró tolerancia, amit
szintén lehet ácsorogva, igazoltatva csinálni. Más semmi. Állítólag
sokat javult a helyzet, kevesebb a halálos baleset, és talán a felső
légúti megbetegedés is, de én az ilyen statisztikáknak nem hiszek. A
közlekedésünknek kicsit kevésbé egyszerű rákfenéi vannak, de a
rendőrség továbbra is a traffipaxot tolja nagy erőkkel, meg a
büntetési tételeket variálja , mintha a magyar foci megjavulna
attól, hogy több a csapat az NB1-ben.

Először is nem kéne a statisztikákban összemosni relatív és abszolút
gyorshajtást. Talán kiderülne, hogy nem az autópályás 143,5 km/h okozza
a baleseteket, hanem a 60 km/h a ködben. Meg kéne tanítani az embereket
autót vezetni. Hát ez holnapra nem megy, az tény. Büntetni kéne a
közveszélyes magatartást. Amikor a közlekedők egymást büntetik,
telefonálnak és közben fogalmatlanul kacsáznak a sávok között, nem
indexelnek. Csak hát melyik rendőr rögzíti ezt kamerával, és melyik
szedi ki az illetőt a forgalomból?

Meg legfőképpen mivel? Hát igen, az, hogy a rendőrségnél se mennek
jobban a dolgok, mint bármelyik költségvetési intézménynél, a MÁV-nál
vagy a Magyar Televíziónál, ahol érdemi munkára sosincs pénz, csak
bújtatott munkanélküliségre, léhűtésre, ilyesmire.

Hogy akkor miért írtam le mindezt? Hogy legyünk vele tisztában:
remény nincs. Sok minden magától változik lassan a jó irányba, csak nem
mindig vesszük észre, mert benne élünk. Csak felülről ne várjunk semmi
érdemlegeset. A legkevésbé a rendőrségtől, ahol tábornoki rangig
vihetik a mélytengeri gömbhalra megszólalásig emlékeztető mindenféle
alteregók, és a két
leggyanúsabb vezetőről kiderül, hogy üzlettársak.

Nyakunkon a nyár, és én már nagyon várok valami
kipufogósanzonbizottság-féle nagy, látványos nemzeti
közrend-közérzetjavítót.