Próbált már vezetni úgy, hogy közben tréfás kedvű cimborái böködik az oldalát? Ön szerint lehet úgy maximálisan koncentrálni a forgalomban araszolva, hogy közben emberesen lezárt ásványvizes - szigorúan buborékmentes - palackot próbál kinyitni úgy, hogy ezúttal lehetőleg ne a ruháján landoljon az első két korty? És a hányós időszakra már alig emlékszem.

hirdetés

Ó, azok a női vezetők! Hányan szidják őket, túl óvatosak, túl
figyelmetlenek, túl agresszívak, túl előzékenyek.
Mindent a nyakunkba aggattak már, jogosan vagy jogtalanul, azt
hiszem, teljesen mindegy, és ami a legviccesebb, hogy a női
vezetőkkel szemben még maguknak a nőknek is vannak előítéleteik.

Természetesen kivételek vannak, és ezt még a férfiak sem tagadják.
De ha ön személyesen a 2001-es Párizs-Dakar-győztes Jutta Kleinschmidt,
akkor is eljöhet egy nap, amikor minden más lesz. Más néven beköszönt a
másállapot. Ha éppen ebben az áldott állapotban van, és úgy érzi,
túlérzékeny, akkor saját
maga és születendő gyermeke egészsége érdekében kérje meg
férjét, hogy ő olvassa tovább a cikket, a lényeget majd kíméletesen
elmeséli.

Az örömteli eseménnyel nem áll meg az élet, így vezetni is kell. El
kell jutni a munkahelyre, be kell vásárolni, haza kell hozni a drága
férjet, aki végre ihat 1-2 pohár bort a közös barátoknál, mert az
asszony ugye úgysem teheti. Ebben nincs is semmi rossz.
Nem kell, hogy szegény asszony 280 napra be legyen zárva, de
azért adódhatnak olyan problémák, amivel nem árt tisztában lenni.

A terhesség kilenc hónapját három kb. egyenlő szakaszra szokás
osztani, ezek a harmadok.

Az első harmad.

Alig hogy megtudta a kedves hölgyvezető az örömhírt, szerezzen be
néhány üres zacskót, papírtörlőt és egy kárpittisztítót.
Ez az öklendezések, durvább esetben a hányások ideje, ami alól
az autóban eltöltött idő sem kivétel. Az illatosítóknak fel is út, le
is út, azt a járműszagtalanítót még nem találták fel, amit egy
terhessége elején járó nő elvisel. Ha autójában eddig dohányoztak,
javaslom, az autót is cserélje le.

Sajnos hiába szüntet meg minden bűzforrást a kocsiban,
a környezet kifogyhatatlan a szagokból, amire a terhes nő hihetetlen
érzékenységgel azonnal reagál. Az áradó Duna mocsárszaga, ártatlan
állatáldozatok rothadó útszéli teteme, az előttünk haladó rosszul
beállított jármű csípős kipufogófüstje, vagy hogy a legdurvábbat
említsem, használt étolajjal közlekedő dízel Mercedes húzta tömény
palacsintaszag teszi próbára a terhes emésztőrendszerét.

A hányás még nem minden. A szervezet változásai az első
harmadban a legdrasztikusabbak, pedig mindez kívülről még egyáltalán
nem látszik, így még nem aggódik sem férjünk, sem főnökünk, pedig volna
miért. A vérnyomás-ingadozás szédüléssel járó tünete inkább csak akkor
jelentkezik, ha hirtelen pattanunk ki az ülésből, de ez nem is baj,
legalább hozzá szokik az a kismama a megfontolt mozgáshoz. Sokkal
kellemetlenebb viszont az aluszékonyság. Az alváskényszer olyan
méreteket ölthet, hogy megeshet, az állapotos sofőr egy hosszabb piros
lámpánál dudálásra ébred.

Két óra

A koncentrációképesség súlyos hanyatlásba kezd. Megszűnik a
multitaszk. Világ életemben büszke voltam női létem egyik remek
adományára, hogy egyszerre tudok koncentrálni számos, egymástól
teljesen független dologra. Pl. miközben vidám csevej aktív résztvevője
vagyok baráti társaságban, vissza tudom mondani, hogy ez alatt az idő
alatt mit rendelt a szomszéd asztalnál ülő szakállas fickó a pincértől,
egyben kiszámolom autóm átlagfogyasztását. Na ez egy időre oda. Az első
súlyos jel az alsó rakparton jelentkezett. Normális tempóban haladván
arra lettem figyelmes, hogy az
előttem haladó jármű féklámpája világít. Viszont fogalmam sem volt,
hogy mióta. Épp csak lassít, vagy már egy ideje nyomja a féket, és
valójában áll. Egy-egy ilyen eset gyorsan visszarántja a földre az
ábrándozó kismamát.

Második harmad - tiszta Hawaii.

A hányás megszűnésével a mama szervezete nagyjából alkalmazkodik a
megváltozott hormonszinthez. Vége a nagy aluszékonyságnak, néhány
elborult pillanatában az egyre növekedő pocakú asszonyság úgy érzi,
képes lenne akár Doverig levezetni egy szuszra.
Csak pisilni álljunk meg félóránként. Megjelenik viszont egy
újabb kényszeres cselekvés: enni kell. Meg inni is. Nem sokat, de
gyakran. Az autó zsebeinek és rekeszeinek tartalma egy kisebb település
közértjének készletével felér, miközben az első üléssor mögött kiürült
üdítős dobozok, vizes palackok és müzlis papírok tetemei állnak
halomban, amit szendvicspapír, banán- és narancshéj tesz
színesebbé.

Autós pelenka

Fontos előkészületek: vásároljuk autóspelenkát! A skandinávok
híresek előretekintő biztonsági óvintézkedéseikről, így gondolom, ők
találták ki a kismama-biztonsági övet (családunkban csak pelenka néven
emlegetjük), az enyém legalábbis norvég gyártmány. A segédeszköz ugyan
néhány perccel meghosszabbítja a ki- és beszállást, de legalább
elmondhatjuk magunkról, hogy leendő felelős szülőként mindent
megtettünk a magzat védelmében. Egy ülőlapból áll, amit az ülés
háttámlájához kell szorosan rögzíteni hevederek segítségével, valamint
az ülőlap elejéhez kell patentolni a biztonsági öv alul keresztben
haladó ágát. Lényege, hogy megakadályozza, hogy a felcsúszó biztonsági
öv egy esetleges baleset során megnyomja a hasat.

Valójában nem létszükséglet, de ha nélküle autózunk, akkor mindig
nagyon figyelni kell arra - utasként is -, hogy a biztonsági öv alsó
ágát ne a hason, hanem a has alatt vezessük el. Az övet ekkor is be
kell kapcsolni, a statisztikák szerint a közlekedési balesetek során
bekövetkezett magzathalálok oka szinte minden esetben az anyuka halála,
aki ugye nem volt bekötve, így szétverte a fejét a szélvédőn,
vagy nemes egyszerűséggel kirepült a kocsiból.

Egyesek megesküsznek, hogy marha óvatosak lesznek. Ilyen egyik
kedves barátnőm is, akit egy közös ebéd után néhány kilométeren
keresztül követtem autómmal. Tényleg óvatos volt. Az országúton fényes
nappal 60-nal kullogott, ahol még a KRESZ is megengedi a 90-et. További
közvélemény-kutatásom során olyan lánnyal is találkoztam, aki azért
hagyta abba a vezetést, mert attól fél, hogy megijed. Ez így leírva
elég furán hangzik,
de ha így érzi, tényleg mindenkinek jobb, ha nem ül volán mögé.
A nagy többség azonban boldogan és régi énjéhez képest nyugodtabban
vezet. Kevésbé húzza fel magát, ha valaki pofátlanul elé vág,
türelmesebb a szerencsétlenekkel szemben, és üdvözült mosollyal engedi
be maga elé a negyed órája besorolni vágyót.

Harmadik harmad.

Itt még nem tartok. A pocak növekedésével egyre hátrébb majd még
hátrébb döntve lesz csak kényelmes az ülés. Az amúgy is alacsonyabb női
vezetők feje így mind lejjebb kerül, ami a kilátást előnytelenül
befolyásolja. Engedjük át lassan a volánt férjünknek, és inkább
kényelmesen helyezkedjünk el az autóban, ha már utaznunk kell. Mivel a
terhes nő pocakjával ellentétben lábai nem nőnek, lassan eljön az a
pillanat, amikor fizikai korlátai is lesznek a vezetésnek - nem fér be
a has a kormány mögé.
Persze vannak kivételek, akiket bottal sem lehet elverni a kormány
mögül, de kedves kismama, ha eljön az idő, legalább a kórházba ne
maga vezessen!