A politikai eredetű szivatás máshol kezdődik. Itt van például a
keményvonalas Fidesz-gárdahadosztály, a gyógyszerészkamara; ők tényleg
az egészségem rongálását tűzték zászlajukra. Jaj, jaj, segítség,
a benzinkúton árult, nem receptköteles gyógyszerek majd sorra
kinyírnak mindenkit, mert a benzinkutas nem szakképzett, és nem fog
figyelmeztetni, hogy ha a negyven levél aszpirinből lecsót főzök, az
összekócolja a vérképemet. Szemben a jelenlegi rendszerrel, amit épp
tegnap élveztem. Bemegyek a patikába, mert ebben csak ketten állnak
sorba.
Előttem egy mama, őelőtte egy papa. A papa 11 percig tart, egy
teljes szatyrot rak tele vényköteles gyógyszerekkel. Dokumentáció
egyesével, szedési útmutató, kinek lesz, az tudja-e, hogy ezt nem lehet
együtt szedni azzal, amelyikről négy perccel ezelőtt volt szó. A mama
csak nyolc receptet vált ki, úgyhogy bő negyedóra alatt sorra kerülök,
és lassan megkapom az aszpirint, a lándzsás útifüvet, az echinaceát, a
Neocitrant, hiszen könnyen lehet, hogy mindjárt szükségem lesz
rájuk.
A gyógyszertárak működésének titkos alapszabálya, hogy télen minimum
harminc fok legyen odabent. A másik sorban egy veresorrú influenzás vár
néhány nem vényköteles csodaszerre, nem minden tüsszentéssel találja el
a zsebkendőt, de a tüsszentéssel már csak ilyen nehéz célozni.
A gyógyszertárakat
mintha az isten is az influenza terjesztésére találta volna ki.
Megizzadunk, de nem kicsit, kínunkban annyit lazítunk a ruházaton,
amennyit csak lehet, az odabent keringő kórokozók rendeltetési
helyükre, a légcsövünkbe kerülnek. Kilépünk az utcára, semmit sem
kívánunk jobban, mint a hűvöset, meg is kapjuk, izzadt nyakunk gyorsan
eléri a hőmérsékletet, amin az immunrendszerünk lokálisan legyengül, és
hódító útjára indulhat a fertőzés.
aki egy utcával odébb csak annyit mondana, kettes kút lesz, meg egy
aszpirin.
Természetesen legkevésbé a papával van bajom. Harminc évem van, ha
megérem, hogy remegő kézzel, rossz szemmel szortírozzam a köteg
receptet, és meszes agyammal próbáljam kisakkozni, mi legyen azzal a
két gyógyszerrel, ami épp nincs, és nem lehetne-e valamelyikből
olcsóbbat, mert fogytán a nyugdíj. De akkor sem szeretnék majd senkit
feltartani, aki egy utcával odébb csak annyit mondana, kettes kút lesz,
meg egy aszpirin.
Minden prédikációnál többet ér a személyes példamutatás: kedves
gyógyszerészek, én nem szivatok senkit, amiért a megszorítások kissé
hátrányosan érintették televíziós működésemet.
Ez van, elkúrtuk, fizessünk több adót és keressünk kevesebbet,
találékony nemzet vagyunk, oldjuk meg. Kerestem én már keveset, mint
újságíró, akkor sem azzal akartam megoldani a helyzetet, hogy
limitáltatom az újságírók mennyiségét, hanem igyekeztem jó cikkeket
írni.
Elnézést a terjedelmes kitérőért, csak azt szerettem volna
illusztrálni, milyen az, amikor valakik politikai indíttatásra
szivatják az embert.
A traktorosdemonstráció nem ilyen volt. Se befelé jövet, sem
kifelé nem okoztak dugót, a Kossuth téri járatokat is fennakadás nélkül
bonyolították. Volt szemét, meg bokorba hugyozás, de nagyságrendekkel
kevesebb, mint mondjuk a Szigeten. Hányás például egyáltalán nem is
volt.
Az index
egy interjúban nagyon szerette volna kihúzni Demszky Gáborból, fél-e a
traktoroktól. Demszky nem mondhatta, hogy fél, hiszen
annyi erővel IDIÓTA VAGYOK feliratot is tetováltathatna a
homlokára. Azt se mondhatta, hogy nem fél, hiszen ha ő nem fél, tán
a polgárok se félnek, és miért nézi őket magánál gyávábbnak. Tehát jól
bevált papagáj énjét vette elő, és mellébeszélt.
Madridban most hétvégén volt a
hagyományosnak mondható birkatüntetés : a klasszikus legeltetőutak beépítése elleni
tiltakozásul Madrid történelmi belvárosán több ezer birkát hajtanak
keresztül. Madrid polgármestere nem védte meg a madridiakat, pedig egy
feldühödött vezérkos azért tud ám csúnyán nézni. A birkák teleszarják a
várost, de a gyapjúallergiában szenvedők számára is veszélyes lehet, ha
ráesnek egy birkára. A birkák kolompoltak, a pásztorok pikuláztak,
néptáncegyüttesek léptek fel
Demszkynek a nagyvárosi tömegmegmozdulásokról sajnos kizárólag a
futóversenyek jutnak eszébe, melyek során
több száz izzadt szerencsétlen bénítja meg Budapestet, miközben
nagy erőkkel dolgozik valamennyi lábízűlete tönkretételén. A
Bajcsy-Zsiliszky út levegője legalább úgy kitisztítja a tüdejüket, mint
egy doboz Szofi. Mind az őslakóknak, mind a turistáknak totálisan
érdektelenek, hiszen ki az istennyila tud fejből mondani egy
sztár-maratonifutót?
Ezek ráadásul amolyan félamatőr versenyek, tehát ha az Árpád hídnál
nem fordulhattam a Váci útra, az Andrássy út mellékutcái is mind le
vannak zárva, ezért kínomban megkerülöm a Városligetet, és biztos, ami
biztos, a kertek alatt elmegyek a Deák térig, tuti, hogy ott még mindig
legalább ötven félholt vonszolja magát.
Én a Margitszigeten szoktam futni, ott jó a levegő és finom puha
gumipálya van, vagy lent a telken, ahol szép a naplemente, és
félóránként látni autót. De a New York-marathon átkozottul jól mutat
egy tíz másodperces híradószpotban, hát akkor szívjunk, nyári
hétvégeken Káosz Kapitány amúgy is törökbálinti rezidenciáján
tartózkodik, hogy a demagóg Horvátországot ne is említsük.
traktoroktól, így október 23. után.
Egy kormányellenes tüntetés amellett, hogy alkotmányos alapjog,
lehet turistalátványosság is, én legalábbis nagy szerencsémnek tartom,
hogy Mexikóvárosban annak idején pont
elkaptam az elnöki palota előtti zapatista megmozdulást. Festői,
bordás alumínium Greyhound buszok, "Halál a fasiszta, korrupt
kormányra!"-transzparensek, gigászi sombrerók, tüzes szónoklatok.
Mexikó. Budapesten meg ezer traktor, mi rossz van abban?
Perverz egy gondolat, hogy félnünk kéne a traktoroktól, így október
23. után.
Felszántják a Kossuth teret? Elboronálják a vízágyút? Senki se
gondolhatja komolyan, hogy egy kis hőzöngésért cserébe kockára teszik a
munkaeszközüket. Amelyiknek harmincmilliós traktora van, azért nem,
akinek másfél milliós, az meg azért. Persze, az 56-osok terén
felállított vegyi vécékbe kakikálnak, és sokba kerül a rendőri
biztosítás, nem is értem, miért nem számította át az összeget Demszky
egyből lélegeztetőgépekre meg gyermekkórházi ágyakra.
A demostrációk költségeit viszont el kell, hogy bírja egy
demokrácia, aprópénz ez
egy teljesen elfuserált tömegközlekedési koncepcióhoz képest. Demszky nagyjából
azt a liberális elképzelést vázolta az Indexnek, hogy a gazdák
állami támogatást kaptak a traktorjaikra, tehát kussoljanak.
Ezen az elven kussoljanak a nagycsaládosok, a hátrányos helyzetű
gyermekek, meg a szájjal és lábbal festő művészek is. Régebben legalább
a vizionálás ment neki , most csak Gergényi Péterről jut az eszébe egy
érzelmes dal.
De
a demokrácia alapvetően nem a kussolásról szól. Ha a traktorosok
traktorral szeretnének demonstrálni, ne pont Demszky Gábor fúrja meg,
csak mert neki fáj, és mert megvannak hozzá az eszközei - a
traktorral behajtani tilos táblák számláját is egyszer át lehetne
már számolni valami szent dologra. Mondjuk fásítási programra vagy
fókabébik megmentésére.
Hiányoznak a traktorok.
A kék Lamborghinik, a fűzöld John Deere-ek, a téglavörös Zetorok és MTZ-k, kék New Hollandek, bordó Case-ek, az a néhány sötétzöld Fendt, Deutz, meg a ritkaságok, veterán Dutrák, Rába Steigerek, Fiatagrik. Egy
dolog, hogy a gazdák miért demonstráltak, mindkét oldalról sok volt a
ködösítés és a sunyítás. Lehet, hogy fideszesek, miépesek, de
lehetnének akár kommunisták vagy nindzsák is; elmebeteg, aki politikán
képes összeveszni olyanokkal, akikkel olyan érdekes dolgokról lehetne
jót beszélgetni, mint egy rentábilis tejgazdaság vagy a kis Dutra
hidegindítása.
A Felvonulási téren amúgy sincs semmi. Kretén óriásplakátokat lehet
ott hónapszám kiállítani, helynek tehát olyankor is lennie kell, amikor
nem olyasvalaki kéri, aki vezényelt már SZDSZ-kampányt. Állítólag a
közelben lakók panaszkodtak a parkolási nehézségek miatt, de akkor
a Demszky rakja tele a várost libanoniaknak behajtani tilos
táblákkal is, mert a Füge szülei a libanoni követség utcájában
laknak, és ha fogadás van, a sok diplomataautó miatt nem lehet
parkolni.
A budapesti lakosok, például én, megint egy rakáson láthattak volna
több száz traktort, ami már képnek is emlékezetes. Ilyen rendezvény
egyszerűen nincs más. A bokori
Traktormajális jó buli, de inkább veterán traktorokkal. Ekkora,
ezres nagyságrendű felhozatal, mint a tavalyi demonstráció volt, tán a
világon nincs. A
bokori majálisra
költségtérítésért jöttek a traktorok, ami azért tetemes összeg, a
Guinness-rekordnak is beillő demondstráció ezzel szemben minimális
terheket róna Budapestre..
A főváros viszont ahelyett, hogy
jó gazdaként segítene a szervezésben, mondjuk ácsolnának nekik
egy színpadot, ahol pávakörök óbégatnak, a traktorlista alapján
nyomtatnának szép ismertető táblákat az érdekesebb típusokról, lenne
idegenvezetés, traktormodellbörze,
lehetne hozni pár cuccot a közeli Közlekedési Múzeumból, nem
beszélve az ugyancsak városligeti Mezőgazdaságiról, ahol ugye a
virágkiállításokat is tartják. Jöhetnének a hozzám hasonló nettó
traktorbuzik, apukák gyerekekkel, mert vétek kihagyni ilyen családi
programokat, a miépes nénik meg tarsolylemezes bácsik pedig
szolidaríthatnának - elférünk. Jönnének persze a turisták, mert ilyet
még az igazi világjárók se láttak.
A gazdáknak nincs jó sajtójuk, illetve
gyakorlatilag egyáltalán nincs sajtójuk, mert a pártközpontból
irányított szarkeverést én nem nevezném sajtónak. Az országos
médiumoknál budapesten élő újságírók dolgoznak, a vidéki sajtónál meg
vidéki nagyvárosokban élő újságírók. Tavaly elég sok cikk jelent meg a
tüntetésről, egyikből sem tudtam meg annyit, mint amikor beszélgettem
pár gazdával, mert a makrogazdaságiak mellett azért az ő szempontjaik
is érdekesek. Nem hirtelen megvilágosodás éri az embert, hogy nahát,
mégis a gazdák a fehérek és a népnyúzó Fletó a sátán, csak árnyaltabb
lesz a kép, ami nem árt egy ilyen országban.
Az imidzsünk megint jól alakul. Minden turista láthatja, milyen
patent kis metropolisz ez, ahol nem lehet
kupé traktorral behajtani a sétálóutcába.
További cikkeink
