Alfát vennék, ráfázom?

2012.06.25. 18:17

Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.

Tisztelt nepperűző!

Újabb autó vásárlásán gondolkodom, az előző egy egyszerű golf 3 1,6-os volt, most egy "érdekesebb" autóra vágyom. Jelen pillanatban elbűvölnek az Alfa Romeok, főleg az 156-os modell tetszik nagyon. Mivel elvből nem szánnék 500.000-nél többet autóvásárlásra, az 1997-1999 között gyártott 1.6 ts típusokra gondoltam. Ebben az árkategóriában elég sok van az interneten. Azért kérdem Önt mert megoszlik a népítélet, akinek volt alfája szinte mind kivétel nélkül szerelemről beszél, mások pedig totális csődről. Az autóktól nem várom el, hogy szerviz nélkül fussanak és szeretem jó állapotban tartani őket. Viszont az elvárásom az volna, miszerint ne omoljon meg minden benne úton-útfélen. A szépségért hajlandó vagyok kompromisszumokra, viszont nem akármekkorákra.

Tisztelettel, egy lehetséges alfás!

Kedves lehetséges alfás!

Teljességgel megértelek – talán ezért is válaszolok én a leveledre – hogy az 1.6-os Golf III-ból valami izgalmasabbra váltanál. Ezen első mondatom után azonban ne ragadjon el a hév és olvasd végig válaszom/tanácsom.

alfa-romeo-156-st-04

Tény, hogy egy Golfhoz képest a 156-os merő egy izgalom. Gyorsan leszögezem, mielőtt a trollok ízekre szednek, hogy én szeretem az Alfát. Sőt, olyannyira szeretem, hogy a jövőben abszolút elképzelhető egy családi 156 Sportwagon vagy V6-os 166. Volt már ilyenem, ráadásul a mindenkori olaszautóság olyan egyvelegét kapod egy tetszőleges Alfával, hogy győzd feldolgozni. Noch dazu, a 156-ost mind a mai napig az utóbbi 20 év egyik legszebb autójának tartom, egyszerűen csodálatosan szép, elegáns, igazi olasz forma, mely akár a helykínálatra fittyet hányva láttatja tökéletesnek magát. (Senki nem a 378 literes csomagtartó miatt szereti az Alfáját.) Walter da Silva még nem esett a dynamic line csapdájába és a Centro Stile-t vezetve kreativitása szárnyalt.

Sajnos azonban a szépség nem minden, egyszerűen nem látom azt a 156-ost, amit félmillió forintból betakarsz és rövid időn belül nem költesz rá még egyszer ennyit. Ráadásul az 1.6-os alapmotor már két emberrel is kevés neki, dinamikusnak mondják, de valójában csak a hangja sportos, a menetteljesítményei korántsem. A kínálat legaljáról szemezgetve ráadásul nagyobb eséllyel futsz bele széttaposott, tisztességes Selénia olajat sosem látott vérestorkú példányokba. Kitakarítva-felpolírozva pedig a 156-os akkor is jól mutat képeken, ha a valóságban rommá égett gyertyákkal (mert a Twin Spark-motorba bizony nyolc darab kell, ráadásul spéci, belevaló), kocsányon lógó futóművel kapják le egy kínai iPhone-klónnal a ganédomb mellett.

Ezzel el is értünk a mindenkori 156-osok egyik legérzékenyebb pontjához: a futóműhöz. Ahhoz, amely újkorában sportos, igényes – kettős keresztlengőkaros – és pontos, megalapozza a vezetési élményt még egy 1.6-os motorral is, csak éppen nem hazai utakra tervezték. Sőt, valójában nem is tudni, hol vannak olyan tükörsima utak, melyek nem eszik meg rövid időn belül a szilenteket, mindkét oldali lengőkarokat, a kormányösszekötőket-stabpálcákat. Ráadásul lengőkart illik párban cserélni, egy kettős keresztlengőkaros autónál mindenképpen. És az nem olcsó mulatság, akkor pedig már inkább költs egy tisztességes kétliteresre, mint az 1.6-osra. Az valódi Alfa-érzés, az 1.6 csak pótlék ebben a bódéban. Amúgy is mindegy, az értékvesztésre ne is gondolj, a 156-os ebből a szempontból a lehető legrosszabb választás. De ez ne fájjon, bár igazi alfásnak akkor mondhatod majd magad, ha reggel, a busz felé menet is szeretettel nézel rá a parkolóban vagy a garázsban.

Érdemes 60 ezer kilométerenként vezérlést cserélni, nem csak a szíjat, amolyan sufni-módra, hanem feszítőket is. A váltó kettes szinkronja – pláne egy 1.6-nál, amit rúgnak, hogy menjen – szereti megadni magát, de javítható. Az elektromossági káoszban nem hiszek, az én sokéves, jól felszerelt 166-osomban is kifogástalanul működött minden, még a monokróm kijelzős gyári navigáció is. Ennek ellenére nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja-alapon mindenképpen informálódj mondjuk az AlfaAmore-fórumaiban, ott akadnak igazi 156-guruk is, csak tudd őket kiszűrni a sok DTM-kéményes, 1.6-os hülyegyerek közül.

És bizony itt érünk el ahhoz a ponthoz, ahol elválik a szar a májtól: a szerelőkhöz. Ugyanis a szomorú tény az, hogy a 156-ost mindenki szereli, de valójában kevesen értenek hozzá (ugyanez érvényes a 166-osra is). Ha kifogod a vérbeli szakit, akinek kisujjában van a típus, annak jó eséllyel méter hosszú várólistája lesz. Ezért érdemes türelmesnek lenned és ez a türelem vezéreljen vásárláskor is: ne kapkodd el, inkább gyűjts még egy kis pénzt, vegyél egy kétliterest, ha lehet még éppen a facelift (2002) előtti évjáratból, a koraiakat kerüld, feltéve ha ki akarod majd nyitni a kesztyűtartót bezárt utasoldali ajtó mellett is. Mindamellett – abszolút józan tanácsként – tarts egy ezres Swiftet is mellette, az a biztos.

Ha megveszed, akkor előbb-utóbb úgyis rájössz, bírod-e mellette az életet. Mert nehogy azt gondold, hogy te választod az Alfát, nem: az Alfa választ téged. Ha erre rájössz, akkor megérted a szerelmet, ha nem, akkor beállsz a haszontalan, olasz vackozók táborába.

Üdvözlettel
Vályi István