Ingyen üzemanyagom van, mibe töltsem?

2012.08.20. 08:38

Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.

HALI!

Külföldön dolgozom egy konyhán, rengeteg használt olajat dobunk ki, és ez nagyon bosszant. Itt nagyon sok jó állapotú öreg dízelt lehet kapni olcsón akár 100-150 ezer mérfölddel. Nekem tetszik a 124-es vagy a C-s Merci de a Saxo se rossz. /80-as Audi és 12 évnél öregebb Passat itt nincs./ Mit ajánlanátok?

Kedves Olvasó!

Megértem a bosszankodásod, a használt növényolaj legjobb felhasználását magam is az autózásban látom. A közvetlen hasznosítás Magyarországon ugyan nehezen oldható meg legálisan, viszont tőlünk nyugatra a legtöbb országban nem büntetik. Sajnos nem írtad meg, hol szeretnél étolajozni, de a mérföldes futásteljesítményből arra következtetek, Angliáról vagy Amerikáról van szó.

Az Egyesült Királyságban a Wikipedia szerint 2011 óta 20%-os adót kell fizetni az ilyen jellegű alternatív üzemanyagra (jó kérdés, minek a 20%-át fizessük, ha ingyen jutunk hozzá), az USA-ban tudtommal nincs egységes szabályozás. Ha legálisan szeretnéd űzni a tevékenységet, mindenképpen járj utána a helyi adóhatóságnál. A lebukás veszélye nem elhanyagolható: városi forgalomban szagról könnyen felismerhető az étolajjal hajtott jármű.

Kis hazánkban egyféleképpen lehet különösebb izgalom nélkül növényizni: ha befizetjük rá a jövedéki adót. Mivel a törvény betűje szerint minden, amit a tankba öntünk, adóköteles üzemanyaggá válik, ez elkerülhetetlen. A procedúra egyébként nem annyira komplikált, be kell jelenteni a NAV helyileg illetékes igazgatóságán, hogy fizetni szeretnénk, kijönnek helyszíni szemlére, ahol tároljuk az anyagot, majd csengethetjük a 100-200 forint közötti literenkénti sápot az aktuális jövedéki adó táblázat szerint. Innentől önbevallás alapján működik az adózás, és legálisan használhatjuk a használtat. Legfeljebb a szúrópróbaszerű helyszíni ellenőrzéstől kell tartani, amennyiben pontatlanul számolunk be a felhasznált mennyiségről.

Ha belegondolunk, tényleg a legjobb, ami a használt olajjal történhet, ha rövid úton a tankba kerül. A lefolyóba öntésnél, házi hulladékba dobásnál mindenképpen üdvösebb, de az egyre jobban felfutó úgynevezett biodízellé történő feldolgozásnál is előnyösebbnek tartom. Ha végignézzük ugyanis a folyamatot, amely során a háztartásokból, konyhákból begyűjtött anyag először elkocsikázik az üzembe, ott átészterezéssel kivonnak belőle úgy tíz-húsz százaléknyi glicerint, majd a dízelhez keverve megint kiszállítják a benzinkutakra, nehéz jó érzéssel használni a bio előtagot.

Ezzel szemben szinte közvetlenül üzemanyagként hasznosíthatjuk a hulladékot, ha - ahogy a ti konyhátoknál - első kézből jutunk a használt olajhoz. A legkényesebb kérdés ilyenkor az, hogy mi jön ki a végén a kipufogón, amiről kevés használható tanulmány készült. Megfelelő előkészítés és egy erre alkalmas motor hozzáértő átalakítása után a koromképződés általában kisebb, mint a szabványos gázolajjal, viszont a használt olajban oldott zsírsavak és egyéb szennyeződések kusza vegyületekké alakulhatnak az égés során, ezek egy része súlyosan egészségkárosító lehet. Ezért városban nem szép dolog étolajozni, országúton, ahol elszáll a füst, kevésbé aggályos.

Nem csak az emissziók, de a motor élettartama szempontjából is fontos, hogy a használt olajat a lehető legjobban megtisztítsuk a szennyeződésektől. A darabos panírt, hús-, hal- és krumplidarabkákat viszonylag durva szűrővel el lehet távolítani, erre akár egy páraelszívó szűrőpaplanja is alkalmas. A finomabb kosz leválasztásához pedig az ülepítés a legolcsóbb és egyben leghatékonyabb módszer. Átlátszó kannákban szemmel követhető a folyamat, ahogy néhány nap vagy hét alatt iszapként összegyűlik lent a szmötyi, fentről pedig gyönyörű aranysárga olajat önthetünk le.

De mibe töltsük? Alapvetően a régi, elő- vagy örvénykamrás dízelek viselik el a legjobban a sűrűbb üzemanyagot. Megfelelő átalakítással nem lehetetlen a közvetlen befecskendezéses és common rail dízelek tartós üzemeltetése sem a használt sütőolajjal, de itt sokkal körültekintőbbnek kell lenni az érzékenyebb üzemanyagrendszer miatt. Szintén nagy veszély ezeknél a tökéletes porlasztásra kitalált konstrukcióknál, hogy az eltérő viszkozitás miatt torzul a porlasztási kép, nagyobb cseppek alakulnak ki és a hengerfalra kicsapódva lejut a növényi olaj a karterbe. Itt aztán a motorolajjal keveredve ronda sűrű pudingot képez, ami rövid úton motorhalálhoz vezet. Ez a legcsúnyább étolajos baleset, ami történhet.

Szóval jobb egy kamrás dízellel kezdeni a játékot. Mindegy, hogy turbós vagy sem, a lényeg, hogy még ne legyen közvetlen befecskendezéses. Gyártótól függően nagyjából a kilencvenes évek közepéig, végéig gyártották ezeket, elsőként a VW-csoport tért át a TDI-kre (turbo direct injection), a legtovább talán a Mercedes húzta a váltást. Ma már erősen kezdenek kikopni a hétköznapi használt autók közül.

Kamrás dízeleknél nem kell tartani a pudingosodástól, itt az adagoló lehet a gyenge láncszem. Tapasztalatok alapján a Bosch adagolók jól bírják a strapát, Lucasszal, Roto-diesellel és hasonló csodákkal nagyobb a kockázat. A forgódugattyús Bosch VE adagolók viszont problémamentesen bekanalazzák a motorba a növényit, ha elő van melegítve.

A megfelelő fórumokban számtalan gyakorlati megoldást lehet találni az átalakításra - mindben közös, hogy egy folyadék-folyadék hőcserélővel melegítik elő az üzemanyagot a szűrő előtt. A motor hűtővize a maga 80 fok körüli hőmérsékletével pont megfelel a célnak: nem hivatalos mérések alapján a 80 fokos sütőolaj viszkozitása (sűrűsége) megegyezik a -10 fokos gázolajéval. Egy jó hőcserélős átalakítás biztos út a tartós boldogsághoz.

Persze tovább is lehet menni: a vastag csövezéstől a kéttankos, bentről kapcsolható rendszerekig rengeteg félprofi átalakítás létezik, sokan elektromosan is melengetik az anyagot, amíg hideg a hűtővíz, de az igazán hideg téli hónapok kivételével egy kamrás dízelnek bírnia kell a hidegindítást is, ha rendben van az izzítórendszer. Persze ezt is lehet tuningolni, illetve hőmérséklettől függő mennyiségű gázolaj hozzákeverésével meg lehet kerülni a problémát.

Az étolajozáshoz alkalmas kamrás dízelek között is külön kaszt a Mercedes. Egyszerűen azért, mert kitartottak a soros elrendezésű adagolók mellett, amikor már mindenki forgódugattyúst használt. Tudtommal minden régi vágású Merci, ide értve a 190-est és a W124-est is, soros adagolós, amelynek óriási előnye, hogy nem az üzemanyag, hanem a motorolaj keni. Ezek talán még libazsírral is elmennek, ha nagyon muszáj. Növényolajjal mindenesetre nem kell aggódni, sokan mindenféle átalakítás nélkül töltik bele.

Ezt azért nem ajánlanám, mert ha nem is megy tőle tönkre, de nem tudja rendesen elporlasztani a sűrű anyagot a rendszer, ezért hidegben egészen biztos, hogy rondán füstölni fog, ha egyáltalán beindul. De egy szimpla hőcserélővel fekete öves apokalipszis-álló járművet kaphatsz.

Ha viszont egy Saxo-méretű autó is elég, a kis francia jó választás. Eleve alig fogyaszt, olcsóbban is szervizelhető, mint a Merga, igazi válságautó. Az 1,5-ös dízelnél legfeljebb a hengerfejtömítés miatt kell aggódni, de annak a cseréje sem tesz padlóra.

Mielőtt belevágnál az étolajozásba, feltétlenül ajánlom, hogy szedd össze az alapismereteket a vonatkozó fórumokból - hamar megtalálod őket a waste vegetable oil, illetve Pflanzenöl, pöl keresőszavakkal. Németországban, illetve az USA-ban lelkes közösségi tapasztalatcsere folyik: nincs ismeretlen probléma, ellenben sok bevált módszerre találsz leírást, legyen szó szűrésről, átalakításról vagy random szerelésről. Nem kell feltalálni a csőben a lyukat, jó ötletekből okosan lehet építkezni. De azzal is tisztában kell lenni, hogy ez egy dzsuvában tapicskolós, kísérletezgetős, barkácsolós műfaj, nem mindenkinek való.

Annak mindenesetre örülhetsz, hogy nálad az alap adott: jó hozzáférésed van az anyaghoz. Magyarországon, akármilyen problémás is a legális kérdés, már nehéz beszerezni a használt étolajat.

Üdv:

Stump András