Tisztelt Becsületesnepper!

Levelem tárgya félrevezető, természetesen nem ettem meszet, tisztában vagyok vele, hogy e két típus nem vethető össze egymással. Pusztán a jelen élethelyzet produkálta ezt a kínzó döntési kényszert.

Viszonylag későn, 27 éves koromban szereztem meg a jogsit, mivel a munkámból kifolyólag akkor lett először esélyem, hogy autót vezethessek. Ahogy lépkedtem felfelé a ranglétrán, úgy tettek a fenekem alá egyre jobb cégautókat, de - érthető módon - egyik sem hozta a bugi érzést (vmennyire kivételt egy Honda Accord 2.4 benzines jelentette, de az is inkább limuzin volt, nem sportos autó).

Amikor "végre", nem önszántamból, kikerültem a vérforgásból, azonnal vennem kellett egy családi, tágas, megbízható autót, mivel a feleségemnek akkoriban egy saját Honda Jazz-e volt, amivel bajosan tudtunk volna elmenni egy családi (2 gyermekkel) síelésre. Így esett a választásom az akkor (2010) vadiúj Subarura, amit nagyon szeretek, tulajdonképpen hozza azt, amit vártam tőle.
Nem hozza viszont azt, amit 43 éves koromra még mindig nem tapasztaltam, az élményfaktort.
Időközben feleségem is szép karriert futott be, a Jazzt eladtuk (megsirattam), és jöttek helyette a szokásos céges középkategóriás autók. Jelen pillanatban van két, középkategóriás, nagy, dízel autó a használatunkban. Fél évvel ezelőtt - egy rendkívül inspiráló autó-motoros cikknek köszönhetően - elkezdtem keresgélni a német használtautós portálokon 2004-2005-ös, hatsebességes, E46-os 330 Ci BMW-k után, lehetőleg 100 ekm alatti futásteljesítménnyel. Akadtak is viszonylag szép számmal, ezért bevetettem a harmadik autó vásárlásának ötletét otthon, ahol az nagyon nem talált elfogadásra, konkrétan válóokká nemesült. Nagyon szeretem a feleségem, ezért komolyan fontolgatni  kezdtem az autócserét, de nagyon kínzóan tépelődöm. Van egyik oldalról egy tisztességes, jól összerakott, bizonyított, és még csak 4,5 éves nagyon megbecsült családi autó, míg a másik egy legalább ugyanolyan tisztességgel összerakott, príma hátsókerekes, sorhatos motorú, értékálló szerkezet, amely a soha meg nem unható élménnyel is kecsegtet, igaz, vmennyire a mindennapi használhatóság kárára... Érti a dilemmámat? (Persze, hogy érti.)

Mi légyen Ön szerint?

Köszönettel,

András

Kedves András!

Egyszer élünk, vegye meg a BMW-t, Subaruja már volt négy és fél évig. El akarja kísérni a bontóig? Unalmas családi kocsinak ott van a felesége céges autója. Ha nem veszi meg, akkor ott fogja bökni a tüske, hogy nem vette meg, mikor volt rá lehetősége. Hajrá, kilinccsel előre.

Üdvözlettel,

-Becsületesnepper-