2x445 liter, 5+6 henger, 200+260 lóerő

Az elődmodell 156-ost épp csak le nem köpték rituálisan: ej, hogy az mennyivel kisebb, gyatrább, silányabb volt! Kíváncsian vártam hát, lesz-e szerintük annyira tökéletes kombinak az SW, mint sportos szedánnak a 159.

Az Alfa szerint lett. A látványos leleplezéssel, tükörpadlón álló bemutatómodellel, sok videobejátszással tarkított, hosszúra nyúlt prezentáción (az én kis gépem képességei és a terem minimális bevilágítottsága miatt fotózni sajnos lehetetlen volt) az erős motorok, a remek futómű, a hallatlan merevség mellett a pakolhatóságról is sok méltató szó esett. Akit inkább a Cuore Sportivo érdekel, ugorja át a következő öt bekezdést, aki gyakran utazik nővel és gyerekkel, figyeljen!

Szerintem kombinak ez az autó sokkal inkább szép, mint praktikus. Mivel a lépcsős hátút már kül- és belhonban egyaránt kipróbáltuk egy-egy bemutatón, az igazi újdonság az autó feneke volt, hosszan elemezgettem ezt a testrészt a bemutató után. Eleve alig lehet kinyitni. Hátul egyáltalán nincs kilincs, a retesz vagy a távirányítóval, vagy a plafonra, a tükör mögé rakott gombbal oldható.

A 147-esben a tavalyelőtti modellfrissítésnél számolták fel a lemez alá nyúlás lehetőségét, a középkategóriás modell továbbvitte elődjének ezt a sajátosságát. Se fogantyú, se megfogható perem, semmi, csak a fém. Lecsapásnál jobb a helyzet, a kárpitban egy középre vájt mélyedésbe akaszthatjuk ujjainkat, az ajtó egy könnyed mozdulatra finoman becsukódik.

A 159 SW elődjénél, a 156-os kombinál 85, a 159-es limuzinnál 45 literrel van több helyük a csomagoknak. Valamiért erre a két számra nagyon büszke volt az Alfa Romeo, annyiszor elhangzottak, hogy abban sem vagyok biztos, nem cseréltem-e fel most őket. Utána is néztem, és nem: a 156-os SportWagon puttonya volt 360 literes, vagyis a korábbi középkategóriás Alfa kombi rakterénél még a jelenlegi szedáné is nagyobb!

Bizonyára úgy gondolták, ha eléggé lekötik az újságírókat ezekkel az adatokkal, senki sem figyel fel egy praktikus szemszögből nézve sokkal fontosabb tényre. A 159 SW csomagterébe gyakorlatilag lehetetlen behelyezni bármit, ami a szedánba ne férne be. Akarom mondani, nyilván több rekesz sör megy bele, főleg ha nemcsak az ablakokig, hanem a plafonig pakolom, de egy hűtőt, mosógépet, 82 centis tévét nemigen lehet átjuttatni a rakodónyíláson.

Az ötödik ajtó lehetetlenül magasról nyílik, a vaskos lökhárítón még egy útitáskát is derékfájdító feladat átemelni. A két oldalfalára vigasztalásul két-két kis fedeles dobozkát, rekeszkét helyeztek el, így mondjuk négy liter tej biztonsággal és elegánsan rögzíthető a bevásárlás után, csak a többi 17 szatyrot kell gondosan egymáshoz igazítani.

Hogy a 159-es kombi nem a teherfuvarozók autója, abból is kitűnik, hogy a csomagtér padlója a hátsó ülések támláinak ledöntésével meg sem próbál sík felületté változni. Egyrészt marad egy jó tenyérnyi lépcső az így keletkezett barlang közepén, másrészt a ledöntött támlák meredeken emelkednek előre. Ha 159 SW-vel megyünk az IKEA-ba, figyeljünk oda, hogy jó vastag falú bútort válasszunk, nehogy hazáig behajoljon a lapraszerelt csomag közepe.

Viszont a 159 SportWagon igen szépre sikeredett. Sikerült megőrizni a limuzin brutális harmóniáját, nincsenek törések a profilban, a három nagy oldalablak egybefüggő felületet alkot. Elölről nézve a burkolatlan kis körlámpákkal (nyáron szép feladat lesz kivakarni innen a bogarakat), a mélyre húzott hűtőpajzzsal ugyanaz a gonosz ragadozó maradt, aki már szedán korában is volt, hátulról meg a csíklámpák és az erősebb modellek ikerkipufogói veszik el minden négyajtó-hívő kedvét a "na, mi van, zöldségesautót vettél?" jellegű viccelődéstől.