Teszt: Opel Astra TwinTop 1.6 Turbo

Visszatért a benzinmotorba az élet

2009.08.18. 07:54 Módosítva: 2009-08-18 10:23:11
Az Opel Astra TwinTop 1.6 Turbo középkonzoljára került egy tökéletesen felesleges gomb. SPORT felirat van rajta.

Jelentem, a háborúnak vége, nyert a kupé-kabrió. A nyitható vászontető lassan csupán egy fejezet lesz az autógyártás történelemkönyvében, mert a kemény tetős változatok minden szegmensben átveszik az uralmat. Ezekkel minden érintett jól jár: a gyártónak nem kell külön kupé és kabrió modelleket tervezni és gyártani, a vevők viszont kedvelik a mindennapi használhatóság és az alkalmankénti hajborzolás lehetőségének ötvözetét. Még az olyan puritán roadstereknél is megjelent és sikeres a CC, mint az MX-5-ös Mazda, sőt, iparági pletykák szerint a következő generációnak már csak kompozit anyagú, kemény tetős változata lesz.

Négyüléses kabriónál pedig egyértelműen a kemény tető a nyerő. Itt fontosabb a kényelem, a jó zaj- és hőszigetelés, az egész éves használhatóság, ellenben kevésbé zavaró a nagyobb tömeg és a magasra vándorolt tömegközéppont.

Persze a kemény tető még nem garancia a jó kabrióra - sőt. A nagyméretű tetőpanelek és a helyrabló tetőmozgató mechanizmus elrejtése komoly tervezői kihívást jelent. Előfordul, hogy nem sikerül túl jól a csomagolás, és hatalmas kuffer éktelenkedik az alapvetően elegáns, kecses vonalakat megkívánó kabrión – Peugeot 307 CC, Nissan Micra CC és Mitsubishi Colt CZC, lépjetek előre.

Az Opel Astra TwinTop azonban az egyik legharmonikusabb vonalú CC, ami részben annak köszönhető, hogy a Car Top Systems által szállított kabriótető háromrészes, és elég laposra sikerült betömöríteni. Jók a nyúlánk, hosszú karosszéria arányai, kupénak és kabriónak is jól néz ki az Astra TT. Pedig a tetőmozgatást öt elektromotor és nyolc hidraulikus pumpa végzi, nem túl gyorsan: 26 másodperc alatt süllyesztik a tetőt a csomagtérbe.

Tesztautónk a feláras OPC optikai csomaggal érkezett. Megoszlanak a vélemények a szélesebb és mélyebb első lökhárító, az oldalsó szoknya és diszkrét hátsó légterelő hatásáról. Akadt, aki szerint béna és kivagyi a sport-csomag, másoknak tetszett a finoman túraautós külalak. Én még vacillálok.

Ami viszont egyértelműen taszító, de legalábbis fura, azok az illesztési hézagok a tető egyes elemei, illetve a csomagtérfedél környékén. Az ujjam simán becsusszan rajtuk. Szerencsére ez inkább esztétikai hiba, a gyakorlatban, szélzaj vagy más zavaró hatás formájában nem jelentkezik.

A TwinTop bemutatásának leginkább jellemző adata, hogy másfél tonna feletti össztömege pont 310 kilogrammal több, mint a hasonlóan motorizált és felszerelt, háromajtós Astra GTC 1.6 Turbóé. Ez rengeteg. Ugyan a karosszéria hosszabb – közel 23 centivel –, és szélesebb is – közel 8 centivel –, de ez a plusz elsősorban a tetőnek és mozgató mechanizmusának, másodsorban pedig a kiegészítő merevítéseknek köszönhető.

310 kilónyi háj már egy autó minden mozdulatán érződik, ezért nem szabad egy ilyen kupé-kabriótól sportos vezetési élményt, durva kanyarsebességeket vagy rövid féktávokat elvárni. Az Astra TwinTop lendületes krúzoláskor, haladós, de még nem gumicsikorgatós tempóban érzi jól magát. És ilyenkor egészen harmonikus partner.

Amint az alapjárat közeli fordulatokon túljut az 1,6 literes, 180 lóerős turbómotor, lelkesen pörög fel, és a lapockán is érezhető erővel lendíti meg a nehéz karosszériát. Soha nem lesz durva vagy ijesztő a gyorsulás, de a motornak minden helyzetben elég a tartaléka. És ez a lényeg.

A megnyugtató biztonságérzetet adó, már 2200-as fordulaton jelentkező 230 Nm-es nyomatéknak köszönhetően az új 1,6-os motor a legjobb választás az Astra TwinTop orrába. A szívókhoz képest van benne élet, a dízelnél csendesebb, kulturáltabb, és a szaga tolatásnál kevésbé csípi a szemet. A kétliteres Turbo ereje és sportossága pedig már teljesen felesleges bele.

Mint ahogy a középkonzol felső sorában lévő, SPORT feliratú gomb is hiábavaló, nem fog a sok használattól megkopni. Ezt lenyomva még keményebb karakterűvé válik az egyébként is feszes futómű, csökken a kormányszervó rásegítésének mértéke, és közvetlenebb reakciókra vált a gázpedál.

Keservesen csalódunk, ha a hirtelen jött sportosságtól fellelkesedve keményebben meghajtjuk az Astra TT-t. Hiába hatékony a fék, precíz a hatfokozatú váltó és pontos a kormányzás, az a plusz három mázsa folyamatosan érezteti hatását. CC-hez képest egész jól mozog az Opel, de sportos élményautó soha nem lesz belőle.

Persze ha lenyitjuk a tetőt, nyújt más jellegű élményeket. Ilyenkor már nemcsak a karosszéria tömege, de a merevsége - vagy inkább annak hiánya - is feltűnő. Rossz úton remeg, rezeg, vibrál és csavarodik a kasztni, bár ez kevésbé zavaró, ha közben a nyáresti szél borzolja a hajunkat.

A következő oldalon jön a lényeg: a kabriózás élménye, az ára és a fogyasztás. Lapozzon!