Volt vele transzcendens élményem. Elmentünk ebédelni, aztán amikor visszajöttünk, a parkolóházban épp saját Tehenemmel szemben találtam egy helyet. Betolattam. Aztán beoltattam magam az üzemorvossal röfinátha ellen, és egy órányi egyéb szerkesztőségi barkácsolás után elindultam, hogy elvigyem a Tehenet Duett Tamáshoz, mert bár a múltkor kimérték, hogy 40 milliampert fogyaszt a fejegység előlapja, és le is kötötték, mintha még mindig szívná valaki az akksi vérét.
A parkolóház első emeletén tehát már majdnem nyitottam a Tehenet, amikor eszembe jutott, hogy na, de érdekes, hogy itt áll vele szemben a Lexus. De nem állt ott. Azt már nem tudnám pontosan visszaidézni, hogy semmi nem állt-e a helyen, vagy csak valami más autó, de a Lexus nem, az biztos. Na sebaj, húzzunk bele, biztattam magam, az oltás kicsit elhúzódott, mert a fél index beoltatta magát, késésben vagyok Duett Tamástól... de hol a francban van a Lexus? Elvitte valaki?
Ja, hát biztos elvitte. De ki? Nem kértem meg senkit, hogy fotózza le. És... nálam is van a forgalmi, tessék, itt dagad a zsebemben a belépőkártyájával, meg a slusszkulcs-kártyával kitömve. HOL AZ A LEXUS?! És akkor valahogy jobban ráfókuszáltam a Tehénnel szemközti helyre, úgy már megláttam az IS 250C-t, de még akkor is kicsit homályos volt, illetve nem is homályos, mert a szemem jó, hanem valahogy nem volt ott valami határozottan. Értik? Amikor az ember két méterről bámul valaki arcába, és nem látja – na ez volt a transzcendens élményem a Lexussal.
A dizájnról nem is tudnék sokkal többet mondani, mint Tóth Vera, amikor a Szexi vagy nem szexi című műsorban kisgatyában feszengő csírák kisugárzását értékeli. Nyegleo, aki elhozta, azt mondta, elég lomha, gyenge hozzá ez a motor, ő pedig az autós adatbázist kezeli, ami kicsit már az agyára is ment, mert fejben is gyakran kezelgeti az adatbázist, szóval eszébe jutott, hogy nyomatékban a Lexus V6-osa (252) alig jobb, mint a Dacia Pickup erősebbik dízeléé (200 Nm).
A Lexus fő baja a tömege: 1730 kiló. Egy kicsi autó, amiben Tom ebédelni menet a hátsó ülésen bikram jóga gyakorlatokat kénytelen végezni, nehezebb, mint egy középméretű, amerikai piacos SUV (konkrétan a Tehén). Persze ez is igazságtalan összehasonlítás, mert alvázas konstrukcióban lehet azért viszonylag könnyű autót csinálni, de ez a tömeg akkor is nagy. Pedig ez a közvetlen befecskendezéses 2,5 literes szívó V6-os a jelenlegi piac egyik legjobb motorja. A Lexus mérnökei nyilván a sima járással törődtek a legtöbbet, mert ha nem tapossuk ki a belét, észre se vesszük. Ahogy a gyorsulást se vesszük észre, mert mire például kétszer elmondom, hogy húdelomha, húdelomha, már 120-szal megy.
Tehát a motor zseniális, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy azok számoljanak vele, akik szedán IS Lexust vesznek, mert hiába kapható az dízellel is, egy ennyire kultúrautóhoz épp ilyen kultúrmotor illik. 8,4 alatt van százon automatával, az 1730 kilós tömegével, és a gyári vegyes fogyasztási adata 9,8 liter. Amit lazán tud is teljesíteni, mert én a teszt alatt majdnem tökéletes vegyes ciklust csináltam vele 30% város, 40% országút, 30% autópálya formájában. Többen is vezettük, és mindenki egyfolytában a padlót nyomta, hogy vajon lomha-e – így fogyasztott a tankolásos méréssel 10,08-at. 14 körüli adatra számítottam, 13-at már kicsit keveselltem volna.
Az autó karaktere annyiban elhibázott, hogy aki ilyet akar, az pont nem olyan, aki a motor finomságain kéjelegne, egyszerűen csak közlekedni szeretne. Aki viszont egyik ámulatból a másikba esik, hogy hú, de finoman jár, milyen könnyedén pörög fel, mennyire életerősen viszi ezt a 2 tonna közeli súlyt szívó 2,5-ös létére, még ha kicsit villanyosan szól is magasabb fordulaton – szóval az ilyen vásárló el se jut odáig, hogy kipróbálja, mert már rég egy BMW-ben ül.
Itt jön be aztán a zseni-faktor, amennyiben például a BMW 335 Ci-nek, ami 1810 kiló, majdnem egy mázsával több, mégse zavar a súlya. És nem azért nem zavar, mert benne van dupla turbó és 306 ló, de a vezetési élmény nem puszta teljesítmény kérdése. A vezetési élmény az, amikor menet közben mozdítok egy kicsit a kormányon, vagy egy nagyobbat mozdítok, kanyarodok, sávot váltok. Mindezt akár nem is gyorsan, csak úgy normális, közlekedő tempóban.
Míg a BMW-ben ez a néhány kormánymozdulat meghozza az ember kedvét az autózáshoz, a Lexusban nem. Egyébként egyáltalán nem megy rosszul, igen gyorsan eléri a 100-at, 120-at, rugalmas, gyors a hatfokozatú automata váltó, ha kézzel kapcsolgatjuk az automatát, de ha lusták vagyunk, elég egy határozott padlózás, és már megy is, mint a barom. Csak egyszerűen a futóműve döglött, de nagyon.
Legalábbis érzésre, mert ha nem is sarkall száguldozásra, gyorsan menni elég jól lehet vele, szűkösebb szerpentinen is. Viszont a futóműnél elkövették ugyanazt a hibát, mint az Alfa a Mitónál: az úthibák hatalmasakat szólnak odabent. Amíg például menetzajt mértem menet közben, állandóan nullázni kellett a műszert, mert minden úthiba vagy öt decibeles dörrenéssel járt. Na jó, nem egészen ugyanaz lehet a hiba, mert a Mitóval gyorsan menni se lehet, az IS meg egyébként nem rugózik rosszul, csak szeretnék néha olyan tesztautót, amiben a 19 collos, /35-ös gumik miatt nem kell egyébkéntezni, meg ahhozképestezni – egyszerűen csak jól rugóznak és kész.
Sokat nem kabrióztam vele, mert már elég hideg van, belső szélterelőt pedig nem kaptunk a tesztautóhoz, de 10 fok körül olyan 70-es tempóig el lehet viselni a huzatot. A kabriósággal kapcsolatban inkább az az érdekes, hogy hiába ilyen nehéz az IS 250C, kimerevíteni nem nagyon sikerült: még csukott tetővel is nyöszörög, ha felhajtunk egy nem túl meredek garázsfeljáróra.
Viszont kinek a lelkén szárad, hogy a műszerfalat és csatolt részeit olyan színvonalon rakták össze, mint egy korai koreait? Az érintőképernyős monitor fölötti szellőző peremét úgy sikerült csak szintbe hozni, mint egyszerű magyar útépítőnek a csatornafedelet. Azt kell hogy mondjam, még kínai autóban is durva lenne. Hasonlóan rosszul sikerült elsíkolni a műszerfal közepébe süllyesztett hangszórót. A külső tükrökkel szemközti magashangsugárzók meg egyenesen aftermarket-hangulatot árasztanak.
A csomagtartó elég szélsőséges tud lenni. Csukott tetővel megdöbbentően, ordas módon nagy: 420 liter. A Lexus még azt az apró hatásvadász poént is elsüti, hogy a katalógusban megadja a nem kocka alakú VDA literekben mérhető űrtartalmat is, 583 liter. Hely egyébként elöl elég sok van, de legalábbis jobban pozicionálták a kormányt az üléshez képest, mint az Opel Insigniában vagy az előző Audi A4-ben: itt most egész jól tudok terpeszkedni. Bajom inkább egy-két kezelőszervvel volt. Például a navigációnak semmi hasznát nem vettem, mert a Törökvész úthoz Budaörsön át akart vinni, de szerencsére nagyjából azért sejtettem, merre van a Törökvész út, úgyhogy nem ültem fel neki. A későbbi napokban is rendre idiótaságokat csinált, és lassan rájöttem, hogy van neki valami dunántúli fix pontja, amit minden navigálásba belekalkulál, akár Rózsadomb, akár Komárno külső az úti cél. Próbálkoztam mindenfélével, töröltem minden korábbi úti célt, égettem tarlót, mindhiába – a városon belül bármit kértem tőle, az 184 kilométer alatt meg nem állt.
A másik kellemetlenség, hogy egy intelligens autótól elvárnám, hogy ha leállítom a motort és kinyitom az ajtót (=kiszállok), kapcsolja le a világítást, ha másként nem rendelkezek. Így meg mindig visítozik, és mindig fel kell kapcsolnom a világítást, ha beülök, mert én ugye éjjel-nappal lámpával szeretek menni.
A 14,7 milliós alapárról viszont sajnos nem tudok mit mondani. Oké, egy 3-as BMW kabrió is errefelé jár, de az legalább kinéz valahogy és vezetni is sokkal jobb. Konkrét tesztautónk ülésszellőztetéssel, meg hasonló extrákkal már a 17 milliót karcolja, és azt hiszem, bármelyikünk órákig tudna olyan autókat sorolni, amik szebbek, különlegesebbek és jobb vételt jelentenek, mint egy Lexus IS 250C.
Vitatkoztunk egy kicsit itt a szerkesztőségben, hogy akkor most az-e a baja, hogy Lexus, meg lehet-e valaha is a Lexusból Mercedes, de itt nem erről van szó: a Lexus több paraméterében meg is haladta a Mercedest. Ráadásul én szeretem is a Lexusokat, főleg a GS-t és az RX400h-t, az LS is fantasztikus autó, de az IS 250C létjogosultságát nem látom. Mert ha kabrió kell, nem sportkocsi, fél/harmad áron lehet venni Peugeot 307CC-t, Ford Focus CC-t vagy Volvo C70-est (5 millióval olcsóbban), amik akár formára, akár vezetési élményre nem tudnak kevesebbet.
További cikkeink
