Oszt’ meg-e tud ez mozdúni?

2010.01.19. 07:07 Módosítva: 2010-01-19 11:00:02

Adatlap Volvo S80 Momentum 1.6D DRIVe - 2009

  • 1560 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 109 LE @ 4000 rpm
  • 240 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    13.0 másodperc
  • Végsebesség:
    190 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 9 500 000 Ft
Végy egy terjengős, borzalmas biztonságú, félháznyi páncélszekrénybe oltott autót. Tedd bele a feleséged hajszárítójának a motorját. Tud-e majd menni? Egyáltalán, el lehet vele indulni a lámpától? Minderre választ ad tesztünk.

Egyszer írtam egy publicisztikát a magyar ember autóvásárlási szokásairól, persze még jóval a krach előtt. Röviden: annyi volt a cikkben, hogy ha tehetjük, mi a legnagyobb, legcsillogóbb, legújabb autót vesszük, amire még egyáltalán ki tudjuk köhögni a zsét, és letojjuk, ha nincs benne extra – azaz a klíma kötelező – és ha kicsi a motor. Csak a bódé nagy legyen, hogy mindenki lássa. Akkor találtam ki az emblémátlanított, fekete ablakos, gyári sportkéményes, háromhengeres motorral szerelt BMW 712i figuráját, mint az abszolút magyar sikermodellt. Azóta persze a válság lenyomott egy sallert a saját takarójuknál tovább nyújtózkodóknak, ma már talán mások a viszonyok.

Hát kérem, ha nem is a BMW, de a Volvo megcsinálta a 712i-t. Ők úgy hívják: S80 1.6D Drive. Elvégre nem lehet egész Európában egységes a számozás... A lényeg: a Volvo a kisebb autóiba a Citroen zseniálisan jó 1,6-os, közös nyomócsöves dízelét használja. Benne van ez a C30-ban, az S40-ben, a V50-ben, a C70-ben... Mostantól benne lesz az S80-ban is. Anyám, borogass.

A trendet ismerjük: egyfelől minden gyártónak kötelező teljesítenie bizonyos szén-dioxid kibocsátási határértékeket, és ha a kombinált eladási paletta túllépi a számára engedélyezett mennyiséget, fizet. Nem keveset. Meg most válság van, ilyenkor jobban el lehet adni a kis fogyasztású gépeket, mint az iszákosokat, nem beszélve az Európa több nagyvárosában érvénybe lépett, alacsony emissziójú zónák létrejöttéről, amelyekbe csak szerény g/km értékű autók léphetnek be büntetlenül. Ezé a nagy batáré 129 g/km, tehát kisautónyi.

Másfelől viszont a testes autó továbbra is elegáns, nem beszélve arról, hogy az esetek többségében kényelmesebb is a kisebbnél. Mit tesz a gyártó? Beműti a kicsi motort egy nagy testbe, és megnézi, mit reagál a nép. Az első ilyen riogatás a Mercedes-Benz S250 CDI BlueEfficiency formájában ért el hozzánk, amiből, ha jól tudom, egyelőre nem lett semmi. A Volvo azonban most megcsinálta. Íme az S80-as Pöcsköszörű Edition..., bocsánat, Drive Edition. Valószínűleg biztatásul írják rá a kocsi farára a tulajdonosnak: Drive, azaz vezess, merthogy igenis lehet vezetni, önjáró a gép.

Tőlem jöhetnek a szerkesztőségbe hömpölygő hullámokban a jobbnál-jobb tesztautók, a hiénázást Tibby és a Totalcars-ra hagyom, köszönöm, vezettem már én Ferrarit, különben meg elvagyok a 123-as dízel kombi Mercimmel. Amire azt mondják testületileg, meg kell írni, azt megírom, különben megvagyok a mindenféle használtautókkal, azoknál mindig van mögöttes sztori is.

De erre a Volvóra azonnal lecsaptam. Végre valami érdekes. Végre egy autó, amiről nagyjából sem tudom előre, milyen lesz. Hiszen itt egy 1,6-os, 109 lóerős dízelmotor bimbózik apró hóvirágként egy sokak által luxusautónak tartott testben. 240 newtonméter feszül neki az 1630 kilónak. Itt nem lehet nagyvonalúskodni, nincs tartalék, ha csak egy pöttyet elrontják a váltó kiosztását, a diffi áttételét, máris oda a menés. Nem beszélve arról, hogy megfelelő zajszigetelés híján könnyen válik állandó zenei aláfestéssé az egyhatdízel haláltusája. Akad itt mit elszúrni, tonnaszám.

Egy kicsit matekoltam előre. E Volvo minden lóerejére 15 kilónyi autó jut, minden newtonmétere 6,8 kiló vasat lódít. Elővettem néhány más, ismert típust, és kiszámolgattam a kg/lóerő arányokat. Eredményeimet apró Excel-táblában foglaltam össze, az is itt szerepel, alább. Kiderült, hogy szigorúan a teljesítmény-arányt tekintve a régi Maruti is megszorongatja a Volvót, de egy alap Toyota IQ, egy mínuszos Dacia Logan, a sima Ford Fusion már lehagyja, az alap Swift, illetve a most leköszönő Opel Astra 1.4 pedig bealázza a földbe. De azért a lóerő nem minden.

Típus kg/LE kg/Nm
Volvo S80 1.6D 15 6.8
Dacia Logan 14.6 9.8
Dacia MCV D 13.8 5.9
Ford Focus 1.4 14.4 9.3
Ford Focus 1.6 D 14 5.9
Ford Fusion 1.4 13.5 8.7
Ford Fusion D (68LE) 15.9 6.8
Opel Astra 1.4 12.8 9.2
Suzuki Swift 1.3 10.5 8.4
Suzuki Swift D 14.2 5.6
Toyota IQ 12.4 9.3

A Volvóban turbós a dízelmotor, ezért ha a nyomaték-arányokat is számításba vesszük (amelyek a tipikus, nem pörgetős használatban többet mondanak egy autóról), mindjárt szebb a leányzó fekvése. A fent említett benzines autók így már sehol nincsenek, csak a turbódízelekkel való összevetés a reális. De azért így sem rózsás a helyzet. Dacia MCV dízel? Pörölyként sújt le a Volvo-bálnára. Suzuki Swift D? Agyonveri. Ford Focus 1.6 D? Messze dinamikusabb, legfeljebb a Fusion kisebbik, 68 lovas dízele a legyőzhető ellenfél az S80 Drive-val.

Tehát megmoccanni tud, de azért nagyon nem rakéta. Kicsit félni kezdtem, mi lesz ebből?

Maga az autó, testben állat. Gyöngyház-vajfehér, tehát nem az a gyilkosan fehér, hanem épp egy kicsit pasztellesebb, szenzációs szín, bár épp egy kontrasztos fekete betét hiányzik az oldaláról, hogy igazán üssön. Bent pedig, mint minden Volvo, otthonos. Ezt az érzést még a fekete burkolatoknak sem sikerül tönkretenniük, egy S80 csak úgy tud komor lenni, mint krampusz az Ikea-karácsonyon. Persze díszesnek senki nem mondaná, ehhez a belsőhöz képest egy Opel Insigniáé, akár Tutankhamon kincseskamrája.

Egy időben a Volvóknak voltak a legjobb ülései a földkerekségen, gondolok itt a régi 850-es vonalra, meg a 960-asokra. Összehasonlításban az új S80 továbbra is ott van a topon, de valahogy az egész iparági szint lejjebb moccant – egy Volvóban régen kábé három kattintással és tekeréssel már anyaméhbe jutottam, ma ez jelentős gépészkedés után érhető el, és akkor sem az anyaméh, inkább egy kövér, puha anyatest méhen kívüli terhessége. Jó, jó, de nem az igazi. Amikor Autobianchi A112-t mentünk vele fotózni Pistával, és egy napja benne ültünk, rám is szólt – „Csik, te még mindig állítgatod a kormányt?” Tényleg, valahogy vagy a szöge stimmelt, vagy a magassága, ha pedig hozzáemeltem az ülést, akkor a szélvédő fölső éle került egy magasságba a szememmel.

Jussunk túl a szokásos kötelező gyakorlaton, mert már alig várom a vezetést: 9,5 milla az autó alapára. Van benne feláras fényszóró-mosó-törlő (70e), betörhetetlen, zajszigetelő dupla oldalüveg (70e – nem is drága), xenon fényszóró (igen jól világít, 190e), alufelnik (175e), bluetooth (90e), meg a csodás gyöngyházfényezés (215e, okvetlenül megéri). A tolatóradar, a sok motoros izé, és kapaszkodjanak meg, még a teljes belső bőrözés is mind ingyenes. Sajnos az anyaga ez a darálékból gyártott bőrfajta, szaga alig (pedig a régebbi Volvók hogy illatoztak...), a tapintása is olyan műanyagos, nem voltam oda tőle. Ja, és az ülésfűtés is ingyenbe' volt, ami szövetülés mellé kívánatos, bőrhöz pedig kötelező extra, és ami a legjobb – kiszállás, a kocsi bezárása, visszaülés után is emlékezett a legutóbbi beállításra. Így, kompletten 10,3 millió forint a kocsi ára. Bérből és fizetésből élőnek elképzelhetetlen összeg, de az igazi vevőkör számára kifejezetten baráti.

Totalcar értékelés - Volvo S80 Momentum 1.6D DRIVe - 2009

109 lóerő és 1,6 tonna küzdelmétől az ember ne várjon sziporkázó meccset – ez az S80-as a nyugisok autója. Viszont soha nem kellemetlen, még csak nem is túl kelletlen. De kizárólag automatával szabad venni.

Népítélet - Volvo S80