Döfi

Próba: Citroën DS3

2010.04.02. 07:55 Módosítva: 2010-04-02 09:25:12
Sosem hittem volna, hogy ilyen eretnek tanokat fogok terjeszteni, de a DS3 tényleg a Mini alternatívája. Még a motorok egy része is megegyezik.

Előre elnézést kell kérnem, ez az iromány ugyanis nem lesz kifejezetten informatív. Papp Tibi járt a DS3 bemutatóján, és gyakorlatilag mindent leírt a kocsiról. Ha szeretné tudni, mennyibe kerül, milyen motorokkal kapható és hányféle színkombinációból választhat, kattintson erre a linkre. Ha beéri egy élménybeszámolóval arról, milyen vezetni a 155 lovas, 1,6-os turbó DS3-at, illetve szeretné tudni, hogy a két zseni – a ralis Bútor Robi és a motoros Talmácsi Gábor – közül ki volt a gyorsabb az esőben a Kakucsringen, olvasson tovább.

Esős reggelen érkeztünk meg a Citroën főhadiszállására, ahol a tesztautókat átvettük. Félnapos túra várt ránk kisebb vetélkedőkkel és némi versenypályás izgalommal tarkítva, nem volt hát mindegy, melyik változatnak a kulcsát nyomják a kezünkbe. Szerencsém volt, pont a legizgalmasabb, a BMW-vel közös fejlesztésű turbómotorral szerelt, 155 lovas modellt kaptam meg. (Mint már Papp Tibi is elmondta, a Miniben ugyanez a motor 30 lóerővel erősebb.)

De a miniség, ami a DS3-ból árad, nem a motornál kezdődik. A parkolóban tiritarka autókavalkád fogadott, mindenféle színű kasztni mindenféle színű tetővel és műszerfallal. Volt köztük, amelyik embertelen jól nézett ki, volt egy-két ízléstelen is, de a lényeg, hogy jól látszott, milyen sokféle tud lenni a DS3, ha a vevőnek van fantáziája.

A mi kocsink volt a legszebb: fekete lopakodó fehér tetővel és oldalsó visszapillantó tükrökkel és szintén vakítóan fehér, vagány, sportos alufelnikkel, meg szép dupla krómozott kipufogóval. A DS3-ról az Apple termékek jutottak eszembe, amelyeket használati értéküktől függetlenül, akár kikapcsolt állapotban is jó kézbe venni, jó őket tutujgatni. Nos, a DS3 pont ilyen.

Gyorsan beraktam a hátizsákom a csomagtartóba, mely egyáltalán nem kicsi – Papp Tibi pontosan leírta, mekkora – és nekiálltam lefotózni az utasteret. Volt mire kattintani, mind színek, mind formák tekintetében kitettek magukért az alkotók.

Gyönyörűek a sötét és világos bőrből varrott ülések – mint később kiderült, az oldaltartásuk is jó, sőt még kényelmesek is. A műszerfal izgalmas, pedig valójában nincs benne semmi különös: a formája kissé rendhagyó és lefényezték gyöngyház fehérre, ennyi. Ez azonban épp elég, hogy az emberben megmásíthatatlanul megfogalmazódjon a gondolat: a Citroën DS3 a Mini alternatívája, mese nincs. Csak olcsóbb.