Azt hitted, Golf?

Használtteszt: Volkswagen Polo 1.4 16V Comfortline

2010.04.12. 09:08 Módosítva: 2010-04-12 11:59:21
Galériák (1)

Adatlap Volkswagen Polo Comfortline - 2002

  • 1390 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 75 LE @ 5000 rpm
  • 126 Nm @ 3800 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.9 másodperc
  • Végsebesség:
    172 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.2 l/100km
Már a német ipar sem a régi? A Polót Szlovákiában gyártották, és erősen átlagos megbízhatóságú darab – azaz rosszabb a német átlagnál. Bár, ha minden klappol, kellemes vele az élet, ha előtte pár dolgot nagyon megnéztünk.

Amikor a negyedik Polo megjelent, mindenki elismerően csettintett: ejha! Igaz, nem a formája miatt, mert az olyan, amilyen. Akkoriban talán még védhető volt a pápaszemes E-Merci nyomán a dupla kereklámpa, de ma már teljesen érthetetlen, miért ilyen lett a kis VW orra. Úgy voltak vele, hogy negyedik Polo-generációnak jó lesz, de aztán 2005 második felében egy jól irányzott facelifttel eltüntették az orráról.

Igazából mindegy is volt. A Polóban mindenki szereti a Golfot felismerni, ami a négyes Golfig nagyjából meg is állta a helyét, egyszerűen mert ennyire egyszerű alapkonstrukció mindkettő. Aztán az ötödik Golf alá már rendesebb futómű került – és ő lett a kis Passat.

Átkozottul érdekelt, hogy milyen lehet ez a Polo használtan, mert új autónak elég jó volt, ha az ember rendes motort választott hozzá. Normálisan el lehet férni benne, bár, ha bármilyen irányban extrémek a méreteink, már kicsi az ülés. Ám jól beállítható, a kormányt tengelyirányban is lehet ráncigálni, nem csak le-fel, úgy, hogy közben az ülés is emelhető-süllyeszthető. Azaz, az elsődleges júzer interfész egész jó.

Az Autocityben kinézett Polo esetében nem is értettem, miért csak ennyi: olcsóbb volt picivel 1,2 milliónál. Pedig, egész tűrhetően nézett ki, 2002. végi gyártással, szervizkönyvvel, valamivel százezer kilométeren túl. Szerencsére elég jó idő volt hozzá, hogy hamar leessen a tantusz. Nem volt benne klíma. Alapigazság, hogy még akkor is kell egy kocsiba, ha allergiás vagy rá, mert különben ember meg nem veszi. Még a klímaallergiás sem, hisz utána hogy a fenében adná el?!

Amúgy a Polo esetében nem árt figyelmesen böngészni a hirdetéseket, mert a jóárasítás során a szervokormányt és a blokkolásgátót is likvidálták. (Bár, a rossz nyelvek szerint az ilyen példányokban azzal mérsékelték a fékek blokkolási hajlamát, hogy azok alig fogtak.) Igaz, a Polo kicsontozásakor nem merészkedtek olyan mélyre, mint a Skoda Fabia alapmodelljeinél, de azért 2002 után a kisautók között ez durvának számított, amikor egy Renault Clio II-t évekkel előtte jobban felszerelten adtak.

A kinézett példány egy Comfortline, mégis zsúfolásig tömték a műszerfalát vakkapcsolókkal, és jót röhögtünk Winklerrel, hogy még vak-pohártartó is volt benne. Így jött ki szimmetrikusra a középkonzol formája. (Ez a könnyzacskós facelift során kártyatartó hasadékokká nemesült.) Sőt, a valódi italtartó is átment vakba, mert beszorult. A környékén jól látszik, hogy valaki próbálta kifeszegetni egy éles tárggyal, de csak a műanyagot sikerült szétbarmolnia.

Újabb jelzés a kazettás magnó (Beta): a VW-nél tényleg a szarrágás nagymesterei lövik be a specifikációt, igaz, legalább elöl villanyablakok voltak. És kérem, hátul, középen statikus öv van, mint egy ős-Swiftben! Nem mintha ott bárki is elférne, de hadd hivatkozzak a francia konkurenciára ismét. Ott sem fért el senki, mégis futotta automata övre, középső fejtámaszra, kikapcsolható légzsákokra és hasonló biztonsági fícsörökre.

Mégis, az egész autó valahogy úgy van kitalálva, hogy az embert magával ragadja a németminőség-fíling. Hiába érezni hét-nyolc évesen, hogy a műanyagok többsége csak jónak látszott új korában. Viszont a műszerfal teteje valóban kellemes anyagból készült és nem kong az egész, mint ma szinte az összes kisautóban. A tetőkapaszkodók csillapítva mennek vissza a helyükre, a külső tükrök fűthetők, a belső világítás normális, az ablaktörlő sebessége több fokozatban állítható. Vagyis elég kellemes a minőség-felszereltség-spórolásérzet háromszög, mindenből ad annyit, amennyit egy laikus kíván. Pláne így, hogy a kormány közepéből a VW-embléma néz vissza.

Azonban van néhány tévhit a magyar piacon. Például a használt Polót sokan nem sorolják a cégautókasztba, mintha csak az összes vállalat kizárólag Focusokat meg Astrákat használna. Hát kérem, a Polo lehet a legmegátalkodottabb, legjobban széttiport, legjobban visszapörgetett ex-flottajármű. Mert ilyet általában azok a vállalatok vettek, ahol a Passatok a nagykocsik – csakhogy a Polo volt a mindenes, kulcsos autó. Amit mindenki használt. Tehát érdemes alaposan megnézni, mit vesz az ember.

A másik tévhit, hogy ez vérbeli német autó. A Népítélet mást mond: a Polo negyedik generációjának értékeléseiből cirka tizenhét oldalas a lista, ebből három és fél oldalt tesznek ki az elégedetlennek mondható tulajok/használók ítéletei. Ez nem kevés. A VW márka átlaga a valaha gyártott autóira 7,9 pont, ezé a Polóé csak 7,2, azaz a márkán belül alulteljesít.

Mi ebből a tanulság? Hogy tilos megvenni ezt a Polót? Á dehogy. Remek kis gép. Csak alaposabban át kell nézni, és meg kell találni a megfelelő eladót. Lapozzon, kiderül, hogyan!

Népítélet - Volkswagen Polo