Bemutató: Alfa Romeo Giulietta

A válság virágai

2010.04.14. 09:56
Baloccóban, a Fiat saját tesztpályályán próbáltuk ki a 147-es utódját, a Giuliettát. Van dízel és benzines, sőt, rögtön kihoztak egy 235 lovas sportváltozatot is.

A válság miatt sokan váltottak alsó-középkategóriás autóra. Egyesek nagyobb autójukat cserélték le, mások egy nagyból és egy kicsiből gyúrtak össze egy közepeset, a lényeg, hogy a Golf-kategóriás kocsik után nőtt az érdeklődés a válság óta. A hagyománytiszteleten túl talán ez is szerepet játszott abban, hogy a 147-es utódja ilyen szépen csengő nevet kapott.

A név azonban csak apróság ahhoz képest, mi minden történt a kis Alfával. A 147-est úgy, ahogy van, elfelejthetjük, a Giuliettának új a padlólemeze és hosszabb a tengelytávja, új a futóműve, a műszerfala, egyszóval nemcsak a neve különbözik az elődétől; ez egy teljesen új autó.

Bár valamicskét nőtt ugyan, a tömege megannyi új, könnyebb alkatrész miatt nem változott. A sajtótájékoztatón nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a fejünkbe verjék, a nagyobb tengelytáv miatt mennyivel több lett a hely az utastérben. Nos, én nem ültem a 147-esben, így csak annyit mondhatok a Giuliettában a kategória többi képviselőjéhez képest egyáltalán nem nagy a hátsó lábtér, egy 185 centis férfinak már úgy kell bepréselni magát saját maga mögé, és a kocsi sportos vonalai miatt hátul a fejtér is igen szűkös. A csomagtartó mérete átlagos, 350 liter.

Használati értékét tekintve tehát kizárt, hogy a Giulietta kategóriaelső lesz, viszont pont ugyanilyen egyértelmű az is, hogy ennél szebb, dinamikusabb dizájnt, ennél szerethetőbb, szívet melengetőbb formavilágot nem találunk semelyik riválisnál sem.

Az eleje megosztotta az újságíró kollégákat. Volt, aki bumfordinak, kicsit elnagyoltnak látta, nekem azonban nagyon tetszett. Jól mutat a sok domborítás a motorháztetőn, gyönyörű a két lámpa különös tekintettel a kicsiny négyzetekből kirakott ledsorra. A Giulietta orra sportos és elegáns, írnám, ha nem hánynék sugárban az autós újságírói közhelyektől; maradjunk inkább annyiban, hogy álomszép.

Nincs olyan szög, ahonnan megtörne a varázs, és ha valamiért, hát ezért felnézhetünk az Alfa Romeóra. Sehol nem tettek kompromisszumot, radikálisan lecsapták a tetővonalat is, nem foglalkoztak vele, hogy bent valamivel kevesebb lesz a fejtér, így néz ki jól és kész. Teljesen igazuk van. Biztosan sok vevőt elveszítenek majd emiatt, de legalább annyit nyernek is, biztos vagyok benne.

Ami a Giulietta fenekét illeti, itt már nem volt vita, ez mindenkinek tetszett tekintet nélkül korra, nemre és vallásra. Ezen a fotón jól látszik a féklámpa spirálja, ami egyrészt jópofa, másrészt összetéveszthetetlenné teszi a Giuliettát még éjszaka is.

Azt mondanom sem kell, hogy az utastér – ahogy azt az Alfa Romeótól megszokhattuk - különlegesen szép. A rádió sajnos kilóg a sorból, egyszerű, fekete műanyag, ezt leszámítva azonban az utolsó gombocskától a műszerfalon és a váltón át a kormányig meg az ülésekig minden osztályon felüli.