Starsky zokogna

Teszt: Chevrolet Camaro SS

2010.06.02. 06:52 Módosítva: 2010-06-02 11:02:10
A Camaro a megtestesült amerikai álom, vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem, köztes út nincs. A 6,2 literes V8-as hangja és ereje káprázatos, a retró dizájn fenomenális, de vajon mit lehet kezdeni Európában egy ilyen fura szerzettel?

Nincs bajom az amerikai autókkal, de nem is vagyok oda értük. Túlméretezett kasztnik és motorok, borzalmas minőségű utastér meg nagy fogyasztás – ilyen gondolatok jutnak az eszembe, mikor nagy ritkán egy-egy ismerősöm megkérdezi, vegyen-e Buickot vagy Mercuryt. A Camaro azonban különleges darab, ha lenne egy ilyen autóm, és valaki arra lenne kíváncsi, mennyit eszik és lehet-e vele rendesen parkolni a belvárosban, tök hülyének nézném.

Hát nem teljesen mindegy, amikor ránézel és azonnal sírva fakadsz, annyira szép? Ha befordul a sarkon, szinte azt várod, hogy Paul Michael Glaser kacsint rád a volán mögül. A Camaro a leghitelesebb képviselője egy életérzésnek, melyet eddig csak a filmekből ismertem; mintha a legendás Pontiac GTO vagy a Dodge Charger lelke éledt volna újra.

Hihetetlen, milyen nagy ez a gép: 4836 mm hosszú, 1918 mm széles és majdnem 1,8 tonna, vagyis a számok nem éppen sportkocsira, sokkal inkább granturizmóra utalnak. A Camaro nagyjából akkora, mint egy Ötös BMW s ez minden szögből látszik rajta, illetve akkor is érződik, amikor vezetjük. A dizájn mégsem limuzinos, épp ellenkezőleg, merész és vagány, helyenként sportos, de csak annyira, hogy ne törje meg a történet hitelességét. A Camaro elsősorban amerikai, másodsorban vagány, harmadsorban sportos és csak negyedsorban granturizmó.

Oldalakon keresztül dicsérhetném a formatervezőket meg a kocsi arányait, ehelyett azonban inkább kiemelnék néhány részletet. Egyik kedvencem a kör alakban világító helyzetjelző, mely – ha lehet – még félelmetesebbé teszi a kocsi amúgy is kíméletlen orr-részét, de a legjobb a kamu kopoltyúk felett húzódó hátsó sárvédő íve. Ilyen szexin domborodó formák láttán azonnal menthetetlenül megzavarodik a férfiember.

Aztán beülünk és nevetünk. Nem mondanám, hogy proli az utastér, de messze nem olyan igényes munka, mint a karosszéria. Amíg kívül minden illesztés tökéletes, belül kisebb-nagyobb hézagokat fedezhetünk fel a rossz minőségű műanyag elemek között. A középkonzol akkor jár a legjobban, ha spártainak nevezem, az üléseket borító bőr minősége közepes, ahogy a varrás sem a legszebb munka, amit eddig láttam. A műszeregység egyszerű, de a színei miatt jópofa, a váltó karja azonban buflák és a kormány is nagyon fura alakú, bár azt el kell ismerni, hogy a tapintása rendben van.

Népítélet - Chevrolet Usa Camaro 2009 SS Automatic