Plasztikbomba

Teszt: Chevrolet Corvette C4 – 1991

2010.06.04. 08:02
Galériák (1)
Tim Burton túlcifrázta. Lehet, hogy szigorúan nézett ki az 1989-es Batmobil, de sokat spórolhatott volna, ha bemegy az első Chevrolet kereskedésbe, és kihoz egy Corvette-et.

Európai gyerekszemmel minden megvan egy Corvette-ben, amit sportkocsitól elvárhat egy kisiskolás: lapos (1190 mm), széles (1800 mm), hosszú (4480 mm). Van két ajtaja – se több, se kevesebb. Pislogós lámpa, amitől gonosz lesz az arca. Nagy kerekek és brummogós kipufogó. Európai felnőtt szemmel már kell néhányat pislogni, hogy értelmezni tudjuk a látványt és a koncepciót, ami mögötte van. Megszoktuk, hogy ami Amerikából jött, és gyors autónak épült, az nagy és szögletes.

Esetleg tele van krómmal és mindenféle szárnyakkal. Talán repülőkkel, rakétákkal. Flash Gordon négy keréken. Belül pedig mindegyikben ott a nagyi kényelmes bőr ülőgarnitúrája, hogy a száguldani vágyó sofőrt (ne) tartsa a kanyarban. Ezzel nincs is baj, ezt szoktuk meg, ezt szeretjük. Én legalábbis biztosan. Ebbe a képbe viszont sehogy sem fér egy Corvette. Nehéz szavakba önteni, de furcsa kettősség van benne. Egyszerre nagyon amerikai és annak ellenkezője.

Ahogy az előttem álló autóra nézek, akaratlanul is Porsche 944, Mazda RX-7 vagy Nissan 300ZX ugrik be. Nem is csoda, hisz' a nyolcvanas években ez a három sportkocsi tört a 15 éves korára megkopott fényű Corvette C3 trónjára. A GM nem hagyhatta, hogy 30 év után holmi japán vagy német elbitorolja az „Amerika sportkocsija” címet. Az 1984-ben megjelent negyedik generációs Corvette testesített meg mindent, amit a GM mérnökei a modernizácó zászlaját lobogtatva ki tudtak magukból préselni. Az eredmény sok szempontból lenyűgöző volt.

A kor divatjának megfelelő sportkocsireceptet megfűszerezték a semmiképpen sem titkos, mégis utánozhatatlan hozzávalóval, az amerikai V8-cal. Ez az a pont, ahol a német–japán inváziós hadak veszítettek, és a GM-flotta könnyű, gyors korvett típusú hadihajója győztesen lobogtatta a csillagos-sávos lobogót. Míg az első három generációra tökéletesen illik Myron Scott-tól, a ládaderbik atyjától származó 'Corvette' elnevezés, a C4 tökéletesen harmonikus formájához nem. A negyedik generáció nem hadihajó, hanem vadászgép, és punktum. Talán Batmobil.

Myron Scott (1907–1998)

Kevesen mondhatják el, hogy két legenda születésében is benne volt a kezük. 1933-ban az ohiói születésű Myron Scott amerikai fotóriporter csodálattal figyelte, amint két fiú versenyzett egy-egy fadobozból készült „autóval”. A látvány nagyon megtetszett neki, megkérte a két fiút, hogy hívják oda a többi környékbeli srácot, hogy lefotózza a versenyüket. A koncepció annyira elnyerte a tetszését, hogy a Burkat Hillben megszervezte Amerika első ládaderbijét, közel 300 versenyzővel és 40 000 nézővel. 1935-ben a Chevrolet lett az addigra országosra nőtt bajnokság hivatalos támogatója.

Cikkünk témájára visszatérve, az 1953-ban bemutatott C1 elnevezése komoly fejtörést jelentett a Chevrolet-nek, több száz tervet dobtak vissza. Akkoriban Myron Scott a cég PR részlegén dolgozott, így ő is elküldte pályázatát. A nyertes ‘Corvette' elnevezésre a következő magyarázatot adta:

C-vel kezdődött, ami olyan könnyen pördül le a nyelven, és jól tükrözte a világháború korvett hadihajói iránt érzett rajongását. Bár a Corvette-rajongók között komoly tisztelet övezi, saját bevallása szerint nem a név, hanem a forma adta el az autót. 1971-ben vonult vissza.