A Panda, és általában az olasz kiskocsi imádható, és minél minimalistább, annál inkább. Igazi kemény legény, már ami a belső műanyagokat illeti, tán egy komolyabb fúrókalapács tudna a műszerfalban kárt tenni. A szellőzőrostélyok a szokásos olasz kürtők, nem törnek ki a fogai, ezért sem tűnik leharcoltnak a kocsi. Egyedül a két első ülés közötti kardánbokszocska van rossz állapotban, ez tényleg gyenge anyagból van – a kárpitok kitisztítva szépek, olyanok, mint az új. Vagy az olasz textilipar képes csodákra, vagy tényleg csak 65 ezer van az autóban.

A Pandán egyébként elöregedett téli gumik vannak, ez jelzi, hogy mely évszakban kerülhetett mostani helyére – ami magyarázatot ad a teljesen lemerült akkura is. Ha használt autóról van szó, illik a gumikat megnézni, mert máris egy harminc-negyvenezres beruházással kezdődik a közös élet, ami az eredetvizsga-átírás-új forgalmi költségei mellet fáj.

Ami a külső sérüléseket illeti, komoly törés nyoma nem látszik az autón, de a bal első sárvédőt egyszer kicsit meggyűrték, majd valahogy visszahajlítgatták, és lefújták valamilyen más piros árnyalattal. Ez nyilván zavarna egy maximalistát, mivel a színeltérés, amit az én színlátásommal is észrevesz az ember, tényleg feltűnő. Meg a beázó oldalidex is.

Menet közben az embert hamar elkapja a Panda-hevület, a váltó kéznél, a kormány könnyű, és a dízelt pörgetve gyorsul is rendesen. Nem vibrál, hiszen kicsi, a nagyvonalú kerekítéssel 1,3-asként árult 1248 köbcis gép. Ez a méret a Pandához optimális, a 70 lóerős verziónál nem bántó alul az erőtlenség, persze fent sincs hegyomlás. Városban jól el lehet vele szaladgálni, országúton, pályán elmegy, bár itt már nem ad olyan nagy biztonságérzetet a kicsit billegő, magas doboz. Mégis, van valami varázsa, amit szeret az ember, kivéve a németes izoláltságot imádók. A fékje határozottan jó, a rugózása megfelel a rossz útjainkra, viszont a kopogó bal toronycsapágy jelzi, hogy mindent azért nem bír ki.

A Népítéletben megnéztem, mit írnak a tulajok, és kiderült, hogy a 88 értékelés alapján 8,24-es átlagával jobb például a Toyota Avensis első két generációjánál, de még az aktuális Yarisnál is. Úgy, hogy ebben az átlagban a kényelemre vonatkozó értékelés is benne van, amiben eleve hendikeppel indul. Szokásom az ítéleteket sorba állítani, hogy hányan adtak neki egy csillagos osztályzatot – igazi ritkaság, egyetlen egy ilyen volt. Gondoltam, elolvasom, mert az a címe, hogy: Rakéta. Ehhez képest dicséri, négy litert fogyaszt, jól gyorsul és kevés a fenntartási költsége, de valamiért a Mennyire szerette pontra egyest kapott. Na mindegy, a lényeg: négy csillagnál kevesebbet csak hat Panda kapott. És ez kérem, egy Fiat! Ezt is megértük. Igaz, Winklernek valami nőismerőse mesélte, hogy az ő Pandájában valami úgy szétesett az első futóműben, hogy 280 ezer forint volt a javítás abban a márkaszervizben, ahol a testvére a tulaj.

Ami a Panda dízelségét illeti, el lehet vele járkálni 4-5,5 literrel, még csak nem is nyers, nem is megy rosszul, de én nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá. A dízel mindig az első tulajnak olcsó, de amikor a turbó vagy az injektorok kilehelik a lelküket, óriási tőkeinjekciókat kezd igényelni a mozgásban tartása, ha pedig részecskeszűrő is van (2006-tól lehet), akkor pláne. Vagyis egy állapotvizsgálat kötelező. Igaz, a Pandánál legalább nincs taxiveszély, legfeljebb céges futkosójárműnek használják, főleg a kétüléses Vant. Amúgy városra bőven elég az 1,1-es benzinmotor, ami valamilyen csoda folytán kellemesen vezethető alacsony fordulaton is, sőt, szinte megmakacsolja magát, ha szétforgatják. Városban semmivel sem jobb az 1,2-es, de aki már néha vidékre menne, mégis inkább ezt válassza. Az élményautók csúcsa, a mindenki által imádott 100HP meglehetősen ritka, sajnos. Bizony, tonna alatt ennyi erő is elég az olaszos élményautózáshoz, ez a Panda jobb, mint az 500-as ugyanezzel az 1,4-es motorral. A hirdetések szövegét böngészve érdemes arra odafigyelni, hogy van-e szervo a kis benzinesekben, a legolcsóbbakban ugyanis megeshet, hogy nincs. Ez a fotóról is kiszűrhető, a vészvillogó mellett nincs ott a tangabugyi-gomb.

Az ilyen fekete lökhárítós, szervótlan, fedetlen kesztyűtartójú, egylégzsákos kis benzines Pandák már 800 ezer alatt megkaphatók, főleg a 2003 környéki, első évjáratok, ezekből a közepes, szervós verziók 900 ezer táján indulnak, szerintem itt érdemes keresgélni. A dízelek viszont nincsenek 1,1 millió alatt – de ezeknél legalább nem kell a szervótlanságtól tartani. A hegyi emberek feleségének lopakodója, a Panda 4x4 másfél milliótól jelenik meg a használtpiacon.

Hogy kéne-e? Ha kifejezetten városi autót keresnék, akkor igen, de családi használatra már mást választanék, akkor is, ha csak ennyi pénzem lenne. Mindenesetre kellemes meglepetés a tartóssága, és az, bár egy hétéves típusról merészség lenne kijelenteni, hogy elpusztíthatatlan. Az viszont nem tűnik túlzásnak, hogy extra odafigyelés nélkül meg szabad venni. Persze csak azoknak, akik beférnek.