Mérföldkő: masszív, fehér, áll
Használtteszt – Opel Corsa 1.2 Ecotec Easytronic 2003
Talán a feleségem nem így látja, de elég sokat teszek azért, hogy megszerettessem vele az autózást. Karottához képest azonban a fasorban sem vagyok, aki egészen meredek ötletekkel igyekszik az automobilizmus irányába terelgetni a nejét. Például autókat vásárolgat neki.
Biztos emlékeznek még, ennek első lépéseként kapta Dia a Volvo 480 Turbót, amit annak idején kipróbáltunk. Sajnos, az autó, kétségtelen kisugárzása ellenére sem szerettette meg vele az autóvezetést, mennie kellett. Ennek a folyamatnak a következő mérföldköve az Easytronic váltós, 1,2-es, benzines Corsa.
És mint minden mérföldkő, ez is többnyire az út szélén áll, csak picivel koszosabb.
A 2003-as Corsa fényképeken látható állapotát csak hosszas suvickolás után sikerült elérni. Nem tudom, például mekkora madarak repkedhetnek a környéken, de az autón látható madárürülék-minták alapján strucc méretűekre tippelnék. Van minden más is az Opelen, ami lehullhat egy fáról, mint levél, virág, termés, bagoly-böfi, satöbbi.
A Corsa tehát egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem jár vele az imádott nő. Ehelyett inkább hozzáment Gáborhoz. Mindenesetre Karotta szélsőséges autóvásárlási szokásai remek lehetőséget adnak mindenféle használt autó kipróbálására, mert az autóparkja a legváratlanabb irányokba bővül, mint egy amőba.
A Corsa-vásárlás semmiképp sem lehetett autóbuzéria, netán főhajtás egy remek formaterv előtt. A 480-asnál még az ablakmosó-fúvókát külön dizájnolták az autóhoz. Ha mindenáron párhuzamot keresünk, akkor a Corsáról azt mondhatjuk: az autó formatervében legalább annyi az ötlet, mint egy ablakmosó fúvókáéban. Van egy alapforma, amire rajzoltak ajtókat, ablakokat, lámpákat és emblémát.
Ennyi a lényeg, meg az, hogy ne legyen visszataszító. Tényleg nem az, emészthető minden porcikája. Úgy tűnik, hogy a lemezek rendes korrózióvédelmet kaphattak, mert a javítatlan parkolási sérüléseknél sem futotta meg őket a rozsda.
Belül viszont agyhalál: a sötétszürke létező összes árnyalata, tartós, kemény műanyagokból és strapabíró szövetből. Középen a szokásos Opel-kijelző, a dátummal és a hőmérséklettel, ha a rádiós magnót kikapcsoljuk. Gondolom, erre is majd lassú pixelhalál vár, de hétévesen még túl fiatal az ilyesmihez.
Bármennyire nem guszta egy ilyen ipari jellegű belső, a Corsa utastere a takarítás után újszerű. Igaz, csak 32 ezer kilométer van benne, ami ellentmond a magyarok évi autózási mennyiségeiről alkotott elméleteimnek. Ez kevesebb, mint évi ötezer. Hiába, kiskocsi, néhány magánvásárló csak vasár- és ünnepnapokon tolja ki a garázsból, nem tudom, miért is vette. Mindenesetre hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy az ilyen embereknek jó egészséget kívánjak, és azt, hogy Isten tartsa meg jó szokásukat. Nekünk, tipikus használtautó-vásárlóknak úgy kellenek az ex-autóik, mint egy falat kenyér.
A Comfort név elsőre túlzásnak tűnik, pedig van lejjebb a skálán. Ebben van két elektromos ablakemelő, meg távirányítós központi zár, ABS, szervokormány, két légzsák, aktív fejtámasz. Sőt, ha figyelünk, kiderül, hogy még a vezetőülés magassága is szabályozható, ahogy a kormány is, le-föl. És a hátsó támla osztott, ha valaki szeretné a csomagtartót néha megnagyobbítani, igaz, az ülőpad már egyben van. A rendes támladöntéshez ezt fel kellene nyitni, tehát csak részben jó a megoldás. Viszont a hátsó támlák dőlésszöge állítható.
Az már más kérdés, hogy minek. Gyakorlatilag alaphelyzetben is annyira függőleges, hogy nem hiszem, bárki még közelebb szeretne kerülni a derékszöghöz. Viszont tény, hogy a hátsó ülésen el lehet férni ebben a feszes testhelyzetben. Magam mögött semmi gond nem volt a térdemmel, igaz, én nem félig fekvő testhelyzetben vezetek, ahogy sokan. Viszont azt kétlem, hogy a gyerek ne rugdosná szét a támlát, amint a lába kezd kilógni a gyerekülésből.
Elöl még kevesebb a kompromisszum, teljesen normális az ülés, és jól be is állítható, ha lenne még deréktámasz is, azt mondanám, hogy hosszabb távon is elviselhető. A kormány elég vaskos, sajnos a dudagombok a két felső küllőn vannak, ami nem az igazi. Amúgy az Opel 90-es évek végi kapcsoló- és gombarzenáljából kapunk mintakollekciót.
Szinte bokamagasságban található viszont az a kar, amiért szerintem Karotta ezt az autót pécézte ki: az Easytronic váltóé. Vagyis, itt nem kell váltani? Tényleg? És ez hervasztó, vagy jó dolog? Lapozzon!
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
