Mini Countryman Cooper S ALL4

Kicsi, de legalább jó nagy

2010. augusztus 3., kedd 07:08 |
A lányok és fiúk, akik Minit vettek, a cuki, de korrekt autóval egyediségüket, fiatalos és trendi életszemléletüket hangsúlyozzák. Ezt sugallja nekik a marketing: különbnek mutatják magukat az unalmas átlagnál, így növelve esélyüket a párválasztás és szaporodás terén. Mivel a Mini jó tárgy, sokaknak feltehetőleg jól sikerült az önreklám, aminek eredménye férj, feleség és gömbölyödő has.

Ám a pulyát és a hozzá tartozó kramancot valahova tenni kell. Babakocsi, pelenka, utazóágy, ruhácska, rugdalózó, cumisüveg – sok helyet foglalnak. Ilyen a felnőtté válás, az évek számával nő a helyigény. Az új Countryman erre kínál megoldást: nem kombi BMW-be akarja átültetni a fiatal családokat, hanem a Minit maximalizálja.

Ez a márka negyedik modellje és első négyajtósa. Issigonis csontjai feltehetőleg úgy köröznek, mintha részecskegyorsítóban lennének sír helyett, de ez az embereket nem érdekli: a tömött, vaskos formát mindenki megnézi. Akármerre jártunk vele, odajöttek és bámulták, a lakosság kifejezetten jól fogadta a hétmérföldes csizmává hizlalt bakancsformát.

Messziről egyáltalán nem tűnik ekkorának. Megőrizte az eredeti kisautó genetikai állományát - annak ellenére, hogy nagyjából a duplája  lett. Mérete akkor válik mellbevágóvá, mikor először látjuk meg a seggét egy Opel Omega kombi mellett – a régi nagyautó gizda vacaknak tűnik a Mini mellett. Nonszensz, de vicces.

A tervezők ügyeltek, hogy apró édibédinek tűnjön a Countryman. A buci lámpák szelíddé teszik, a fekete kerékjárati ívek pedig játékautóvá, pedig ez teljes értékű négyszemélyes, akkora, mint egy VW Golf. Felármentesen választható hozzá a három embernek való hátsó pad is, de ha a két gyerek közé nem préselnénk be a nagymamát, sokkal jobban mutat a két külön ülés.

Az első lámpák helye igazán vicces: ha felnyitjuk a motorháztetőt, nagy lyukak maradnak a lemezben – simán bedughatjuk a fejünket. A hűtőrács viszont sokkal nagyobb autót idéz, formája egyértelműen az Aston Martinéra emlékeztet.

A kerék fölé rézsútosan beépített fekete sáv ügyesen választja el az orrot a testtől: a megoldás egyértelműen az eredeti, 1958-ban megtervezett kisautót idézi. A Countryman oldala szintén az optikai kicsinyítés jegyében született. Az ablakok alatt hasasodó karosszéria másolja Issigonis íveit – csak akkor kezdjük elhinni a valós méreteket, amikor beülünk előre, majd hátulra. Nincs szükség kucorgásra.

Az optikai trükközés helyenként már vicces. A 350 literes csomagtér ajtajára akkora emblémát tettek, hogy nagyaraszra tartott ujjakkal sem értem el a csücskeit. A fekete alapú körbe írt Mini felirat legalább nem céltalan: benyomva kilincsként funkcionál, így nyílik a fenék. Az üléseket lehajtva egyébként 1170 literes teret kapunk – nem rossz, ha a cuki gyerekágyat kell hazacígölni az Ikeából.

Na de lehet vele csapatni? Lapozzanak, kiderül!

A beltér jól összerakott, de a műanyagok minőségétől nem estem hasra. Igaz, a műszerfal kopogtatása tipikus újságírónyavalya, de szemre is találni nem odavaló felületeket. Persze nem tragikus, a Dacia Duster-esek a bokájukat csapnák össze az ilyen plasztikért, de egy, a BMW által birtokolt és árazott divatmárkába azért szebbet kívánnék.

A beépített, csillagkapunak álcázott központi műszer azoknak szól, akik csak úgy belebambulnak a kocsiba: jól néz ki, ötletes a sebességmérő peremen futó mutatója és a közepébe ágyazott navigáció. Én jobban örülök, ha a többi vezető nem a kocsi közepét, hanem az utat nézi – ugyan a kormány mögé is szereltek egy fordulatszámmérőt, alá meg egy apró digitális sebességkijelzőt, de azon elveszik az információ. Okosabb és trendibb lett volna kiváltani a BMW-nél rendszeresített Head Up Displayjel.

A belső tükörhöz és a jól kapcsolható, hatfokozatú váltó karja elé épített kapcsolósort a repülőgépekéhez hasonló karima védi; semmire sem jó, de vagány. Az ilyen ötletes apróságokban jók a cég tervezői – a kézifék is az utasszállítók gázkarját idézi. A kardánalagút tetejére sínrendszert szereltek, amin különböző kellékeket mozgathatunk: napszemüvegtartó, telefondokkoló, pohártartó vándorolhat a két üléssor között.

Az S ALL4-hoz alapból jár a sportülés. Az oldaltartás remek, az ülőlap kényelmes, ha nincs a zsebünkben tömött brifkó; a fesztelen vezetéshez nekem ki kellett raknom. A testtartás kicsit hokedlis, aránylag magasan ülünk, ami a crossover koncepció velejárója.

A dinamikus ifjúság délibábjához tartozik az iPhone-mánia is. Naná, hogy minden tesztautóhoz járt egy, amit a könyöklő alatti dokkoló fogadott be. Akár kedvenc webrádiómhoz is csatlakozhattam volna – a Harman/Kardon rendszer nem szól rosszul, de az alapértelmezett beállítással bizony szöszölni kell, hogy a mesterségesen felturbózott basszus finomodjon.

Nem csak a mély hangok tartománya turbózott: az 1,6-os négyhengeres is jól ismert a kettős megfúvású, twinscroll feltöltővel. A 184 lovas, direkt befecskendezéses motor ugyanaz, amit a sima Cooper S-ben megismertünk, egy kivétellel: ez már változó, Valvetronic szelepvezérlést kapott, ami ebben a kombinációban (turbómotor, direktbefecskendezés) igazi újdonság a piacon. Így az EURO V-ös norma teljesítése sem okoz gondot neki. Az abban imádott virgoncság sajnos itt tompább: a plusztömeg és az állandó négykerék-hajtás lefölözi a motorerőt, pedig a MacPherson rugóstagok, a kovácsolt nyomtávrudak, a többlengőkaros futómű, valamint az elektromechanikus kormányzás többet is bírnának.

A legnagyobb Mini kormányzása direkt, kisautószerű. Kiszámítható viselkedésével jó pajti a Countryman, viszont ha a menetstabilizálót kikapcsoljuk, a személyautó életteli crossoverré változik. Közúton inkább alulkormányozott, de az aszfaltot elhagyva megcsillan a remény: az elektromágneses központi differenciálmű, ha kell, akár az erő száz százalékát hátraküldi. Nem is lehet idegen a Mininek a murva, 2011-től WRC versenyváltozatot készítenek belőle.

Három benzinmotorral – 98, 122 és 184 lóerő – és két dízellel – 90 és 112 lóerő – indul be a forgalmazás. A sima kétkerék-hajtáshoz a gyengébbek is megfelelnek majd, de az ALL4-nak a legerősebb S motor jár. Alul egy kicsit ez is élettelen, meg kell pörgetni, hogy igazán meginduljon. Az autó még kétszáz körül is kifejezetten stabil, nem érezni a magasabb súlypont miatti támolygást.

A legolcsóbb Countryman 98 lovas, a nem összkerekes verzió 6,129 millióba kerül, míg a tesztelt Cooper S ALL4 ájfónokosság nélkül 8,468-ba. Egy hasonlóan kistafírozott 4x4-es Skoda Yetit 1,8-as benzinessel odaadnak 6,539 millióért, de teszkógazdaságosban utazóknak ott a filléres Dacia Duster is; annak a legdrágább verziójáért csak négy és felet kérnek.

Persze a cseh vagy a román autó presztízse nem hasonlítható össze a BMW ágyasaként ismert Miniével. Akárcsak a kistesók, a Countryman is divatcikk, amelynek vásárlásakor nem a forma kedvéért belegyömöszölt praktikum vagy a valós képességek a döntőek. Ezt a cukiság faktorért kell megvenni. Lesz, akinek megéri.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

fékbetét készlet, tárcsafék
MINI MINI COUNTRYMAN Cooper D Ferdehátú 2011-2013
11658 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
MINI MINI CLUBMAN Cooper S Kombi 2010-2013
21316 Ft
vízszivattyú
MINI MINI Roadster John Cooper Works Kabrió 2012-2013
18458 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

The man who stood up
Alex Zanardi is an inspiration to everyone.