Mini Countryman Cooper S ALL4

Kicsi, de legalább jó nagy

2010. augusztus 3., kedd 07:08 |
A lányok és fiúk, akik Minit vettek, a cuki, de korrekt autóval egyediségüket, fiatalos és trendi életszemléletüket hangsúlyozzák. Ezt sugallja nekik a marketing: különbnek mutatják magukat az unalmas átlagnál, így növelve esélyüket a párválasztás és szaporodás terén. Mivel a Mini jó tárgy, sokaknak feltehetőleg jól sikerült az önreklám, aminek eredménye férj, feleség és gömbölyödő has.

Ám a pulyát és a hozzá tartozó kramancot valahova tenni kell. Babakocsi, pelenka, utazóágy, ruhácska, rugdalózó, cumisüveg – sok helyet foglalnak. Ilyen a felnőtté válás, az évek számával nő a helyigény. Az új Countryman erre kínál megoldást: nem kombi BMW-be akarja átültetni a fiatal családokat, hanem a Minit maximalizálja.

Ez a márka negyedik modellje és első négyajtósa. Issigonis csontjai feltehetőleg úgy köröznek, mintha részecskegyorsítóban lennének sír helyett, de ez az embereket nem érdekli: a tömött, vaskos formát mindenki megnézi. Akármerre jártunk vele, odajöttek és bámulták, a lakosság kifejezetten jól fogadta a hétmérföldes csizmává hizlalt bakancsformát.

Messziről egyáltalán nem tűnik ekkorának. Megőrizte az eredeti kisautó genetikai állományát - annak ellenére, hogy nagyjából a duplája  lett. Mérete akkor válik mellbevágóvá, mikor először látjuk meg a seggét egy Opel Omega kombi mellett – a régi nagyautó gizda vacaknak tűnik a Mini mellett. Nonszensz, de vicces.

A tervezők ügyeltek, hogy apró édibédinek tűnjön a Countryman. A buci lámpák szelíddé teszik, a fekete kerékjárati ívek pedig játékautóvá, pedig ez teljes értékű négyszemélyes, akkora, mint egy VW Golf. Felármentesen választható hozzá a három embernek való hátsó pad is, de ha a két gyerek közé nem préselnénk be a nagymamát, sokkal jobban mutat a két külön ülés.

Az első lámpák helye igazán vicces: ha felnyitjuk a motorháztetőt, nagy lyukak maradnak a lemezben – simán bedughatjuk a fejünket. A hűtőrács viszont sokkal nagyobb autót idéz, formája egyértelműen az Aston Martinéra emlékeztet.

A kerék fölé rézsútosan beépített fekete sáv ügyesen választja el az orrot a testtől: a megoldás egyértelműen az eredeti, 1958-ban megtervezett kisautót idézi. A Countryman oldala szintén az optikai kicsinyítés jegyében született. Az ablakok alatt hasasodó karosszéria másolja Issigonis íveit – csak akkor kezdjük elhinni a valós méreteket, amikor beülünk előre, majd hátulra. Nincs szükség kucorgásra.

Az optikai trükközés helyenként már vicces. A 350 literes csomagtér ajtajára akkora emblémát tettek, hogy nagyaraszra tartott ujjakkal sem értem el a csücskeit. A fekete alapú körbe írt Mini felirat legalább nem céltalan: benyomva kilincsként funkcionál, így nyílik a fenék. Az üléseket lehajtva egyébként 1170 literes teret kapunk – nem rossz, ha a cuki gyerekágyat kell hazacígölni az Ikeából.

Na de lehet vele csapatni? Lapozzanak, kiderül!

A beltér jól összerakott, de a műanyagok minőségétől nem estem hasra. Igaz, a műszerfal kopogtatása tipikus újságírónyavalya, de szemre is találni nem odavaló felületeket. Persze nem tragikus, a Dacia Duster-esek a bokájukat csapnák össze az ilyen plasztikért, de egy, a BMW által birtokolt és árazott divatmárkába azért szebbet kívánnék.

A beépített, csillagkapunak álcázott központi műszer azoknak szól, akik csak úgy belebambulnak a kocsiba: jól néz ki, ötletes a sebességmérő peremen futó mutatója és a közepébe ágyazott navigáció. Én jobban örülök, ha a többi vezető nem a kocsi közepét, hanem az utat nézi – ugyan a kormány mögé is szereltek egy fordulatszámmérőt, alá meg egy apró digitális sebességkijelzőt, de azon elveszik az információ. Okosabb és trendibb lett volna kiváltani a BMW-nél rendszeresített Head Up Displayjel.

A belső tükörhöz és a jól kapcsolható, hatfokozatú váltó karja elé épített kapcsolósort a repülőgépekéhez hasonló karima védi; semmire sem jó, de vagány. Az ilyen ötletes apróságokban jók a cég tervezői – a kézifék is az utasszállítók gázkarját idézi. A kardánalagút tetejére sínrendszert szereltek, amin különböző kellékeket mozgathatunk: napszemüvegtartó, telefondokkoló, pohártartó vándorolhat a két üléssor között.

Az S ALL4-hoz alapból jár a sportülés. Az oldaltartás remek, az ülőlap kényelmes, ha nincs a zsebünkben tömött brifkó; a fesztelen vezetéshez nekem ki kellett raknom. A testtartás kicsit hokedlis, aránylag magasan ülünk, ami a crossover koncepció velejárója.

A dinamikus ifjúság délibábjához tartozik az iPhone-mánia is. Naná, hogy minden tesztautóhoz járt egy, amit a könyöklő alatti dokkoló fogadott be. Akár kedvenc webrádiómhoz is csatlakozhattam volna – a Harman/Kardon rendszer nem szól rosszul, de az alapértelmezett beállítással bizony szöszölni kell, hogy a mesterségesen felturbózott basszus finomodjon.

Nem csak a mély hangok tartománya turbózott: az 1,6-os négyhengeres is jól ismert a kettős megfúvású, twinscroll feltöltővel. A 184 lovas, direkt befecskendezéses motor ugyanaz, amit a sima Cooper S-ben megismertünk, egy kivétellel: ez már változó, Valvetronic szelepvezérlést kapott, ami ebben a kombinációban (turbómotor, direktbefecskendezés) igazi újdonság a piacon. Így az EURO V-ös norma teljesítése sem okoz gondot neki. Az abban imádott virgoncság sajnos itt tompább: a plusztömeg és az állandó négykerék-hajtás lefölözi a motorerőt, pedig a MacPherson rugóstagok, a kovácsolt nyomtávrudak, a többlengőkaros futómű, valamint az elektromechanikus kormányzás többet is bírnának.

A legnagyobb Mini kormányzása direkt, kisautószerű. Kiszámítható viselkedésével jó pajti a Countryman, viszont ha a menetstabilizálót kikapcsoljuk, a személyautó életteli crossoverré változik. Közúton inkább alulkormányozott, de az aszfaltot elhagyva megcsillan a remény: az elektromágneses központi differenciálmű, ha kell, akár az erő száz százalékát hátraküldi. Nem is lehet idegen a Mininek a murva, 2011-től WRC versenyváltozatot készítenek belőle.

Három benzinmotorral – 98, 122 és 184 lóerő – és két dízellel – 90 és 112 lóerő – indul be a forgalmazás. A sima kétkerék-hajtáshoz a gyengébbek is megfelelnek majd, de az ALL4-nak a legerősebb S motor jár. Alul egy kicsit ez is élettelen, meg kell pörgetni, hogy igazán meginduljon. Az autó még kétszáz körül is kifejezetten stabil, nem érezni a magasabb súlypont miatti támolygást.

A legolcsóbb Countryman 98 lovas, a nem összkerekes verzió 6,129 millióba kerül, míg a tesztelt Cooper S ALL4 ájfónokosság nélkül 8,468-ba. Egy hasonlóan kistafírozott 4x4-es Skoda Yetit 1,8-as benzinessel odaadnak 6,539 millióért, de teszkógazdaságosban utazóknak ott a filléres Dacia Duster is; annak a legdrágább verziójáért csak négy és felet kérnek.

Persze a cseh vagy a román autó presztízse nem hasonlítható össze a BMW ágyasaként ismert Miniével. Akárcsak a kistesók, a Countryman is divatcikk, amelynek vásárlásakor nem a forma kedvéért belegyömöszölt praktikum vagy a valós képességek a döntőek. Ezt a cukiság faktorért kell megvenni. Lesz, akinek megéri.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

Üzemanyagszűrő
MINI MINI Cooper SD Kabrió 2011-2013
11666 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
MINI MINI COUNTRYMAN Cooper Ferdehátú 2010-2013
11658 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
MINI MINI Cooper Kupé 2011-2013
16336 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Second-hand Japanese cars
for everyone!
Who would have thought that the Japanese cars that have never been sold outside of the country and which we love so much would one day show up everywhere from Kenya to Bangladesh?