Ez volna a vagány Volvo

Volvo S60 2.0T Powershift

2010.10.04. 06:35 Módosítva: 2010-10-04 07:27:13

Adatlap Volvo S60 Summum 2.0T aut - 2010

  • 1999 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 203 LE @ 6000 rpm
  • 300 Nm @ 1750 rpm
  • 6 seb. duplakuplungos automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.0 másodperc
  • Kombinált fogyasztás:
    8.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 11 660 000 Ft

Több jó okom is volt rá, hogy lecsapjak az új S60-as tesztautóra. Egyrészt a hétköznapjaimban egy öreg 440-est használok, ennek ellenére a Volvo tesztautók eddig elkerültek. Pedig tényleg szerettem volna megtudni, mennyit fejlődtek a svédek az elmúlt tizenhét évben. Másrészt e modellnek elég izgalmas előélete volt. Évekig úgy tűnt, az S60-as vonal egyáltalán nem folytatódik, azután viszont épp ezzel a modellel kezdték meg az elszakadást a régi sémáktól. Ráadásul már a fejlesztés közben kiderült, hogy a Volvo válik a Fordtól és kínai pénzből folytatja.

Nehéz szülés volt, ráadásul kőkemény mezőnyben kell helytállnia a középső Volvónak. Ebben a kategóriában még labdába rúghatnak a tömeggyártók csúcsmodelljei, amilyen például az Opel Insignia vagy a Mazda 6. Ugyanakkor elsősorban ez a méretosztály adja a prémiumgyártók megélhetését, így a 3-as BMW vagy az A4-es Audi is ugyanazt a közönséget célozza, mint az S60-as. Ilyen zsúfolt közegben kell valami, amitől egy-egy modell kiemelkedik a tömegből – amit a svédek valószínűleg éreztek is.

A legegyszerűbb megoldás egy eltalált karosszériaforma – talán ezért dobták el a korábbi sablonokat, ha nem is nagyon messzire. Az autón még mindig felfedezhető az első S80-as óta használt szabásminta, de mintha meghúzták volna a bőrt a tarkóján, az egész feszesebbé vált. Nagyobb a hűtőmaszk, a fényszórók hátrébb csúsztak, és ahogy a bőr ráfeszül a csontokra, több lett a határozott él is. Épp annyival sportosabb az összhatás, hogy mögé képzelhessük a vidám kanyarvadászatot, netán a felcsípett csajokat. Egy biztos, ezzel kisebb eséllyel nézik az embert jómódú apukának vagy anyukának, mint a korábbi Volvókkal. Fiatalítani kellett a márkát, és erre a célra az S60-as tökéletes – első ránézésre legalábbis annak tűnik.

Szó sincs róla, hogy az S60-as kemény sportszedán volna – ha valaki mondjuk a reklámkampány túlzásai alapján ilyesmit gondolna, az nagyot fog csalódni, legkésőbb a beszállás pillanatában. Belül a prémiumkategóriában megszokott kényelem és minőség fogad. Elöl nagy, puha fotelek várnak, amelyek csak annyira tartják a törzset, amennyire ahhoz kell, hogy kanyarban ne essünk ki belőlük. A műszerfal puha, kellemes tapintású műanyag, a bőrkárpitok puhák és vaskosnak tűnnek, mégsem izzasztóak, és minden burkolat tökéletesen illeszkedik, ahogy egy drága autóban el is várhatjuk.

A tervezők nem komplikálták túl a belső teret, de úgy játszottak a színekkel és a formákkal, hogy megmaradt a közmondásos svéd letisztultság, de mégsem egyhangú az összkép. Olyan apróságokról van szó, mint a bőrbetétek és a fém díszítőelemek az ajtókon, vagy a középkonzolon felbukkanó famintás betét. Ez utóbbiról itt sem lehet eldönteni, hogy igazi-e vagy sem, de legalább nem szembántó: épp csak annyira üt el a környezetétől, hogy megtörje a műszerfal szürkeségét.

Az S60 nem nagy autó, alig több, mint 4,6 méter hosszú, és nem is lehetett igazán lényeges tervezési szempont a helykihasználás, de ebből elöl nem sokat érezni. Egyrészt megvannak a szokásos térérzetnövelő trükkök: a domború műszerfal, a világos tetőkárpit és a magas doboz a két ülés között. Ezektől távolabbinak érezzük a túloldali ajtót, annyi hely pedig valóban van, hogy két felnőtt széltében bőségesen elférjen. Hátul már nem ilyen kellemes a helyzet: 182 centis magasságomhoz állítva a vezetőülést már csak az üléstámlába fúrt térddel fértem el hátul. Ez az autó azonban nem is sok száz kilométeres, négyszemélyes utakra készült, arra ott a V70-es vagy az S80-as. Rövidebb távon pedig még elfogadható a komfort hátul is.

A csomagtér 380 literes, ami kevésnek tűnik, de a hétköznapokban még elegendő. Cserébe eléggé szabályos, csaknem hasáb formájú, és egy, a padlójából felnyíló elemmel kettéosztható, ami hatékonyan akadályozza meg, hogy a bevásárlás után a szatyrok összevissza csúszkáljanak odabent. Legfeljebb a rövid csomagtérajtó lehet zavaró, ha nagyobb tárgyakat akarnánk betenni, de ezt az áldozatot megköveteli a csinos formaterv. Akit mégis idegesítene egy ilyen apróság, az jobban jár, ha kivárja a V60-as érkezését, az, ha nem is sokkal tágasabb hátul, de könnyebben variálható és pakolható.

De mégis, milyen a kétliteres turbómotor? És mi az S60-as gyenge pontja? Lapozzon, és megtudja.

Totalcar értékelés - Volvo S60 Summum 2.0T aut - 2010

Végre egy kicsit karakteresebb Volvo, kényelmes is, kulturált is, de az automata miatt három csillagnál több nem jár. Manuális váltóval akár vagány is lehetett volna, ahogy ígérték.

Népítélet - Volvo S60