A sötétség hercege

Renault Trafic Passenger Black Edition 2.0 dCi – Opel Vivaro Tour Cosmo 2.5 CDTi

2010.12.17. 06:21 Módosítva: 2012-01-02 16:21:50

Adatlap Renault Trafic Passenger Black Edition 2.0 dCi 115 - 2010

  • 1996 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 114 LE @ 3500 rpm
  • 300 Nm @ 1500 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Végsebesség:
    160 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.4 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.4 l/100km
  • 8 255 000 Ft

Adatlap Opel Vivaro Tour Cosmo 2.5 CDTI Tecshift - 2010

  • 2464 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 146 LE @ 3500 rpm
  • 320 Nm @ 1500 rpm
  • 6 seb. szekvenciális (robotizált) automata
  • Végsebesség:
    170 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    9.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.4 l/100km
  • 9 030 000 Ft
A karácsonyi fényképezéshez pont jól jött, így környezettudatosan kevesebb járművel tudtunk eljutni Diósdra. És rájöttem, hogy autós újságírót szállítani olyan, mintha egy csapat hiperaktív kölyköt vinnék.

Az Opel, a Renault és a Nissan már lassan egy évtizede építget közösen kishaszonjárműveket, így már itt volt az ideje a megújulásnak. A legnagyobb testvér a franciáknál és a németeknél is bemutatkozott már, egyre többet látok belőle az utakon is. A harmadik iker, a Nissan jóval lassabban vezeti be a 3,5 tonnás teherautóját, miközben szakított a valamiStar elnevezéssel, és a jól hangzó NV400-ra hallgat mostantól a keresztségben.

Az egy számmal kisebb kategóriában nem erőltették meg magukat, egy igen óvatos fészliftre futotta csak. Kívülről elöl szinte csak az elszíntelenedett indexekről vehetjük észre, hogy megújult. Belül a kormány közepére csúszott az embléma, és a középkonzol alakult át leginkább, így már befér a TomTom navi a rádió fölé. A műszeregység is változott, de többek véleménye szerint nem előnyére. Ugyanis sajnos követte a divatot és teljesen megszűnt a vízhőfok-visszajelző.

A véletlen úgy hozta, hogy egymás után sikerült beülnöm a Trafic és a Vivaro csúcsmodelljébe.

A Black Editiont a Master bemutatóján már láttam, de ott nem lehetett kipróbálni, így csak az ülések rendezgetésével okoztunk nehéz perceket francia vendéglátónknak. Viszont most végre kezeim közé kaparinthattam. Ez egyike az azon kevés jelenleg gyártott kisbuszoknak, amivel még nem mentem, így erős érdeklődéssel vártam a pillanatot.

A fekete busz kívülről egész látványosra sikeredett, sokan megnézték az utakon, főképp más buszsofőrök. A sötétített ablakok nem csak az utasokat, de az esetlegesen bent hagyott cuccokat is megvédi a kíváncsi szemektől. A hosszú tengelytáv (3498 mm) jóvoltából csak a raktér hossza változik, a Trafic így pontosan 40 centit vert a rövid Vivaro Tourra. Azért az Opelnek se kell szégyenkeznie, még így is közel két és félszer nagyobb a csomagtere, mint egy átlagos autónak.

Elöl szerencsére nem erőltették a másfél személyes utasülést, mindkettőben szimpla volt, ülésfűtéssel. A második sorba a németek a számomra szerencsésebbnek tűnő kétszemélyes ülést rakták, míg a franciába a háromszemélyes megoldás került. Utóbbi nagyon leszűkíti a teret és nehézkessé teszi a kocsiban való mozgást, viszont plusz egy, vagyis 8 személy szállítható. A hátsó pad mindkét kocsiban felhajtogatható az előtte lévőre, az üléstámla sajnos nem állítható, csak előredönthető. Pár egyszerű fém biztosítólapot elhúzva a padlón, és az üléseket előretolva két ember simán kikapkodhatja mindkét sort. Ez egész működőképesnek és tartósnak tűnt, ellentétben például a Ford megoldásával, ami előszeretettel pusztul el.

Ahogy az utasok látták

Vályi István:

A középső sor jobb oldali ülésében ültem, rögtön az egyetlen tolóajtó mellett (gondolom, felárért rendelhető hozzá a másik oldalra is). Az ülés önmagában nem lenne rossz, a tömése olyan se nem puha, se nem kemény, de örültem volna, ha dönthető a támlája. Így elég karót nyelt pozíciót lehet csak elfoglalni, ráadásul a hülye módon rögzített biztonsági öv azonnal nyakba vág, ha feszengve lejjebb csúsznánk. Érdekes módon az övcsatnak nincs helye, így vagy ütemesen veri az oldalüveget, vagy felakasztjuk a majrévasra. A fűtés-hűtés tényleg remek, hiszen külön kályhából jön a meleg, hú, pár pillanat alatt gatyarohasztó hőséget képes csinálni. Ennek okán kifejezetten veszélyes a surranópályán elengedett lapos galamb, hiszen a meleg levegő hátán azonnal arcmagasságban terül szét. Előre megegyeztünk, hogy Angélára való tekintettel csak diszkréten elhúzza az ablakot a tettes, persze az inkriminált pillanatban, amikor szinte egyszerre csapott orrba engem, valamint a hátul ülő Csikóst és Viktort – utóbbi által nedves pézsmának elnevezett löket –, a tettes lapított, így sosem tudtuk meg, ki volt. Angéla biztosan nem, hiszen köztudott, hogy a lányok gyöngyvirágillatút pukiznak. 
Ja, még valami: aki ezt az idióta ablakelhúzó prosztó, akadós, kezelhetetlen mechanikát kitalálta, na annak sokáig tudnám csapkodni az ujjait az oldalablakkal.

Csikós Zsolt:

Leghátul utaztam mindkétszer. Nem túl nagy a lábaknak a hely, de elviselhető, a rugózás, a zaj abszolút jó, órákig elutazgatnék itt. Kicsit meredek az üléstámla, de nem vészes, tehát az a fajta, amit nem szeret az ember, de nem is lesz tőle baja. Beszállni kicsit nyűgös, pláne, hogy ki kell akasztani a középső sor övét, ami azután automatikusan becsípődik a tolóajtóba, s utána kiszedhetetlen. A fűtés zseniális, alig pár kilométer után megjön az egyenletes meleg hátra, vitathatatlanul a hatásos külön kályhának köszönhetően. Igazán kellemes, egy rossz szavam nincs így egyszer öt, egyszer húsz kilométer után.

Balázs Viktor:

Csikós mellett ültem a harmadik sorban, nekem is tetszett a jó fűtés, de kicsi volt a lábamnak a sorköz. Hárman itt már nagyon szűken ültünk volna, és az amúgy is klausztrofób érzetet tovább rontják az erősen sötétített ablakok. Nápolyban biztos örülnek ennek az extrának, de Magyarországon, télen nemcsak az utasnak szörnyű, hanem a vezető sem lát ki rendesen. Ja, és még valami. Az Automotive Hall of Fame-ben fog helyet érdemelni az a konstruktőr, aki feltalálja végre azt a dönthető ülést, amit egy átlag user elsőre tud kezelni, amikor megpróbál a harmadik sorból kiszabadulni.

Tél lévén kíváncsian vártam, mennyire fogok vacogni, mivel ezeknél a nagy beltérrel rendelkező kocsiknál a fűtés és a hűtés gyakran alulméretezett, ráadásul a modern dízelmotorok se adnak le túl sok hőt. A Trafic egész kellemes meglepetést okozott, amikor a második sarok után egyszer csak elkezdte befele nyomni a meleget, miközben kint tomboltak a mínuszok. Aztán, amikor a benzinkúton megállva egy távoli leálló sugárhajtómű hangját véltem hallani a kocsi alól, rájöttem a turpisságra. Az extra listában 5 kW-os kiegészítő fűtés egy gázolajos kályhát takar, amit az automata klíma vezérel. A Vivaróban ugyanez kicsit később következett be, ott akár két kilométerrel is többet kellett mennem, hogy langyosodni kezdjen a klíma, abba csak a 2 kW-os elektromos fűtés jutott.

Népítélet - Renault Trafic

Népítélet - Opel Vivaro