Volvo V60 D3 Summum (2011)

Öthengeres anyaméh

2011. január 13., csütörtök 06:51
Soha rosszabb autót, soha. Most is fáj, hogy vissza kellett vinnem. És a térdem is. Aki pedig azt meri mondani, hogy zajos, annak a hátán eltörök egy Matiz-ablaktörlőt.

Szerintem az autógyártóknak van egy sötét titkuk, amit nem árulnak el. Egy szigorúan őrzött módszer, ami még soha nem szivárgott ki a designstúdiók bugyborgó, kénköves poklából. Az, hogy hogyan lehet motorerőtől és autótest-tömegtől függetlenül agresszív szörnyeteget, illetve shiatsu-masszázsként nyugtató kocsit létrehozni ugyanolyan fémekből, műanyagokból, dugattyús motorokból.

Név nélkül nem ér a játék, menjünk hát bele. Az újabb fajta dízel Audi A4-es, A6-is, a Skoda Octavia, a régebbi Suzuki Swiftek, a TwinAir 500-as Fiat, a BMW-k úgy általában valahogy nem a pihenés, megnyugvás felé viszik az embert. Ezt nyilván sokan félreértik majd – nem okvetlenül az erejük miatt nyomulósak ezek az autók, hanem talán a gázpedáljuk hangolása, az áttételezésük, a rugózásuk, az üléspozíciójuk, vagy tudomisén mi miatt (itt rejlik a sötét titok) hajszolják az embert. Egy barátom nemrég munkahelyet váltott, a korábbi 307-es Peugeot-ból egy hasonlóan motorizált Octavia céges autóba ült át, és nyugis közúti őgyelgőből egy csapásra érpattant szemű agresszorrá vált. Csak így, csett.

Egy S500-as Mercinek, a régi S80 T6 Volvónak, a Cadillac Escalade-nek viszont olyan volt a kisugárzása, hogy a tesztelésük alatt mindig azon kaptam magam: a külső sávban vánszorgok, jóval az engedélyezett sebesség alatt. Egyszerűen szedálták az embert, a világbéke legjobb eszközei lehetnének az ilyen kocsik, ha nem lenne egyébként olyan gengszteres a kisugárzásuk.

Váltsunk.

Nemrég jártam a Volvo V60-as – tudják, kisebb, mint az S80, de nagyobb, mint az S40, ráadásul kombi – nemzetközi bemutatóján. Úgy dobta ki a gép, hogy csak egy verziót vezettem, a 180 lóerős, 1,6-os, turbós, benzines motorral hajtott kivitelt, duplakuplungos automata váltóval (Powershift), ami egyébként a ma ismert legjobb technika. Azt a kocsit egyértelműen a nyomulós autók közé sorolnám. Csakhogy ez a stílus nem áll jól neki. Keserű motorhang, olykor fokozatok után kapkodó, a kuplungot hosszan csúsztató váltó-agy, az igazi sportossághoz nem eléggé informatív kormány – olyan volt, mint mikor a magyar-filozófia szakos bölcsész nekiáll gyúrni. Megnőnek az izmai, erős is lesz talán, de sose tűnik neki otthonosnak a szerep.

Biztos lesz, akinek tetszik a V60, így vigasztaltam magam és a Volvót, hiszen az alapvető paraméterekbe nem tudtam belekötni. Lóerők, végsebességek, szén-dioxid kibocsátások, kényelmi és biztonsági felszerelések vonalán ugyanis ott van az új középkategóriás svéd.

Aztán a Totalcar napi ügymenetének sodrában keletkeztek nagyobb logisztikai örvények, és a céges policy-nak ellentmondva ugyanaz kapta meg az első magyarországi V60-as tesztelését, aki a bemutatón járt. Azaz én.

Megmagyarázhatatlan dolog történt: ennél a magyar autónál minden a helyére került. Amennyire bizonytalan voltam benne, kinek tetszene az agyonturbósított, trükkváltós, öltönyös-magabiztos-dinamikus, benzines V60, annyira tudom, hogy kinek jön be ez. Például nekem. De brutálisan.

Tudják, ez az autó dízel. És öthengeres – D3-as, 163 lóerős. Kétliteres öthengeres, hogy pontosítsunk, egyben megérezzük a helyzet furcsaságát, hiszen ekkorában nem szoktak négy henger fölé menni a gyárak, vagy legalábbis mostanában biztos nem. Valahogy úgy van, hogy minden modern négyhengeres dízelnek kellemetlen a hangja, még ha a kerregést bele próbálják fojtani a hájtek zajcsillapításba, akkor is. Épp a Volvo V60 előtt adtam vissza egy hasonló erejű Laguna Coupét, négyhengeres turbódé hajtotta – mint egy furgon, olyan volt az orgánuma, holott alig hallatszott a motorhangja. De ami mégis, azért óriási kár volt. Tudják, mit? Ennek a Volvónak közel sem olyan jó a zajcsillapítása, mint a Renault-é. Megkockáztatom: mérőműszerrel mérve vagy kétszer hangosabb lehet a Lagunánál, de megeshet, hogy minden konkurensénél zajosabb.

Szeretnék tenni egy bejelentést. Rájöttem, hogy a tesztekben nincs értelme zajszintet mérni, legalábbis a motorzajt biztosan nem. Ha jó a hang karaktere, lehet bőven átlag fölötti a moraj, szeretni fogjuk, sőt, kell is. Ha rossz, akármennyire is elnyomjuk, ami hallatszik, mindig viszket majd. Ilyen egyszerű. A Volvo-féle öthengeres rendes folyaminaszád-hang, ahogy a motor lüktetve mormog előttünk, szinte érezzük, ahogy a húsz tonna vas hasítja a Duna habjait. Imádtam, már csak ezért is, és ha úgy nézne ki, mint a Nissan Micra C+C, akkor is rabul ejtett volna a fülemen át.

És (jaj) ebben is automata váltó volt, amit a veronai nemzetközi bemutatón messze a V60-as leggyengébb pontjának találtam. Igen ám, de ez egy japán Aisin-származék sima automata, igaz, kézzel is kapcsolható, s olyan volt, mint az álom. Finoman, gyorsan, de leginkább észrevétlenül kapcsolt. Soha rosszabbat ennél. Annyira jó volt, hogy igazából el is felejtettem, hogy bármilyen váltó is van a kocsiban.

Az egész gép karaktere rettentő megnyugtató. Mindenhova lassan mentem vele, a vérnyomásom meg se moccant, a fedélzeten mindig béke és boldogság honolt. A lusta öthengeres száznál ezerötszázat forog, egykedvűen, kicsit zajosan, de barátságos hangon ropogtatja foga közt a gázolajat, hiszen ez egy kedves háziállat, nem is gép. Ha pedig előzni kell, a váltó villámgyorsan visszapakol, felbőszülnek a newtonméterek, és már túl is vagyunk a dolgon, térhetünk vissza a kerékvágásba. Ötven, száz, százötven? Tökmindegy ennek az autónak, ugyanúgy megy ki a világból bármennyivel, feltartóztathatatlanul, jóságos, megnyugtató egykedvűséggel, szerény nyolc literből.

Tény, hogy a kormányzás nem olyan pontos, mint egy fő rivális BMW 3-asé, megkockáztatom, hogy annyira sem életteli és pontos, mint egy mostani C Mercié. Teljesen mindegy. Épp elég jó volt az autó karakteréhez, csak azért van róla véleményem, mert tudtam, hogy tesztet kellett írnom a kocsiból, és kötelező pontként felmondtam a diktafonra. Ha V60-tulaj lennék, soha nem gondolkoznék el, hogy jó-e, vagy sem. Ez egy kormány, teszi a dolgát, nincs az embernek vele kapcsolatban semmiféle kellemetlen élménye, így kell hagyni. A fék is ilyen, adagolható, fog, nem kell nagyon taposni.

Jön egy videó is a következő oldalon. Egy felfújható férfi, egy pecabot, valamint Papp Tibi is felbukkannak a történetben, de ettől nem lesz korhatáros a jelenet, ne aggódjanak.

Igazából ez a Volvo pont azzal fogja meg az embert, hogy mennyire magától értetődő benne minden. Abszolút kiforrott termék hatását kelti. Ahogy az ember behuppan, ahogy már elsőre is kényelmes az ülés az imént kiszállt kolléga után, aztán onnantól csak még, majd még kényelmesebbre lehet állítani, mert az üléshez még mindig a Volvónál értenek a legjobban. És a rugózás, amely nem sportos, csak sportoska, van ugyan egy feszessége, de annyit enged, és annyira profin csillapít, hogy Budapesten sem kellemetlen soha, kanyarban is ott van. Egy úgynevezett jó hangolás.

Amilyen laza tökéletességgel ablakot mos, töröl, ahogy leheli a meleget, amennyire soha, semmiféle kellemetlen zajt nem hallat, semmilyen ütést nem enged az utazók testére, amennyire logikus a szellőzőrendszer, a hifi, a fedélzeti számítógép működése. Figyeljék meg benne az övcsatot, már az is mindent elmond: egy vastag, jól megmarkolható tárgy, amivel biztos kézzel találunk a tízes körbe, nem pedig az a lapos, csúszós, béna izé, amivel rendszeresen a kabátunk szélét próbáljuk elkeseredetten beletömni a gonoszul mélyre eldugott ellendarabba. Minden részletet kitaláltak itt a jó svédek.

A gyerekeim például megvadultak a kocsiért. Mindkét hátsó ülésnek magasítósra lehetett alakítani a lapját, a kocsi pedig olyan tiszta és otthonos volt (és annyit ültünk benne), hogy le is vettük a cipőjüket, kabátjukat, jobban érezték magukat, mint a saját szobájukban. Kaptak könyöklőt is, amely a seregnyi rekeszével és fedelével hangár és felszállópálya volt egyben a vadászgépeknek, este saját olvasólámpával világítottak, és kalimpálni tudtak lábukkal a térben – hiszen a V60-asban elég jó nagy hely van a második sorban.

És a csomagtartó sem utolsó ötletparádé: a padlóból belhossz-csökkentő lap hajtható fel merőlegesen (szerintem a legtöbb V60-tulaj az esetek nagy részében így hagyja majd), az üléstámlák egy gomb lenyomása után, mindenféle fejtámla-kirángatás, elsőülés-húzogatás nélkül előrebillenthetők. Támláik fölső éléből pedig kétrészes csomagtérelválasztó roló húzható ki – mert igenis van olyan, hogy az ember az egyik oldalon hosszú tárgyat szállít, de mégse akarja, hogy a másik oldalon ülő fejét levigye a maradék cucc, amit a plafonig tornyozott. Hogy kicsi a csomagtér? Ember, ilyen Volvót nem festők vesznek, nem is zöldségesek, s belátható időn belül a fehér Astra kombikat sem váltják le V60-asokkal a területi képviselős flottákban...

Pár szót megérdemelnek még a beépített kütyük is. A hifi például, ami felüdülés volt a december végi SUV-összehasonlító szereplőinél tapasztalt hordóba böfögés után, de szerintem a Laguna Coupé tisztességes Bose-rendszerénél is jobban szólt. Még izgalmasabbak voltak az aktív biztonsági extrák. A holttérfigyelő rendszer például szorgalmasan jelzett a külső tükör mellett, nehogy belesávváltsak a szomszéd sávban jelentéktelenkedő Altóba. Igaz, hallottam olyat, ha elpiszkolódik a kamera, már nem olyan lelkes a BLIS nevű cucc.

A sávelhagyás jelző pririmm-piririmmje is megszólalt néha, amikor indexelés nélkül túl közel araszoltam a szaggatott vonalhoz. A legjobbnak azonban a hibátlanul, flottul működő radaros-távolságtartós tempomatot tartottam. Nagyon sokat próbálgattam, és a hibáján kívül, hogy ha le kellett lassítania az autót, nem gyorsult utána fel, kvázi tökéletesen működött. Itt egy kép, beállítottam a tempomatot, kimentem előzni, felvette a tempót, visszatértem egy másik kocsi mögé, belassított megint 90-re, ötvenből ötvenszer. Mintha a gondolataimban olvasott volna.

A gyalogoselütés-védelemről pedig inkább készítettünk egy videót. Mivel a Volvóban nincs útminőség-figyelő rendszer, a parkolóház vizes műanyagpadlója pedig rettentően csúszós volt, szinte, mint a jég, ezért a kocsi kicsit mindig megpöccintette próbabábunkat, Alec Baldwint. Néha öttel, néha kettővel ment neki, de szerintem sose törte volna el a térdét. Egyszer ütötte csak el rendesebben, arra is rájöttünk, miért: a leírásban az szerepel, hogy a gyalogosfelismerő a nyolcvan centinél magasabb embereket ismeri fel, ha azok kontúrjai jól kivehetők, ilyenkor működik. A túl kicsi, túl sötét ruhába bújt embert szürkületben tehát biztosan elüti. Mihelyt Papp Tibi feljebb emelte Alec-et a pecabottal, a Volvo máris biztosan lassított. Ne feledjék – ez az első generációs gyalogosvédelmi rendszer nem arra van, hogy a Volvo SOHA ne tudjon elütni senkit, hanem arra, hogy az ilyen baleseteknek legalább az érezhető többségében beavatkozzon és csökkentse a bajt. Ez is sokkal-sokkal több, mint amit bárki más kínál, ráadásul a tükörjégnél alig tapadósabb felületen csoda, hogy bármennyire is csökkenteni tudta a sebességét.

Volt azért bajom az autóval, igaz, nem sok. Például az orrom nem találta benne a tipikus Volvo-bőrillatot, amit annyira szerettem régen A lárvaarcát pedig nem tudtam megszokni, ezért mindig úgy parkoltam vele, hogy a farát lássam, mert az viszont nagyon tetszett. A lebegő középkonzol iránt pedig vegytiszta utálatot érzek. Mert nemcsak felesleges, hiszen a mögötte megbúvó, kicsi tégelybe semmit se lehet pakolni, és amit mégis odateszünk, örökre elvesztettnek tekinthetjük. Hanem állandóan a Winnetout juttatta eszembe gyerekkoromból, ami alapvetően szép emlék, máskülönben nyilván nem olvastam volna végig nyolcszor a négy kötetet, de azért ennyire nem akartam megtudni, milyen érzés, amikor Incsu-Csunna tomahawkkal aprítja a jobb térdízületemet. Bizony, a lebegő panel vág, de rohadtul, és nem segít ellene a biciklis térdvédő sem, mert az csak szemből tompít.

All in all, fájt a szívem visszaadni a kocsit. Hasonlóan szerettem hajdanán a 850-es (majd V70-essé átnevezett) kombit is, ráadásul ennél a V60-asnál ugyanazt a menést kaptam meg, hasonló öthengeres hanggal, kétharmad akkora fogyasztás mellett. A futómű, a rugózás, pláne pedig a váltó pedig fényévekkel jobb.

Ez a V60 kerek, kiforrott, kitalált autó. Csakhogy emlékszem még, hogy azokat a teszteléskor még kiváló 850-eseket mennyit szidták később a tulajok, mert hosszú távon közel sem bizonyultak olyan megbízhatónak, mint amilyen a kisugárzásuk volt. Gyorsan felütöttem hát a Népítéletet, hátha megtudok valamit az új 60-as szériáról. Nyilván nem a most bemutatott kombikról, de elég lett volna a már egy éve kapható S60 is. Semmi. Csak annyit lehet leszűrni a számokból, hogy a 2006 után készült Volvóknál általában jóval nagyobb a vevők elégedettsége, mint a korábbiaknál – reméljük, a V60 nem lesz kivétel ez alól.

És még egy keserű pirula, majdnem elfelejtettem. Mert bármilyen balzsamos, barátságos, családbarát, utazós hangulatú, erős, simogató, ügyes extrákkal púposra tömött, karakteres gép ez, ne feledjük – 13,3 millió forintba kerül. Oké, a váltó félmillió forint (egyébként megéri), a rakás aktív biztonsági extra másik hat kiló, 85 ezer a sebességfüggő szervokormány, egy hatvanas a beépített ülésmagasító (ezeket sem tartom kidobott pénznek), de ezt emésztenem kell.

Szavazzon!

Persze – amikor az alap-Swift közel három és fél millió, amikor egy bármilyen használható Octavia ára közelíti az öt misit, amikor egy közepesen felszerelt Mondeo már inkább nyolc és fél, akkor egy sokkal kényelmesebb, otthonosabb, hangulatosabb és szerethetőbb Volvo hadd menjen a tízes fölé. Csak ezt mostanában nagyon sokat kell mantráznia ezt még annak is, akinek ott a zsé a számláján...

Volvo V60 2011 Summum D3 aut. Volvo V60 2011 Summum D3 aut.

A Totalcar értékelése:

Vannak kellemes, megnyugtató autók bőven, ilyen pl. a 6-os Golf. De ahhoz a pluszhoz, ami kiváltja az erős bírhatnékot, kell más is. A V60-nak mindene megvan: karakteres hang, nagy erő, szuper ülések, trükkös váltó, űrtechnikás biztonság. Fél pont levonás az ár és a középkonzol miatt.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

féktárcsa
VOLVO S60 D5 lépcsőshátú 2011-2013
19828 Ft
törlőlapát
VOLVO XC60 T6 AWD Kombi 2010-2013
14576 Ft
féktárcsa
VOLVO V50 T5 AWD Kombi 2004-2013
8084 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Traffic restrictions in Budapest during the Sziget festival
What to expect traffic-wise during the biggest festival in Budapest? Plenty of restrictions.