Volkswagen Golf BlueMotion 1.2 TSI

Pedig az újságírók általában félnek a Golftól. Ugyanis a hosszú évek és generációk alatt szinte kikezdhetetlenné vált, ugyanazt körbe-körbe ismételni pedig unalmas, így általában az extralistán bazíroznak, vagy gigantikus táblázatokba foglalva hasonlítják össze a konkurensekkel, netán az unalommal kapcsolatos jelzős szerkezetekkel szórakoztatják az olvasót. Golf-tesztet írni nehéz, főleg egy ilyen átlagosnak mondható példányról. BlueMotion ide-oda.

Pedig a mindenkori Golf önmagában véve egy csoda. Egyszerűen csak arról van szó, hogy megszoktuk. Ha David Copperfield naponta este fél nyolctól átkelne a kínai nagy falon, akkor szerdán már inkább átkapcsolnánk az Életképekre. A Golf azonban trükközés helyett hosszú évek és generációk kitartó munkájának köszönheti, hogy mára a saját magáról elnevezett kategória más gyártók által egyszerűen megkerülhetetlen totemoszlopává lett.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy kismértékben legnagyobb ellenfelei is tehetnek róla. Mert hiába voltak ilyen-olyan téren jobbak, a Golf egyensúlya mindig elegendő volt ahhoz, hogy valamilyen szinten etalon maradjon. A Volkswagen tudta, mit és hogyan csinál: széles motor- és karosszériaválasztékkal, szabadon választható extrákkal és a robusztus, de megbízható német autó képével tarolt. Persze minden apróságért pénzt kért, ez az ellenérv mindig előkerül, de nem úgy tűnik, hogy nagyon érdekelné őket. A termékért annyit kérnek, amennyit a vásárlók hajlandók fizetni és kész.

Ahogy aztán a VW mint márka felértékelődött, úgy nőtt a Golf presztízse is. Koreában tudták, hogy kéne egy Európában használható futómű, milyen legyen? Mint a Golfé. Az Opelnél tudták, hogy bővíteni kéne a motorpalettát, mennyire? Amennyire a Golfé. Az olaszok minőségibb belteret akartak, legalább olyat, mint a Golfnak van, a franciák pedig megbízható autót, mondjuk, mint a Golf. Golf, Golf, Golf… a csapból is ez folyik, a konkurencia erős és mégis, a néhai népautó még mindig itt van. Azt hittem, azért, mert drágább, pedig nem. Az Astra mára semmivel sem olcsóbb, sőt! A koreaiak ár-érték aránya ugyan utolérhetetlen, de az öreg földrészen túl sok a patrióta autóvásárló, akinél pedig a Ceed vagy i30 szóba sem jöhet, az bizonyosan nem hagyja ki a Golfot.

Látják, ilyesféle hosszúra nyúlt bevezetővel lehet elütni egy Golf-teszt elejét, de higgyék el, ezt a gondolatmenetet morzsolgattam magamban az utóbbi kétezervalahány kilométer alatt, míg lassan rájöttem, hogy az autó, amiben ülök, a maga látszategyszerűségében egy szofisztikált, rafinált, tudatalattira ható szedatívum.

Szerintem éppen jellegtelenségében ébreszti fel az emberben a bizalmat. Ha életünkben még nem ültünk autóban, egy Golfban akkor is erős déja vu-érzésünk lesz, receptorainkat nem izgatja semmi, minden apró kapcsolót-kallantyút-gombot ösztönösen régi ismerősként üdvözlünk, minden további nélkül megszavazzuk neki a bizalmat. És már nyert is. Észrevettem a trükkjeit, lelepleztem, hiszen nálam jobban senki nem utálja a jellegtelen autókat, de a nagy harc közepette jólesik megpihenni. Szervusz Golf, mi a helyzet? – kérdeztem, pedig sok hónapja nem ültem benne.