A hibrid tesztje végül azért mindig az evés, vagy hogy is mondják ezt. Autópályán bömbölő motor, egekbe ugró fogyasztás, pakolhatatlan, használhatatlan formájú raktér, alig pár száz métert bíró akksik tisztán elektromos üzemmódban, rántások, felbődülő géphangok, egyéb butaságok, amik mutatják, hogy egyes hibridek még nem érettek meg teljesen a leszedésre. Vagy csak adó- és vámcsalási indokoknak köszönhetik létrejöttüket.
Ez az Audi egyáltalán nem tűnik bénának. Persze, ha már egyszer belecsap a lecsóba, az Audi nyilván nem is engedhetett meg magának bénaságot, ez nyilvánvaló. Megy mint állat, persze nem annyira, mint a csodadízel, de bármilyen kritérium szerint is minimum jó erőben van. Fenti köszönhető a kocsi szerény súlyának is, hiszen 1770 kilójával a nagykocsi-szegmensben ez jelenleg a legkönnyebb hibrid.
Mivel rendes váltó van a hajtásláncban, ráadásul jó hosszú áttételű, ezért autópályán is rendkívül csendes – gépzajt nagy tempónál egyáltalán nem is hallani benne, csak a gördülést és a szél susogását, igaz, utóbbi - talán épp a motorhang hiánya miatt – eléggé zavaró volt már 160-170-es sebességnél a német pályán. A beszerelt ZF-váltó eleve a leggyorsabban és legfinomabban kapcsolók közé tartozik ma az iparágban, a villanymotor pedig még azt a kevés púpot is kisimítja, ami amúgy lenne váltásokkor. A végeredmény egy igen finom, kulturált jármű, talán az összes mostani A6-os közül a legcsendesebb.
Mivel a hátsó futómű vonalában, keresztben elhelyezett akkucsomag kicsi és lapos, ezért csomagtartó is marad rendesen, és a formája is tűrhető: 375 literből lehet gazdálkodni. Ráadásul még a ledönthető hátsó támlákat is meg tudták tartani, ezért teljes méretűre kibővítve, övvonalig 850 liter pakolható ide. De tény, hogy efféle ikeás üzemben az akkupúp már cudarul rossz helyen türemkedik ki a padlóból. Mindegy, értékeljük.
Kicsi akku, nulla elektromos hatótáv, gondolnánk az ismert paraméterek (nagy teljesítmény, nagy autó, kicsi akku) alapján. Egy frászt. Látják, ennyivel többet tud a lítium-ion a régi nikkel-fémhidridnél: ha benyomjuk az „EV”-gombot az A6 Hybrid műszerfalán, olyan három kilométer körüli távon át bébifóka-eregető utazásban lehet részünk az elektronok szárnyán.
Kisvárosban próbáltam, igaz, nem az előírt hatvanas tempó mellett, hanem lassabban, viszont volt benne megállás, emelkedőn való elindulás is jó néhány. Láss csodát, majdnem 4,5 kilométert lenyomtam így. Amit viszont nem próbáltam ki, mert akkor még nem tudtam róla: az elektromos mód egészen 100 km/h-ig használható. Higgyük ezt el, nyolcvanat magam is láttam az órán (csak akkor elfogyott a töltet), s ne feledjük, a három kilométerrel is kevesebbet mondtak, mint a tapasztalat.
Apró nyűgök azért akadnak még a kocsival, és nem a fogyasztás az, hiszen a próbaúton – amibe tisztességes mennyiségű autobahn-döngetés is jutott – épp csak sikerült kitolni az A6 Hybrid étvágyát hat literig. Ez pedig sok-sok tizeddel volt kevesebb, mint amit nagyjából ugyanezen az úton a 2.0 TDI-vel elértünk. És a hibriddel sokkal kellemesebb keveset etetni...
A legfőbb bajom a fékkel volt: valahogy túl intenzíven kapcsol be a regenerálás, ezért a pedál kis taposás után szinte magától süllyed a padló felé, mintha valami erő kiszívná a talpunk alól. Nagyon, nagyon nehéz volt úgy adagolni, hogy ne zökkenve, darabosan lassítson.
Ha összesen ennyi lesz a baja, mire megjelenik, már úgy is jó lesz. Ja, és még valami; a nagyteljesítményű villanymotor mutatja: e hibrid létrejöttét nem elsősorban vám- és adócsalási érdekek diktálták. Az Audinál mostantól komolyan veszik a témát, értjük mi jól.
