A majdnem autó

Használtteszt: Opel Astra H

2011.09.06. 06:06 Módosítva: 2011-09-06 09:38:05
Akinek az autó legfontosabb ismérve a megbízhatóság, megszereti. Mindenki más halálra unja magát benne.

Nem vagyok Opel-rajongó. Valójában semmilyen rajongó nem vagyok, én márkafüggetlenül szeretem az olyan autót, amiben van egy kis műszaki többlet, van egy kis tervezői ötletesség, és beletettek valami okosságot. Legyen ez egy jó motor, egy jó futómű vagy akár érdekes formatervezői bravúr, egy geg.

Ez az Opel Astra H nem ilyen. Ebben minden, amit pluszba bele akartak tenni, balul sikerült. Persze a nagy számok törvénye alapján véletlenül lett szép részlete is, például az ékszerként csillogó oldalindex, de most hirtelen nem is tudok mást mondani. Ellenben nem kell sokat gondolkodnom az olyan részleteken, amelyeket kegyetlenül elrontottak, nem csak szubjektíve, hanem objektíve. Néhány ebből persze a felszereltség része, a magasabban felszerelt modellekben már jobb, de könyörgöm, bosszantó vackokat miért kell az alacsonyabb felszereltségi szintbe tenni? Hogy ezzel emeljék a magasabb felszereltség nívóját? Ezekből jó pár egyszerűen átgondolatlan butaság, amit a J Astrában már kihagytak.

Például a kombi csomagtér-világítás elhelyezése. Minden autóban a tetőkárpitban és az oldalkárpitban van, itt csak az oldalkárpitban. Úgy kell pakolni, hogy nehogy oda tegyük az első sporttáskát vagy bőröndöt, de ne is középre, mert akkor a csomagtér másik fele azonnal teljes sötétségbe burkolózik. Ezen nem segít az utastér lámpája sem, mert az meg egy darab 5 W-os izzó legelöl a tükör mellett. Ha a gyerek leejt valamit a hátsó ülés lábterébe, vagy tapogatózás van, vagy a napfelkeltét kell megvárni.

Nagyon nagyot akartak dobni az index- és ablaktörlő kapcsolókkal is, de gyönyörű öngól lett belőle. Persze a J Astrán már ezt is kijavították. Azontúl, hogy a karok alakja teljesen idióta éles sarkú hasáb, az index bekapcsolva csak egy elektronikát kapcsol, és a kar visszatér alapállásba. Hiába érintjük oda az ujjunkat, rejtély marad, hova van kapcsolva, villogtathatjuk ide-oda, jobbra balra, mire kikapcsoljuk. Persze megszokható, de miért kell butaságokat megszokni, amikor a gyártók 99%-a ezt máshogy csinálja? Természetesen már ők is visszatértek a hagyományos bajuszkapcsolóhoz.

A manuális klíma befúvási irányt szabályzó tekerője nem elég, hogy mélyen alulra került, de a pezsgőszínű alapon elhelyezett, sárgán világító piktogramok bizonyos külső fényerősségnél teljesen láthatatlanná válnak. Ilyet az elmúlt húsz évben egyetlen autón sem láttam. Teljesen érthetetlen. Persze én már tudom, hova kell állítani, mert megtanultam. Megfigyeltem azonban, ha más vezeti, furcsa lehajló fejbiccentéssel keresgéli a megfelelő állásokat, mert amúgy szinte láthatatlan. Aki a középkonzolt tervezte, nem csak hiányzott az ergonómia oktatásról, de még annyi esze sem volt, hogy lemásoljon egy másik, bevált konstrukciót.

Az alapmodell ülése 180 cm feletti embereknek teljesen rossz. Ezt csak azért merem leírni, mert én egy hónapig állítgattam, mire megtaláltam a legkevésbé rossz üléspozíciót, de másoktól is ezt hallottam, úgyhogy nem csak bennem van a hiba.

  • Eladó Opel Astra-t keresel? Minősített hirdetések, dokumentál autó-előélet a JóAutók.hu-n!