Méregzacskó

Teszt: Ford Ka 1.2 Grand Prix II – 2012

2012.04.08. 07:15

Adatlap Ford Ka Grand Prix II 1.2 - 2012

  • 1242 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 69 LE @ 5500 rpm
  • 102 Nm @ 3000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    13.4 másodperc
  • Végsebesség:
    159 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    5.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.4 l/100km
  • 3 602 000 Ft

Versenytársak

Soha semmilyen autóval nem csodáltak meg ennyire és ennyien. Már elhozatalkor bókolt a portás, hogy végre valaki, akihez illik, aztán míg beértem a szerkesztőségbe, egy piros Ferrari keveredett mellém, de én úgy el voltam foglalva a Kával, hogy bevallom, észre sem vettem. A mögöttem jövő Nyegleo szerint, miután felfogta, hogy egy pillantással sem fogom viszonozni a motorbőgetését, dühösen elhajtott.

Pedig formáját tekintve a régi Ka mellett az új unalmas, modern tömegautó, elvesztette régi cukiságát. Nagyítóval sem lehet megtalálni benne az aranyos, egyedi baseballsapka formát, amiért annyira szerettem. De a feltűnést kedvelők szerencséjére a Grand Prix editionnel megtalálták az unalom ellenszerét: fehér versenycsík a motorháztetőtől a fenekéig, hátsó spoiler, fehér hűtőrácskeret és felnik, és ha már versenyzünk, rajtszámok mindkét oldalon.

Úgy néz ránk, mint egy kis vicsorgó mopsz. Nekem ez már kicsit sok, de a Herbie-stílus tetszik az embereknek. Többször odajöttek beszélgetni hozzám szomszédok, az utcában dolgozó ipari alpinisták kérdezgettek, a benzinkutas is tett valami vicces megjegyzést. A piros-fehér versenyruha akkorát dob a Kán, mint egy wellnesshétvége a megfáradt feleségen.

A vagány versenystílus az utastérben is folytatódik. A középkonzolon végighúzódó fehér betét olyan, mintha a külső csík folytatása lenne. Vörös kárpitbetétek, vörös borítású váltógomb és a kézifékkar teszi egyedibbé a belső teret.

A vezetőülés kényelmes, könnyen állítható. Viszont teljesen előreállítva is határesetnek éreztem: ha lehetett volna, még eggyel előrébb tolom. Az én 163 centimnél is alacsonyabb hölgyeknek egész biztos, hogy gondot fog okozni a pedálok kényelmes elérése. A bőrrel borított kormány nagyon kellemes fogású, viszont csak két irányba, azaz fel-le állítható, előre-hátra nem. Kifejezetten tetszettek a minden irányba elforgatható szellőzőnyílások, de többször gondban voltam a klíma használatát illetően: nem mindig egyértelmű, be van-e kapcsolva, vagy nincs.

A rádió és CD-lejátszó könnyen használható, nincs túlbonyolítva, a kormányról is hangosítható/halkítható, valamint lehet váltani a csatornák között. Még USB-csatlakozás is van hozzá, igaz, ezt valamiért egészen alacsonyra, a váltó alá sikerült elhelyezniük a tervezőknek. Az egyetlen zavaró furcsaság számomra, hogy a középkonzolon kaptak helyet az ablakemelő gombok is. Ez annyira szokatlan volt, hogy sokszor a másik oldalon keresgéltem őket.

A váltókar is viszonylag magasan, a középkonzolon található, amitől bennem kicsit kisbuszos érzést kelt. Eleinte volt egy kis furcsaság az ötödikkel, nehezen találtam, aztán megszoktam, hogy nem kell teljesen koppig kitolni jobbra, és magától könnyen becsusszan a helyére.

Tárolóhelyekben nemigen bővelkedik a Ka. A középkonzol oldalán lévő hálós térképtartó öteletes megoldás, de a telefonomat mégsem tudtam sehova lerakni normálisan, elkelt volna még egy rekesz a műszerfal környékén, a Twingo zöld sünijét is visszasírtam egy pillanatra. Az egész autó legjobb része egyértelműen a futómű. A rugózása egyszerűen zseniális. Ahogy átsiklik az úthibákon, maga a mennyország, ezt nagyon eltalálták a Fordnál. A teszt során megtett több száz kilométeren ez a vélemény csak jobban megerősödött bennem. Még a ritka szörnyű cseh autópálya is elviselhető volt vele, pedig az aztán maga a pokol.

Totalcar értékelés - Ford Ka 2008 Grand Prix II 1.2

Nincs olyan, akinek ne akadna meg a szeme rajta. Vagány, városi, kicsi, könnyű vele parkolni, kicsit lomha, de a futóműve mindenért kárpótol.

Népítélet - Ford Ka 2008 Grand Prix II 1.2