Amikor a Space Star megjelent, az egyterű kategória még nem volt annyira kitalálva, mint manapság, de azért ezt is szépen be lehet lakni – akkoriban egy autóban két pohártartó, három-négy mindenféle rekesz, köztük fedeles, meg egy szélvédő alatti teknő, plusz aprópénztartó.
A Space Start 1998 és 2005 között gyártották, de most már szerintem egy gyakorló mitsubishis sem tudná megmondani, mi a francban különbözik a Mitsubishi Space Wagontól (utóbbi kicsit nagyobb), vagy a Space Runnertől (ami kisebb). Ez az 1995 óta gyártott Volvo S40 műszaki alapjaira épül, bár furcsa módon a tengelytávja (2500 mm) még kisebb is, mint a Volvóé, miközben a bruttó hossza nagyobb.
A formája az autódizájn egyik legsötétebb korszakában keletkezett, amikor még Európában se nagyon rajzoltak markáns autókat, nem hogy Amerikában, vagy Japánban. Sziluettre a Space Star még nem volna rossz; egy lapjára fejtetett fejsze, de ennél többet lehetetlen volna felidézni róla egy ötperces nézegetés után.
A beltér viszont érdekes. Nem a műszerfal, sokkal inkább az ülések: a kárpit a fapados légitársaságok, vagy talán inkább a chartergépek stílusában tartalmaz kék SPACE STAR feliratokat. De vajon minek kell történnie egy autóval ahhoz, hogy a fejtámla fémszárai rozsdásak legyenek? Csupa extrémül izzadó illető használta valamennyi ülést?
A váltójával kapcsolatban az az első benyomás, hogy teringettét, de jó. A későbbiekben, úgy értem, a nagyon közeli jövőben azonban az is kiderül, hogy a váltó a pincében neveli vérfertőzésből származó szörnyszülött gyermekét: hármasból négyesbe valahogy eltéved az erdőben. Ha nem szórna maga mögé morzsácskákat, a büdös életben nem találna haza. Kettesből hármasba is valóságos szlalompályán utazik – a két fokozat között más autók váltókulisszájában sem vezet egyenes út, de ennyire keményeket farolni máshol ritkán kell.
Hogy a kilométeróra 83 ezret mutat, egy olyasféle természettudományos kuriózum, mint a Galápagos-szigetek érdekes életmódot folytató pintyei. Mivel nem ismerem a típust, csak tippelni tudok, hogy egy Mitsubishiben 183, 283, vagy 383 ezer kilométer alatt kopik szét ennyire. Megjelölném a 183 ezret, talán a váltógomb antikoltsági foka is erre utal.
Az 1,6-os benzinesnek kellemes, egészséges, finom hangja van, a gyári gyorsulási adata 12 másodperc, ami egy 1140 kilós téglatest mozgatásának tárgyában sportértékkel bíró cselekedet. 98 LE, 150 Nm, tíz liter körül eljárhatunk vele. Ezen az 1,6-os benzinesen kívül létezik még a Space Star 1,3-assal, amit már komoly rémálomnak képzelek, 1,8-assal, ami legalább ugyanilyen jó lehet, és 1,9-es Renault dízellel, amivel meg egyenesen a legjobb, amennyiben olyantól vesszük a Space Start, akit ismerünk, vagy legalábbis beleegyezik egy poligráfos vizsgálatba.
Amennyire nem japános a váltó, és az üléstámla-döntés is európai, meg a pumpás ülőlap-billegetés is, annyira japánosan kattannak az egyéb kezelőszervek. Kényelmesnek egyébként kényelmes, és a Nagyon Izzadós Család-teóriának ellentmond, hogy a Space Star klímája meggyőzően működik a tavaszi kánikulában.
A felhúzógyűrűs váltó végképp nem japán, az elv elsősorban régebbi Opelekre jellemző, a balra előre felhúzós rükverc viszont egy Renault-váltót valószínűsít. A hátrameneten kívül azért is lehet benne Renault váltó és motor, mert a Space Star Hollandiában, A Volvóval közösen működtetett a NedCar gyárban készült. A kis Volvo pedig ugye félig-meddig Renault.
A sok műanyag az ajtón annyira durván homogén, hogy a fényképezőgépem be is sztrájkolt egy kicsit, amikor azt akartam tőle, hogy állítson automatikusan élességet – a szürke plasztik-Szaharában nem volt könnyű dolga.
A futóműve akár jó is lehetne – elöl McPherson, hátul multilink a felfüggesztés. De annyira puhák benne a rugók, hogy hiába szeretem a kényelmes futást, ez már nekem sok a jóból. És nagyon komoly kaszkadőr-életbiztosítás nélkül jávorszarvas tesztet sem vállalnék benne. Biztonsági szempontból amúgy nem rossz, mi legalábbis méltattuk a Space Star 2001-es töréstesztjét, már ami a karosszéria merevségét illeti. Az EuroNCAP vizsgálatában a kasztninál sokkal rosszabbul szerepeltek a légzsákjai, és a gyártó által ajánlott gyermeküléssel sem járt valami jól a bébidummy. Ebben a Family felszereltégű autóban szerencsére vannak oldallégzsákok, amik egyébként 2003-ban messze nem tartoztak az alapfelszereltségbe. Tanulság: Space Starral érdemesebb borulni, mint ütközni (egyébként 3 csillagot kapott), de van népítéletünk arról is, hogy valakinek épp egy Space Star mentette meg az életét.
A hátsó üléstámlák 2/3 arányban síkba dönthetők, így a 370 literes csomagtartó pontosan egy köbméterrel nő, ami már a Space Star erősségei közé tartozik. Más kérdés, hogy ezt az imbolygó kasztnit még meg is pakolva milyen futóművet kapunk. Rázni nem fog, arra a nyakamat teszem.
Népítéletből 20 van róla, A család barátjától az imádnivaló családi málháson át a barokkos című Meglepő családi egyterű, pörgős kis japán harcosig. Többen kiemelik, hogy német-holland francia létére is megbízható, és 8,22-es átlagpontja az amúgy erős Mitsubishi mezőnyben is jó. A konkrét autót 1,2 millióért árulják – annyiért nekem biztos, hogy nem kéne. Egymillió körül már vannak jóval tágasabb Citroen Picassók, 2000 utáni Espace, esetleg Zafira, vagy bűn ronda Tacuma, ami viszont megbízható. Még Touran is akad. A tanulság: akinek már van Space Starja, az tartsa meg, mert szinte mindenki meg van vele elégedve, akinek kompakt egyterű kell, inkább nézzen valami mást.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
