Ugye neked is nagyon kellene?

Izmos Polski Fiat

2012.08.11. 08:00 Módosítva: 2013-07-30 17:56:23
A forgalmi engedélyben egy sokatmondó, ám rövid bejegyzés: Sportcélokra átalakított, csak gépkönyvvel érvényes, az ajtókárpitra csíptetve pedig az MNASZ gépkönyv. Az utastér csövezését könnyű észrevenni, de felületes szemlélődőnek ez egy olyan Kispolszki, amit csak azért vett a 80-as évek végén mert nem volt pénzre másra és nagyon örült, amikor 91-ben összejött a pénz és lecserélte egy Svájcból behozott, alig rozsdásodó, megkímélt egyes Golfra.

A nem volt másra pénz vonulat itt is bejön, ugyanis Katona Gábor azért vette a 126-os Polski Fiatot főiskolai éve alatt, mert csak erre volt pénze. Lehetett volna Trabant is, de azt még jobban lenézték, mint a kispókot, a Lada nagy és sokat eszik, a Dacia szétesik, legyen Kispolszki. Gábor nem az a típus, aki megvesz valamit és egy újabb impulzus hatására lecseréli valami másra. Az autó több, mint 12 éve övé, az első tuning a beleépített és lepapírozott négyhengeres 903 köbcentis Fiat blokk volt. Nem volt egyszerű a hivatalos procedúra, de megtörtént, megvalósult az álom. Az autó napi használatban volt, a motor bizonyított, azonban a kasztni kezdett fáradni. Előjöttek a rozsdák, kell egy kis lakatolás, egy alvázvédelem.

Innen a történet igazi horrorba fordul, amit csak az ért meg, aki egyrészt maximalista a munkáival szemben, másrészt pedig komplett elmebeteg, mint az autót maguknak tuningoló hobbiautót építők javarésze.

A műszaki vizsgán állandóan gond volt, hogy az autón más felnik vannak és le is van kicsit ültetve, így az az elképzelés született, hogy az átalakítást hivatalosan megcsinálja, de MNASZ gépkönyvvel, az előírások szerint. Ekkor több átalakítás megengedett és nem szólhatnak az ültetésért és a tőcsavaros kerekekért sem.

Ne értsék félre, nem ez az autó a világ legerősebb 126-osa, hiszen itthon is van erősebb, Lengyelországban pedig igazi szörnyeket építettek már turbó motorral. Hanem a kivitelezés és a koncepció az, ami párját ritkítja és nem csak itthon.

A 903 köbcentis Fiat blokk a maga nemében egy különlegesség. A kevés köbcenti négy hengerre van elosztva, így a dugattyúk nagyon kicsik és könnyűek. Bár a motor OHV, mégis tud forogni, hiszen minden alkatrész a vezérlésben kicsi és könnyű. Kicsik a szelepek, mert kicsi a furat, nem is fért volna el nagyobb, nehezebb. Ehhez könnyű nyomórudak társulnak és a motor fantasztikusan forog. A nulla zajszigetelésű kispolszkiban a kettes elforog közel nyolcvanig, ami olyan hanghatást eredményez, hogy úgy érezzük, fénysebességgel megyünk a képzelet határán. Ehhez a gokart-szerű futómű, a földhöz közeli üléspozíció olyan élményt ad, ami már rég elfogyott a mai autókból, legalábbis azokból, amelyhez hozzáférhetünk földi létünk alatt. Az öröm faktor pedig nem 150-nél kezdődik, egy jóízű körforgós drifthez nem kell 80-nal beesni egy körforgalomba, elég a 45-50 és kis könnyű kasztni jól kontrollálható driftbe megy, bár farnehéz és ha jobban megindul nehéz összeszedni.

A motor még nem volt fékpadon, nem tudjuk a pontos teljesítményét. Növelt a kompresszióviszonya, van benne egy sport vezérműtengely, valamint az Abarthokon alkalmazott kis Weber karbi. A tengely elég komoly, az alapjárat magas és a motor nagyon forog. Nagyjából 50-60 lóerő között lehet, a végsebesség pedig valahol 160-170 körül, de higgyék el, nem ez számít.

A beépítése nem egyszerű, hiszen ez egy vízhűtéses blokk, a hűtő elöl van, valamint társul hozzá egy fűtőradiátor is, így az autónak rendes fűtése is van. A víz a középső alagútban megy előre és jön vissza tefloncsövekben, amelyeket gumi illesztékkel, bilincsekkel csatlakoztatott a radiátorokhoz. A hűtő előtt a köténylemez ki van vágva és az első lökhárító is kicsit módosított, az értő szemek észreveszik, a szomszéd néni soha. A próbaúton Gábor rúgta az autónak, néztem a vízhőfokot, nem melegedett a blokk. Ráadásul tudtam azt is, hogy ha a Bogaramat én így lőném, akkor a léghűtéses azért kikönnyezne egy kis olajat, de a Fiat motor porszáraz és tiszta maradt.

A kivitelezése az autónak nagyon jó. Mivel én is építettem már autót darabokból, tudom mennyire időrabló és energia vámpír dolog így megcsinálni egy autót. Ahová nézünk mindenhol horganyzott, fényes csavarok, gumidugókon átvezetett kábelek, egyedi burkolatokkal borított szerkezeti részek. Semmi nem esetleges vagy gányolt, az autónak igazi kisszériás versenyautó érzete van, ami nem is csak érzet, hiszen az is.

Én beleszerettem, ez nyilvánvaló, de amíg a mozgóképeket lőttem, két ember állt meg, hogy „atyaég, milyen motor van ebben a kispolszkiban” és telefonnal vették fel, ahogy Gábor ide-oda megy a fényképező előtt, kézifékkel fordítva meg az autót az utca végén. Az autóhoz társuló hangot nem tudták összerakni a Kispók megszokott hangjával.

Ahogy az mindig lenni szokott, nincs vége még az autó fejlesztésének. Ez a motor csak egy minimálisan módosított 903-es Fiat motor, kicsit abarthos kinézettel, azonban otthon már a beépítésre várakozik egy igazi Abarth motor, nagyobb lökettérfogattal, nagyobb teljesítménnyel.

A menetpróba egyébként nagyon tanulságos volt. Láttuk, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy 10 kg/lóerős arányt 600 kilós 60 lovas autóval, vagy pedig 150 lovas 1500 kilóssal érjük el, mert a tömeg mindig hátrány lesz, kanyarban, féktávon, mindig. De a legfájdamlasabb az, hogy ez a kategória, a könnyű és jól vezethető, emberközeli járművek már nem elérhetők. Pedig ha nem is ilyen hanggal, de meg lehetne csinálni Euro5-ösben is, de úgy látszik nincs rá valós piaci igény.

Úgyhogy inkább építünk magunknak, akár 126-os Polszkiból.