Első osztályú autópótló

Suzuki Wagon R+ - 2004

2012.08.22. 07:46
R mint radikális. Nem tréfa, tényleg ezt jelöli az R betű a Wagon R+-nál. És nem is hazudik, mert három és fél méteren ennél praktikusabb járművet nehéz kitalálni. De azt is tudjuk, ha valami radikális, akkor ott kirekesztés van. Jelen esetben az autószerűség rekedt kinn. Talán nem is baj.

Igazán radikális egyébként az ős-Wagon R volt, plusz nélkül, amelyet a japán kei car kategóriához találtak ki. A típus bemutatójakor, 1993-ban, éppen 3,3 méteres hosszba kellett beleférnie, de 1,4 méternél szélesebb sem lehetett, és maximum 660 köbcentis motorjából 64 lóerőnél többet nem sajtolhatott ki, aki ki akarta használni a kei car adózási és egyéb előnyeit.

Nagy gurítás volt akkoriban a Wagon R, ő volt az egyik első magas növésű törpe a Daihatsu Move mellett. Négyajtós - balra kettő, jobbra egy, hátra egy - dobozformájú kasztnijával igazi űrhajónak számított a kilencvenes évek elején. Gondoljunk bele, ez a Spin Doctors időszak, a Jurassic Parkot néztük a siófoki kertmoziban, az E36-os 3-as BMW meg kafa új verda volt.

Fel is bátorodott a Suzuki a nagy sikeren, hosszában-széltében megtoldották a dobozt pár centivel, hogy beleférjen négy európai szabványember, és így már mindkét oldalára mertek tenni két ajtónyílást. Így született meg 1997-ben az első Wagon R+, amit már mi is ismerünk, az IFA-lámpás, drága japán skatulya, ami annyira szeret rohadni. Sok nem fogyott belőle nálunk. Viszont 2000-ben elkezdték gyártani az átmaszkírozott Vagyonőrt Esztergomban, és onnan nem volt megállás. Olcsó, praktikus, a maga nemében csinos kis kocsi volt, páratlan hitelkondíciókkal. Vitték, mintha ingyen adták volna. Tulajdonképpen ingyen is adták, csak törleszteni kellett.

Ha léteznek autós ellentétek, a Wagon R+ a BMW Gran Coupé kifordított párja. Nulla presztízse van, ezen nincs mit szépíteni, viszont rettentő ügyes. Akár öt embert is bele lehet préselni, ha nagyon muszáj, alapból 300 literes a csomagtartója, és pár mozdulattal 1,25 köbméterre növelhetjük a rakteret. Ez itt a lényeg, nem az, hogy sikkes-e.

Pedig egyáltalán nem rusnya a tömpe kis gnóm. Én szerettem az első széria sarkosságát is, de ez a legömbölyített fazon kétségtelenül közérthetőbb. Nagy fényszórós kölyökképével, pimasz kis fenekével még ma sem egy elavult forma, simán vállalható fiúknak is, lányoknak is. A tetőkorláttal meg pláne vagány, ez a szürkéskék meg az egyik legfelnőttesebb színe.

Vajákolás alapján egy nagy vonalaiban 1993-as japán konstrukciónak tartósnak kell lennie, még akkor is, ha 2004-ben gyártották, magyar földön. Mégis tartottam tőle kicsit, amikor megláttam a Weltauto telepén a horpadt csomagtérfedelével. A csillogás sokszor megtévesztő, a Wagon R+ pedig mindig is a szegény ember autója volt, és ezzel igazán nem akarok megbántani senkit. Kibír a japán technika nyolc év feltételezett ridegtartást? - tettem fel magamnak a kérdést.

Körbejárom, látszik, hogy szerencsére a csomagtérfedél az egyetlen sérült elem. Másodjára, rétegvastagság-mérővel, kiderül, hogy a bal oldala javítva volt. A gyári fényezés ijesztően vékony, helyenként nincs 70 mikron, a túloldal 170. Nem tragédia, elsőre fel sem tűnt, alapos munkát végzett, bárki is csinálta. A harmadik körbejárásnál szemet szúró rozsdás első féktárcsák inkább elgondolkodtatóak: miért állt ennyit ez az autó? Nem pár hetes vakrozsdának a krátereit csiszolta simára a fékbetét nemrég.

Ajtónyitás után kiderül, merő rosszindulat volt, amikor azt hittem, nem kapott törődést az autó. Árulkodik a kézzel beleszabott gumiszőnyeg, gazdája szerette a kis Wagon R+-t. A motortérben egy ottfelejtett rongy sejteti, hogy itt bizony rendszeres olajszint-ellenőrzés történt, a csomagtartóban a bebugyolált emelő pedig végképp cáfolhatatlan bizonyíték: ez egy bácsiautó volt. A Suzuki-szalon beszédes értékesítője pedig elmagyarázza, a csomagtérfedél szinte minden Wagon R+-on horpadt, mert annyira vékony lemezből van, hogy egy erősebb becsapástól behullámosodik.

Én viszont kinyitom, és mintha egy üzemcsarnok ajtaját tárnám fel, akkora bődületes, visszhangzó űr nyílik meg előttem. A kis doboz szinte térgörbületet hoz létre, ha lehajtjuk az üléseket, már keresem is a villás targoncát a szememmel, úgy beletennék egy raklap valamit. A férfiembert a Wagon R+ praktikussága fogja lehengerelni, a csajokat meg a bociszemek.

Amikor felhajtjuk a hátsó üléstámlát, az ülőlap is vele emelkedik vagy tíz centit, így tud a pöttöm kis skatulya egyaránt lapos rakteret, vagy félig-meddig emberi hátsó üléspozíciót előállítani. Škoda superbes lábteret mondjuk ne várjunk egy ekkora törpében, de két 1,80 körüli mandró el tud férni egymás mögött úgy, hogy ne érezze a sofőr a hátában a haver térdét.

Hátul kurbli, elől villanyablak, ennyi kell a kétezres években az egyenes tartáshoz, de a klíma láttán már megcsap a luxus deres lehelete. Nekem legalábbis olyan a klíma ebben a minimálautóban, mint dzsakudzi a panelba'. Mondjuk belecsobbanni jó, ha kellően át tudjuk adni magunkat az illúziónak - tudom, áldás annak, aki minden nap az autóban rohad, de agyrém a trend, hogy itthon lassan eladhatatlan a klíma nélküli autó, bármilyen kicsi és öreg is legyen.

Papíron itt viszont megvan a klíma, csak valami dugulás miatt alig fúj valamit a rendszer, hiába matatunk a Papp Tibi szerint egy az egyben a B Corsából átvett gombokkal. Ami kevéske levegő jön, az viszont hűvös, vagyis lódítás nélkül be lehet írni a hirdetésbe, hogy jéghideg klímával. De hogy az autót nem hűti le a jelenlegi állapotában, az is biztos. Inkább induljunk el, letekert ablakkal legalább mozog a levegő.

Ignis-motor? 93 lóerő? 1328 délceg köbcenti? Lapozzon, ha kíváncsi, hogy megy a big blockos Wagon R+!

Népítélet - Suzuki Wagon R+