A Golf-osztály csodagyereke

Teszt: Kia Cee'd 1.6 DRDi aut. - 2012.

2012.08.30. 07:36
Az előző Cee'd bombameglepetés volt: az egyik első koreai autó, ami nem csak árban verte a konkurenciát. Kikezdhetetlen, éleslátású kritikusoktól lehetett hallani akkoriban, hogy ez az új Corolla: kicsit unalmas, de minden egyéb szempontból ott van, ahol a nagyok. Ráadásul második generáció még jól is néz ki. Ez lenne a tökéletes kompakt?

Szerettem volna azt hinni, hogy a kérdésre igen a válasz. Már csak azért is, mert az új Cee'den látszik a jobbítás szándéka. A Németországban dolgozó formatervező-gárdára nyilván rászóltak, csináljanak valami érdekesebbet, mint az előd egyszerű szappantartó-formája, és az európai konkurensektől elszipkázott profik el is végezték a feladatot. A második generáció agresszív, dinamikus jelenség az elsőhöz képest - most már legalább annyira karakteres, mint egy Astra vagy Focus. Ugyanakkor - és itt látszik igazán a céltudatos szakértelem - kerültek minden furcsaságot, ami elriaszthatná a vásárlót. Az eredeti részletek hiányát persze írhatnánk a fantáziátlanság rovására is, de nekem inkább az az érzésem, a Kia formatervezői jól tudják, mit csinálnak.

Valószínűleg a legdrágább Cee'd változatot tesztelhettem, ami csak létezik, és egy ilyen csúcsmodellnél gyakran túlzásokba esnek a gyártók, ami a belső díszítéseket illeti. Itt is akadt króm és zongoralakk-fekete műanyag néhány világosszürke betéttel. A műszerfal mozgalmas, de egyértelmű formáival, és némi arányérzékkel elérték, hogy a hatás mégse legyen nyomasztóan komor, vagy vásárian hivalkodó. Belül egyébként is minőségi benyomást keltő anyagokkal és precíz összeszereléssel találkoztam mindenütt, ami a kompakt kategóriában még nem mindenütt jellemző. Az egyetlen kivétel talán a csomagtérpadló filcszerű burkolata, amely már ebben a néhány hónapos autóban is a mállás jeleit mutatta.

Érdekes, hogy bár hely bőven van az autóban - hogy ne lenne 4,31 méteren?! -, a térérzettel akadtak gondok. Elöl csak az tűnt fel, hogy az ülések túl közel kerültek az ajtókhoz, és az ablakok elég magasan kezdődnek, de az elsőkhöz képest kissé megemelt hátsó üléseken kifejezetten kellemetlenül éreztem magam. Túl meredek a támlák szöge, az ablakok pedig egész lőrés-szerűre szűkülnek a fej mellett, így határozott bezártság-érzet uralkodik el az emberen. Ez a lendületes forma, és persze a rossz kilátás hátra, amely tolatókamera nélkül nagyon zavaró lett volna. A csomagtér méretével kapcsolatban is megcsalt a szemem: ránézésre nem tűnik tágasnak, pedig a 380 literes katalógusadat egyáltalán nem hangzik rosszul.

Láttam már néhány igazán jól felszerelt kompaktot - a tesztautókba hajlamosak mindent belepakolni a forgalmazók, amit csak lehet - de ebbe a Kiába az átlagosnál is több extra került. Gombos indítás, elektromosan állítható, memóriás, fűthető vezetőülés, sávelhagyás-jelző, villanyos kézifék, hátsó lábtérfűtés és hűtött kesztyűtartó - ezek egy jelentős részével korábban csak luxusautókban találkozhattunk. Ennyi funkcióhoz persze rengeteg gomb és kapcsoló tartozik, de ezeket sikerült úgy elosztani, hogy minden viszonylag átlátható maradjon, szemben például néhány Opel típussal, ahol a középkonzolt gombok átláthatatlan sokasága borítja. A Cee'dben egyedül a kormány tűnik ijesztőnek: itt tíz gombot és négy billenthető kapcsolót zsúfoltak össze, de használat közben ezek is elég kézreállónak bizonyultak.

A bosszantó kekeckedés után jöjjön a lényeg - vajon hol bukja a Cee'd a tökéletes autó státuszt? Lapozzon, és megtudja.