A nemzetközi bemutató estéjén, a vacsoraasztalnál üldögélve és szokásom szerint hülyeségeket beszélve ugrott be hirtelen a tudatalattimból, mit is jelenthet a Peugeot 2008 fenekén a két nullából formált fekvő nyolcas jel: hogy ez a kis crossover végtelenül barátságos.
Ha lenne feleségem, két kisgyermekem, és pénzem, a legnagyobb nyugalommal bíznám rá az életüket egy ilyen 2008-asra, amely elegendő teret, kényelmet és biztonságot nyújt, miközben távol áll tőle minden szélsőség. Cserébe még azokat a dizájnsallangokat is megbocsátanám, amik engem hidegen hagynak, ám könnyen lehet, hogy egy nőnek, és pláne a gyerekeknek tetszenek. De kezdjük a koncepció felől, aminek alapján viharos gyorsasággal szárba szökkent egy (viszonylag) új kategória, a kis SUV-oké. Nem is oly rég még sivatag volt a rét helyén, amelyen ma az Opel Mokka, a Chevrolet Trax, a Peugeot 2008 és a Renault Captur legelészik. Elődök persze azért akadnak, afféle punk gesztusként megemlíteném a Suzuki Ignist, amely a maga rendkívüli egyszerűségében ugyanezt a filozófiát képviseli.
Csináljunk egy kisautót, ami belül nagyobb, mint kívül, emeljük meg a hasát, hogy elbírjon a járdaszélekkel és a földutakkal, kétkerékhajtása mellé adjunk neki némi terepjárós kinézetet, hogy a vásárló ezt el is higgye, és elő is állt egy praktikus, a mindennapokban jól használható gépjármű. Az Ignis elég szépen fogyott Magyarországon, a Peugeot most ugyanezt várja a 2008-tól globális méretekben: 2015 végéig 200 ezer darabot szeretnének gyártani és értékesíteni belőle a Nap nevű, G osztályú átlagos csillag harmadik bolygóján. A terv sikerének esélyét növeli, hogy a kis mindenes világautó lesz: a franciaországi Mulhouse mellett gyártani fogják Kínában és Dél-Amerikában is.
Aki a 2008-as típusszámról a 208-ra asszociál, jó nyomon jár: a kis SUV a szubkompakt városi autó alapjaira épül, alkatrészeik kétharmada közös, ami nyilván jót tesz a beszállítói kör racionális szinten tartásának, a gyártásszervezésnek, a szerviztevékenységnek, és úgy általában a Peugeot gazdálkodásának. A szembeötlő különbségek: a 208-hoz képest a 2008 magasabb, hosszabb, és a hasát is magasabban hordja. A számok sorban: 96 mm, 200 mm, és 25 mm. A formatervezők jól dolgoztak: a 208 számos elemét megtartva egy teljesen más karakterű autót szoboroltak. Érdemes eljátszogatni a részletekkel, jól tetten érhető, hogyan szabtak egy személyautóból SUV-nak kinéző személyautót.
A sajtóanyagból kedvencem a „lebegő hűtőmaszk” kifejezés: bármit is jelentsen dizájner-szlengben, alaposan megnéztem, oda van az csavarozva rendesen, ahogy kell. Az én ízlésemnek kicsit sok a króm, de a Peugeot szemmel láthatóan törekedett arra, hogy némi prémium életérzést vigyen a 2008-ba, az elkrómosítás meg az egyik legolcsóbb megoldás. A nép szerintem szeretni fogja így, én pedig a látványosan a hűtőmaszkba integrált márkanévért mindent megbocsájtok.
A beltérbe hatolva a 208-as műszerfala fogad, felszereltségi csomagtól függően turbózva. Helyes, ez egy kellemes egység, felesleges lett volna másikon gondolkodni. Sok mai autóéhoz képest letisztult és funkcionális, miközben a szemnek is megadja, ami jár. Szinte sztenderddé vált mostanában, hogy a kormány mögül egy űrlény, vagy egy robot néz ránk. A 2008 szélvédője alatt is lakik valaki, aki, miközben mutatja a sebességet és a fordulatot, biztató tekintettel figyel bennünket kék szemeivel. Köszönet a nagy, 7 colos, kellően magasra helyezett, érintőképernyős központi egységért, melynek kezelése könnyű, képe jól látható. Újabb pluszpont a navigációért, amely az összesen mintegy 260 kilométeres tesztúton egyszer sem tévedett. Hasonló élményem volt nemrég a Ford Kugában is, úgy látszik a gyári egységek végre utolérték tudásban a filléres bolti navikat.
Prémium-érzés?
A prémium-érzésre belül is adnak: felszereltségtől függően akár díszöltéses bőr műszerfalborítást, fémpedálokat, JBL hangrendszert, bőrkárpitozású üléseket, a szem előtt lévő területeken minőségi anyagokat, sőt, ledes mennyezeti fényjátékot is kaphatunk. Biztosan lesznek vásárlók (például az összes kínai), akik erre gerjednek. A két első ülés közötti, hűtött tárolórekeszt viszont sikerült elméretezni, mindössze 1-2 centi hiányzik, hogy a félliteres italospalackok fölött be lehessen húzni a redőnyt, de ugye nem lehet. Akinek esztétikai hiányérzete lenne, gyári matricakészletekkel csicsásíthatja tovább kívül-belül a 2008-asát: ettől az autó sem szebb, sem jobb nem lesz, bár kétségkívül jobban szembeötlik a forgalomban.
Üldögélni jó a Peugeot új üdvöskéjében. Jó oldaltartású, kellően kemény ülőlapú, mégis kényelmes székek fogadnak be elöl (a vezetőülés előlapjának a hossza is állítható). Hátul inkább csak ülőpadot formáztak, aminek a támlája szentem kicsit meredeken áll, az ülőlapja pedig rövid, cserébe viszont elegendő a lábtér. Beültem hátra egy 31 kilométeres szakaszon, és egész kellemesen elbambulgattam ott. A felnőttek értékelni fogják majd, hogy kiskorú utódaik a gyermekülésből nem tudják rugdalni az első ülések támláját.
Valahogyan még egy tisztességes méretű csomagtér is belefért a 4,16 méteres hosszba: amikor a nagyméretű, magasra nyíló csomagtérajtót felnyitottam, nagyobb tér tárult fel, mint amekkorára a 2008 méretei alapján számítottam. Alaphelyzetben 350 köbdeciméter levegőt szoríthatunk ki a hátsó traktusból, az üléseket egy-egy mozdulattal síkba döntve pedig felmehetünk egészen 1194 köbdeciméterig. Egyedül a kabin szélességét (1,74 méter) érhetné kritika, de ne érje: nem olyan nagy baj, ha apa és anya válla egy-egy kanyarban összeér, vagy ha sebváltáskor apró, finom simogatást kap a comb.
Belül tehát tulajdonképpen minden rendben, egyetlen furcsasággal kell megbarátkozni: a szokatlanul kisméretű, elektromos rásegítésű volánnal. Kábé ekkorákat adnak a számtech boltokban a szimulátoros játékokhoz, és kábé annyi információt ad az útról, mint azok, viszont cserébe elég közvetlen. Egyébként könnyű megszokni, azt már nehezebb, hogy a mérőórákat nem a kormánykerék felső íve alatt nézzük, hanem fölötte. Hát már semmi sem szent? A megoldás mellett persze könnyű érvelni azzal, hogy a műszerek leolvashatóságát semmi nem korlátozza így, ráadásul szinte le sem kell venni a szemünket az útról, mert a műszerek a látómezőnkben vannak. További kiemelendő segédeszköz még a kézifékkar is, a rúdja végén nem egy vastagabb rúd van, hanem egy keresztben álló lapos fogantyú. Állítólag ilyen van a repülőkben is, ezt viszont nem tudom se cáfolni, se megerősíteni, sosem húztam még be kéziféket egy Boeingben, pedig mindig is vágytam rá.
A Peugeot-nak elég motorja van ahhoz a polcon, hogy kielégítő választékot biztosítson a 2008 vásárlóinak. A menetpróba alapján a legjobbak a legnagyobbak, a BMW-vel közösen fejlesztett, a Miniből is ismerős benzines 1,6 VTi, illetve a gázolajos 1.6 e-HDI. Az előbbi teljesítménye 120 lóerő 6000-es fordulaton, nyomatéka 160 Nm 4250-es fordulatnál. Ötfokú manuális váltóval társítva 9,5 másodperc alatt gyorsítja 100-ra az 1045 kg tömegű autót. A végsebessége 198 km/óra. Háromezres fordulatig szelíd, mint a ma született bárány, ez ugyebár az anyuka üzemmód. 3000 felett megtáltosodik, szinte már harap, és megjön a hangja is, legyen meg a vezetési élmény apucinak. A gyár 5,9 litert ígér a fogyasztásra - nekünk vegyes használatban, a hegyi utak miatti sok dinamikus gyorsítással sikerült 6,5 liter alatt tartani, ami szerintem tisztességes eredmény. Autópályán jól jönne még egy hatodik sebességfokozat, a motor simán elbírná.
Az 1,6-os dízel izmosabb változata 115 lóerőt (4000 f/perc) tud, a nyomatéka 285 Nm (1750 f/perc). Hatfokú kéziváltóval hivatalosan 4 liter gázolajat fogyaszt, mi 4,6 litert mértünk, ami szintén rendben van. Ennél 1700-as fordulatig tart az anyukás üzemmód, a hangja az apuka-tartományban sem zavaró, és alig-alig dízeles. A végsebesség kicsivel kevesebb, mint a benzinesé, de bőven elég mindenre: 181 km/óra. Mivel használatban a két motor karaktere elég hasonló, a választás szinte csak ízlés vagy hit kérdése. Hiszen jól tudjuk: amit a dízelnél megspórolunk az üzemanyag-fogyasztáson,elveszítjük a magasabb vételáron és a drágább javításokon. Kisebb, háromhengeres 1,2 VTi és négyhengeres 1,4 HDI motorokkal is elérhető a 2008, illetve rövidesen érkezik a kínálatba az 1,2-es, háromhengeres e-THP turbómotor is, amitől az 1,2 VTi-hez képest kiegyenlítettebb nyomatékleadás, és még kisebb fogyasztás várható.
A 2008-ra nézve csípőből megszavazunk egy egyszerű automata vagy kapcsolható összkerékhajtási rendszert – és tévedünk, az összes változat csak elsőkerék-hajtású. Nem mintha ez tragédia lenne az európai utakon, főleg pedig a Magyarország nevű kárpát-medencei lapos lavórban. A vevők megnyugtatására mindenesetre a Peugeot ad egy Grip Control nevű segédletet, ami elektronikus, fékkel imitált diffizár az 1,6-os motorokhoz. Természetesen kipróbáltuk a Grip Controlt, és óriási pörgés árán természetesen kihozta az elég mély és nagyon saras mesterséges gödörből az autót. A teljesítmény értékét némileg csökkenti a tény, hogy kikapcsolt Grip Controllal is sikerült a mutatvány – amiben leginkább az M+S abroncsoké az érdem. Sima utcai gumikkal, Grip Control ide vagy oda, szerintem az iszapban maradtunk volna.
Van még egy másik biztonsági-kényelmi fícsör, a Park Assist, ami benavigálja a párhuzamos parkolóhelyekre az autót, miután meggyőződött arról, hogy van elég hely a manőverre. Ő kormányoz, de a pedálokat és az indexet mi kezeljük. Városban sokat közlekedve jól jöhet ez a segítség, ami azonban egy tolatóradarral elég jól kiváltható.
Nézzük a lényeget: hogyan muzsikál az autó az utakon. Tényleg ez a legjobb szó: barátságosan. Kis önsúlyának köszönhetően már az 1,2-es alap benzinmotorral is elég dinamikával rendelkezik a hétköznapi fogalomhoz és a sebességkorlátok által biztosított lehetőségekhez, az 1,6-osokkal pedig már örömautózni is lehet. Hegyi szerpentineken – amikben bőven volt részünk az észak-francia, elzászi tájakon – megmutatta, hogy jó az úttartása, nagy a kanyarsebessége, és igen nehéz kihozni a sodrából. A rugózását is eltalálták: épp elég kemény ahhoz, hogy ne dőljön és ringatózzon a karosszéria, de úthibákon sem kellemetlenül sprőd, ami jó hír egy olyan ország leendő 2008-tulajdonosainak, ahol nagyon sok úton több a kátyú, mint az aszfalt. Ugyanezen okból örülhetünk a megemelt hasmagasságnak is.
Előre a kilátás jó, az A oszlop tövében kisablakok segítik az oldalra való kitekintést, hátrafelé persze nem ilyen rózsás a helyzet, de az ablak pozíciójából elég jól meg lehet saccolni, hol ér véget az autó. Mint említettem, az ülések korrektek, a vezető helyzete jól beállítható, az Isofix pontok adottak, így semmi akadálya a gyerekülések gyors telepítésének és biztonságos használatának. A bent ülők védelméről hat légzsák gondoskodik, folyamatosan figyel a segélykérő automata hívórendszer, a fékek jól adagolhatók, szükség esetén határozottan fognak, és a mélyben ott szorgoskodik az összes szükséges hárombetűs cucc, az ABS-től az AFU-n át a REF-ig.
Először csendesen mosolyogtam magamban a sajtóértekezleten sulykolt Peugeot szlogenre, miszerint a 2008 sokoldalú tehetség, de a menetpróba végére úgy éreztem, van ebben valami. Személy szerint simán le tudnám élni a következő tíz évemet egy Peugeot 2008-ban. Egyetlen gátja van a románcunknak: annyira feminin a drágám, hogy csak egy fekete színűben érezném magamat jól. Viszont abban meg mégse, mert soha többé nem veszek fekete autót, amin a legkisebb porszem is azonnal meglátszik.
Egyik szemem tehát nevet, mert így első blikkre egészen harmonikusra sikeredett a Peugeot mini-SUV-ja, ami nemcsak gyermekhordozó-bevásárló második autónak jó, hanem családi autónak is éppen megfelel. A másik szemem viszont sír, mert a 2008-at Magyarországon még akkor is csak kevés család tudja megengedni magának, ha netán versenyképes áron lehet majd hozzájutni. Itthoni ára még nincs, a 2008 annak függvényében jó vagy akár nagyon jó vétel is lehet azok számára, akik meg tudják fizetni.
További cikkeink
